Tunéziában két évtized után megelégelték Zin el-Abidin ben Ali diktatúráját, ami hiába volt stabil, korrupciót, munkanélküliséget, magas inflációt és rendőri elnyomást hozott.
Nem csillapította le a kedélyeket, hogy péntek délután elmenekült Tunéziából az elnök, Zin el-Abidin ben Ali. A kijárási tilalom ellenére éjjel ezrek voltak az utcán, megtámadták a kormányépületeket, felgyújtották a tuniszi pályaudvart és támadás ért egy kórházat is. Az utcákon bűnöző bandák randalíroznak és boltokat fosztogatnak. A helyzet normalizálódására utalhat ugyanakkor, hogy a tunéziai polgári repülésügyi hatóság szombat reggelre bejelentette, újra megnyitották az ország összes, pénteken lezárt repülőterét.
A károk egyelőre felbecsülhetetlenek, ahogy az is, mi lesz a sorsa az észak-afrikai államnak. Radikalizálódás, az iszlám előretörése, katonai irányítás vagy demokratizálódás egyaránt elképzelhető.
A húsz éve diktatúrában, de nyugalomban élő Tunézia viszonyaira jellemző, hogy az országot alapjaiban megrázó zavargások kevesebb mint egy hónapja kezdődtek, és azok egyetlen eseményre vezethetők vissza. Akkor szabadultak el az indulatok, amikor egy fiatal utcai árus felgyújtotta magát, tiltakozásul, hogy a rendőrök elkobozták a standján árult gyümölcsöket és zöldségeket. A 26 éves Mohamed Bouazizi sorsa jól kirajzolja az ország problémáit: a fiú egyetemet végzett, de nem talált munkát, ezért szegődött el gyümölcsárusnak. Megélhetését azonban a rezsim őrzői egy pillanat alatt tönkretették.
Nem sokkal azután, hogy a fiatalembert válságos állapotban kórházba szállították, tömegtüntetések kezdődtek. A kocsikat felgyújtó, üzletek kirakatait betörő, utcán randalírozó tömeg ellen kivezényelték a rendőrséget, akik könnygázt is bevetettek, hiába.
A tüntetések átterjedtek több városra és a fővárosra is, a rendőrség pedig brutális megtorlással igyekezett letörni a lázadást. A karhatalom több városban is a tömegbe lőtt. A hatóságok hivatalosan 23 ember halálát ismerik el, de a párizsi székhelyű Nemzetközi Szövetség az Emberi Jogokért azt nyilatkozta, az áldozatok száma meghaladhatja a 60-at is.
A kemény hatósági fellépés azonban csak olaj volt a tűzre. A tiltakozások néhány hét alatt olyan szintre jutottak, hogy az ENSZ önmérsékletre szólított fel, az EU elítélte a kormány brutális beavatkozását, az elnök pedig kijárási tilalmat vezetett be és csütörtök este lezáratta az ország repülőtereit. Majd még aznap este váratlanul elhagyta Tunéziát, és Szaúd-Arábiába menekült.
A heves reakciók nyilvánvalóan nem csak az öngyilkos fiú iránti szolidaritásból táplálkoztak. Tunézia ellentmondásos hely: a felületes szemlélő számára nyitott és nyugatias arab ország, ahová tárt karokkal várják az olcsó és nem túl szofisztikált nyaralási élményeket kereső európaiakat. Tunézia a hatvanas évektől a charterjáratok fő célpontja, hetente ezrével szállítják tengerpartjaira a többségében angol és német turistákat. A külföldieket vonzó olcsóságért és a biztonságért a helyieknek azonban nagy árat kell fizetniük.
A Tunéziát 23 évig vezető, most 74 éves Zin el-Abidin ben Ali elnök diktatúrát épített ki, ahol a politikai és a gazdasági élet vezető pozícióit családtagjai vagy kegyeltjei foglalták el. Mindez jelentős inflációval és munkanélküliséggel párosult.
A Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai jelentések így jellemzik az országot: „A korrupcióról szóló folyamatos szóbeszéd, az infláció és a munkanélküliség egyre erősebb feszültséget kelt [...] Tunéziában. Az emberek a legrosszabbat tételezik fel a vezetőkről, és valószínűtlen, hogy azok sokáig hatalmon maradnának. Nincs visszajelzés a hatalom felé” - idéz a Foreign Policy.
A kritikus vélemény ellenére azonban a szuperhatalom hivatalosan elégedett volt a rezsimmel. Az Egyesült Államok számára fontosabb volt, hogy olyan országokkal alakítson ki kapcsolatot a térségben, amelyek vezetői támogatták a terrorizmus ellen vívott háborút. Cserébe pedig szemet hunyt Tunézia, Egyiptom és Szaúd-Arábia despotikus módszerei fölött.
Ez az, ami akár Nyugat-ellenes irányultságot is adhat a mostani felkelésnek. Talán ezért is bocsátott ki egy nyilatkozatot már csütörtökön Hillary Clinton külügyminiszter, elítélve a bukott rezsimet.
A véres események hatására az utazási irodák rohamtempóban kezdték hazaszállítani ügyfeleiket. Magyar turisták nincsenek az országban, mivel nincs idegenforgalmi szezon - mondta Molnár Gabriella, a Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetségének (MUISZ) elnöke pénteken. Az RTL viszont arról számolt be, hogy 10-15 magyar, minden bizonnyal magánutazók jelentkeztek a magyar nagykövetségen.
Az egyik legnagyobb európai utazási ügynökség, a Thomas Cook 1800 brit és ír turista hazaszállítását kezdte meg, és lefújta az országba induló további útjait, számolt be a BBC. Nem érkeztek hírek turisták sérüléséről, ami köszönhető annak is, hogy a nagy hotelek a településektől távolabb, az amúgy néptelen tengerpartokon sorakoznak.
Az idegenforgalom hosszabb leállása további konfliktusok forrása lehet, hiszen ez biztosítja az ország bevételeinek jelentős százalékát. Bár a tél holtszezonnak számít, az események mégis hosszú távú visszaesést okozhatnak, az utasok ugyanis ilyenkor foglalják le nyári útjukat.
A tunéziai eseményeket ugyanakkor sok helyen lelkesen fogadták az arab világban. A hírek hatására támogató tüntetések kezdődtek Egyiptomban, a rendőrség szigorú kísérete mellett.
„Egyiptomnak is szüksége van egy Mohamed Bouazizire” – mondta az egyik szónok, jelezve, hogy az egyiptomi ellenzék számára Tunézia metafora, amellyel saját viszonyaikat és elképzeléseiket írhatják körül. Egyiptom a térség másik országa, ami diktatórikus viszonyok közt, erősen központosított rendszerben, magas korrupcióval és limitált lehetőségekkel működik. A tunéziai követség előtt rendezett tüntetésen Mubarak-ellenes jelszavak is elhangzottak, számolt be a New York Times.
Pozitívan tálalta a hírt az Al-Dzsazíra és egy libanoni tévé is, jelezve, hogy Tunézia problémái megértésre találnak a térség többi országában is. A környéken Egyiptom, Líbia, Jordánia, Marokkó, Algéria küzd a diktatúra, a munkanélküliség és az infláció egyre feszítőbb problémáival. Némelyik országban több ezres tüntetések is zajlottak az elmúlt hónapokban, jelezve a tunéziaihoz hasonló belső megosztottságot.