A Muzulmán Testvériség az arab világ talán legmeghatározóbb iszlámista mozgalma, Egyiptom legszervezettebb és legnagyobb, egyetlen komolyan vehető ellenzéki pártja. A Testvériséget olyan terrorcsoportok tartják ihlető forrásuknak, mint a Hamasz és az al-Kaida, ugyanakkor Egyiptomban a világi ellenzékkel együttműködve küzd a demokráciáért. Valójában különbséget kell tenni a pánarab mozgalom és az egyiptomi politikai párt között, az utóbbi jellemzően elutasítja az erőszakot. Egyiptom legnagyobb és legerősebb ellenzéki csoportját 2007 óta újra üldözik a hatóságok, ami összességében gyengítette a szervezetet, de erősítette a szélsőséges frakciót.
A Muzulmán Testvériséget 1928-ban alapította egy egyiptomi tanár, Haszan al-Bana. A szervezet alapelvei egyben az iszlámista mozgalmak alapvetései is lettek, ez a koránon és a szunnán alapuló társadalmi rend bevezetése. A Testvériség - a palesztin-izraeli konfliktust leszámítva - alapvetően elutasítja az erőszakot, de az ihletésére létrejött dzsihádista szervezetek már nem, épp ezért az arab világ nagy részén az uralkodó elitek üldözik.
Bár a Muzulmán Testvériségről, mint egységes, transznacionális szervezetről szokás beszélni, valójában érdemes különbséget tenni az egyiptomi és a globális szervezet között. Az egyiptomi Muzulmán Testvériség alapvetően modernista, reformista erőként jött létre, 1928-38 között főleg a brit koloniális uralom társadalmi igazságtalansága és politikai elnyomása ellen tiltakozott.
Nagy szerepe volt az egyiptomi nacionalista mozgalom felépítésében. A II. világháború alatt az alapító al-Bana tiltakozása ellenére megalakult a szervezet titkos katonai szárnya - bár ez al-Bana munkásságának köszönhetően jellemzően nem tett semmit a háború alatt. Ugyanakkor a többi arab nacionalista mozgalomhoz hasonlóan kapcsolatokat épített ki a megszálló Nagy-Britannia fő ellenségével, a náci Németországgal.
A II. világháború után a Testvériség a pánarab nacionalizmus meghatározó erejévé vált. Az egyiptomi szervezet katonai szárnya erőszakos akciókra készült a brit hatalom ellen, de 1948 novemberében a katonai szárny lebukott, 32 vezetőjét elfogták, a szervezetet feloszlatták. Ennek ellenére egy hónappal később sikeres merényletet hajtottak végre az egyiptomi miniszterelnök ellen.
1952-ben a hadsereg a Testvériség támogatásával döntötte meg a monarchiát. A katonai rezsim és a szervezet kapcsolata hamarosan véglegesen megromlott, mert a puccsisták nem akarták megosztani hatalmukat a mozgalommal, és a szükségállapot fenntartásával megakadályozták az ország demokratizálását.
1954-ben érkezett el a töréspont, amikor egy Gamal Naszer ellen elkövetett merényletet a hatalom a Testvériségre fogott - a körülmények nem tisztázottak -, és retorzióként felszámolta a csoportot. A szervezet tagjait bebörtönözték, vagy lágerekbe zárták. Naszer, hatalma konszolidálása után 1964-ben szabadon bocsátotta a Testvériség szellemi vezérét, Szajid Kutbot, akit egy évvel később újra bebörtönöztek. Innentől számítható a Testvériség ideológiai fordulata, Kutb a börtönben fogalmazta meg tézisét, miszerint a rendszer alapvető problémája az elfordulás az iszlám alapértékektől. Ekkor már Kutb is úgy vélte, hogy a szervezet erőszakmentes ethoszának lejárt az ideje, a hatalmat forradalmi erőszak útján kell megszerezni. A rezsim válaszul 1966-ban kivégeztette. Kutb ideológiája főleg a Testvériség Egyiptomon kívüli részén lett sikeres, az egyiptomi szervezet inkább megmaradt erőszakmentes, reformista csoportnak.
Talán ezért is lehetett, hogy a Naszert követő Anvar Szadat a 70-es években javarészt szabadon engedte a Testvériség bebörtönzött tagjait. Bár a szervezet betiltását azóta se oldották fel, valójában már nem akadályozták működését, bár időről időre rajtaütöttek tagjain. Ugyanebben az időben jelentős iszlámista mozgalmak bontakoztak ki az egyiptomi egyetemeken, nagyobbrészt függetlenül a Testvériségtől. A hatalom viszont nem volt érzékeny az ilyen nüanszokra. Így amikor az Izraellel kötött 1979-es békemegállapodás miatt Szadat az iszlámisták fő ellensége lett, a hatalom a Testvériségre is lecsapott. Szadattal végül egy, a Testvériséghez semmilyen formában nem kötődő iszlámista csoport végzett 1981-ben.
Szadatot alelnöke, Hoszni Mubarak követte Egyiptom elnökeként. Uralma alatt vált a Testvériség az iszlámisták ernyőszervezetévé. Mivel nagyon népszerű volt az egyetemi diákság körében, idővel a Testvériség vált az egyetemi és szakmai szervezetek meghatározó erejévé. Társadalmi szerepet is vállalt, szociális, jószolgálati tevékenységet is folytat.
A Testvériség szerepének korlátozására a hatalom megint az erőszakhoz folyamodott, 1992-ben tömegével tartóztatták le a csoport tagjait. Ennek ellenére a Testvériség - illetve független jelöltként induló tagjai - a körülményekhez képest jelentős sikereket értek el a választásokon. A csoport fő céljaként a nagyobb demokráciát, a politikai szabadságjogok szélesebb körű érvényesítését tűzte ki.
A legutóbbi parlamenti választásokon a Testvériség tagjai 88 parlamenti helyet, az összes képviselői hely 20 százalékát szerezték meg. Az elemzők szerint a Testvériség képviselői a legaktívabb parlamenti képviselők, együttműködnek a világi ellenzékkel és a kormánypárt reformista tagjaival. Mubarak kormánya 2007. óta újra intenzíven üldözi a szervezetet, amelyben belső frakcióharcok is kirobbantak, és a szélsőséges szárny megerősödése miatt gyengült is a szervezet támogatottsága a nép körében.