Egyiptom 1979-ben kötött békét Izraellel. Bár az 1973-as jom kippuri háború sikereket hozott – elsősorban a Sínai-félsziget későbbi visszaszerzését –, ekkorra már az Anvar Szadat vezette országnak elege lett a szovjet befolyásból. A katonák pedig rendkívül elégedetlenek voltak a szovjet fegyverzettel, amely rendre alulmaradt Izrael amerikai és francia eszközeivel szemben. Szadat maga is nyíltan ócsárolta az orosz technikát. A békekötés végre megnyitotta az utat Egyiptom nyugati újrafegyverzése előtt. Ennek nemcsak Izraellel szemben volt jelentősége, hiszen a zsidó állammal kötött béke az arab államok ellenszenvét váltotta ki, és ez nyílt háborúhoz is vezettett Líbiával 1977-ben.

1. Repülőeszközök

Egyiptom légierejének gerincét 220 darab F-16-os vadászbombázó alkotja, ezek különböző felszereltségűek, részben Törökországban készültek. 550 kilométeres hatótávolságukkal elérik Tel-Avivot, Líbia keleti harmadát, a szaúdi Dzsedda városát. A néhány rendszerben maradt F-4 Phantomnak ennél nagyobb az akciórádiusza, de ezek kevés eséllyel érnék el a célpontjaikat. Hosszabb távú bevetésekre alkalmasabbak a francia Mirage-változatok, amelyekből száz darab van.

Az F-16-osokon kívül Egyiptom Amerikának köszönheti az AH-64 Apache harci helikoptereket, ebből körülbelül negyven lehet bevethető. Ezek háborúban elsősorban harckocsik ellen alkalmazhatók, illetve a csapatok közvetlen támogatására. Francia eredetű a 70-80 Gazelle helikopter, amelyek szintén páncélelhárításra valók.

Ezeken kívül az egyiptomi fegyveres erők számos különféle, kisebb példányszámban rendszeresített szállítógépekkel, tengerészeti járőrgépekkel és helikopterekkel rendelkeznek.

A felsoroltak papíron a legerősebb légierők közé emelik az egyiptomit. Izrael előnye részben az F-15-ös harci gépekben, részben az összes eszköz számbeli fölényében, részben pedig a hatékonyabb kiképzésben van. F-15-ösök védik Szaúd-Arábia légterét is.

2. Szárazföldi csapatok

Az egyiptomi hadsereg a tizedik legerősebb a világon, 460 ezer katonát tart fegyverben, és ugyanennyi tartalékost mozgósíthat.

A szárazföldi csapatok büszkesége az amerikai tervezésű M1 Abrams harckocsi. Ezt a tankot annyira fontosnak ítélték, hogy saját Abrams-gyárat építettek. 1000 darab készült el a tervezett 1500-ból. Ezek az amerikai hadseregnél rendszeresítettől elsősorban abban térnek el, hogy páncélzatuk nem tartalmaz uránréteget. Kaptak viszont uránmagvas páncéltörő lövedékeket az M1-esekhez.

Izrael Merkava tankjai (azoknak kisebb számban készült újabb változatai) ugyan versenyképesek ezekkel, de Egyiptom az Abramseken kívül további legalább kétezer bevethető harckocsival rendelkezik. Ezek régebbi amerikai M60-asok, részben szovjet T-55-ös és T-62-es modellek, részben felújítva és modernizálva.

A hadseregnek ezenfelül körülbelül hatezer páncélozott lövészszállítója is van, bár ezek között sok az elavult amerikai vagy szovjet, sőt csehszlovák típus. Jelentős erőt képvisel a tüzérség, köztük több száz rakétavető, ebből a legnagyobb hatótávolságúak 30-35 kilométerig használhatók.

A légvédelem az Izrael elleni háborúk óta kiemelt fontosságú. A nagyszámú csöves fegyver mellett vállról indítható és mobil rakéták tömege oltalmazza a csapatokat, a telepített légvédelmi rakéták közül a leghatékonyabb a szintén amerikai Patriot rendszer.

3. Tengeri erők

Egyiptom részben kiterjedt tengerpartja, részben a Szuezi-csatorna védelme miatt viszonylag erős haditengerészetet tart fenn. Legmodernebb felszíni eszközei az amerikai eredetű Oliver Hazard Perry osztályú fregattok, amelyek elsődleges feladata a tengeralattjáró-elhárítás, de rakétáikkal felvehetik a harcot hajókkal is. Ezek mellett két szintén amerikai, két régebbi kínai és három orosz fregatt vethető be. Tengeralattjárókkal elég gyengén állnak, mindössze négy, régiségnek számító szovjet Romeo osztályú hajójuk van. Igaz, ezeket részben felújították, és elvileg képesek a nagy hatótávolságú Harpoon rakéták indítására.

A kisebb hajók közül említést érdemelnek az Osza osztályú rakétás gyorsnaszádok. Ezek a szovjet hajók négy Styx rakétát hordoznak, amelyek hatalmas robbanófejükkel a nagyobb egységekre is veszélyt jelenthetnek. Tény ugyanakkor, hogy ezek zavarása nem okoz gondot a fejlettebb haditengerészeteknek.

4. Ballisztikus rakéták, tömegpusztító fegyverek

Mivel ez a terület természetesen a legszigorúbb titkok közé tartozik, az ezekről szóló információk nem megbízhatók. Az amerikai és az izraeli hírszerzés gyanítja, hogy Egyiptom együttműködött Észak-Koreával, sőt egyes rakétákat a KNDK-ból szereztek be. Gyanítható az is, hogy az együttműködés kétoldalú volt: Egyiptom a számára hozzáférhető nyugati technológiát továbbadta a kommunista diktatúrának.

A legpotensebb – feltételezett – eszköz az észak-koreai gyártmányú Rodong-1 rakéta, 1500 kilométeres hatótávolsággal. Ez akár Bukarestet is elérheti, ha valamiért pont Bukarestet akarnák megtámadni. Az viszont kétséges, hogy Egyiptom rendelkezik-e ilyenekkel, és ha igen, bevethetők-e. Ismert, hogy együtt dolgoztak Argentínával a Condor ballisztikus rakétán, de ez végül nem készült el. Annyi biztos, hogy Egyiptom rendszeresítette a Scud-C rakétákat, és ezeket helyben gyártották. Valószínűleg ők is igyekeztek növelni ezek hatótávolságát, mint sok más ország. A Scud-C hatótávolsága 550 kilométer.

Számottevő nukleáris programja Egyiptomnak nincs. Két kísérleti reaktort működtetnek. Az atomsorompó-egyezményt 1981-ben ratifikálták.

Biológiai fegyvereikről szintén keveset tudunk. Mivel ezek előállítása (az atomfegyverhez képest) viszonylag egyszerű, az egyiptomi ipar minden bizonnyal képes a gyártásukra. Szadat elnök 1970-ben úgy nyilatkozott, hogy országa rendelkezik biológiai harcanyaggal, és szükség esetén bevetheti azokat Izrael ellen. Ez a bejelentés valószínűleg az izraeli atomcsapás elleni elrettentő lépés volt.

Vegyi harcanyagokat viszont bizonyítottan tartanak, használtak és gyártottak. Egyiptom a jemeni polgárháborúban mustárgázt vetett be a királypártiak ellen, az arab-izraeli konfliktusban azonban tartózkodott ettől. A vegyi arzenálban valószínűleg mustárgáz, foszgén és VX ideggáz található. Ezek bevethetők rakétákban is, de nem ismert, hogy készítettek-e ilyen fejeket a Scudokhoz.

Inkább beszéljük meg

Bár a NATO, illetve az Egyesült Államok a közelmúltban Afganisztán mellett a szintén erősnek tartott iraki reguláris erőket is sikeresen szétverte – a győzelem utáni konszolidáció más kérdés –, illetve tönkrebombázta Jugoszláviát, a fentiekből látható, hogy Egyiptom ezeknél sokkal keményebb ellenfél lenne, elsősorban éppen az amerikai fegyverzet miatt. Ezenfelül a NATO-erőket leköti Irak és Afganisztán. Noha Észak-Afrika az EU legfontosabb érdekszférája, katonailag az unió jelentéktelen játékos, az azonnal bevethető ereje papíron is csupán két 1500 fős harccsoportra korlátozódik. Érthető tehát a nyugati hatalmak óvatossága az egyiptomi forradalommal szemben: egy iszlamista vagy akár nasszerista, arab nacionalista fordulat szinte leküzdhetetlen ellenséget teremtene a világ egyik legingatagabb pontján.