Csütörtök este, a másnapi EU-csúcs előtt fontos vacsorára hivatalos Orbán Viktor miniszterelnök és Fellegi Tamás fejlesztési miniszter. Vendéglátójuk Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke lesz, az asztalnál pedig ott ül majd még a lengyel, a cseh, a szlovák, a román és a bolgár miniszterelnök is. Arról fognak beszélgetni, hogy ezeknek az országoknak is kell egy olyan, mint a Bemip.
A Bemip egy olyan szervezkedés, ami arra hivatott, hogy összekapcsolja a balti államok és EU-s szomszédjaik gáz- és áramvezetékeit. Az érintett kormányokat és az Európai Bizottságot tömörítő izé („high level group” az EU-s zsargonban, vagyis jogszabályokat nem hozó, de igen fontosnak tartott csoport) alakulásáról 2008-ban döntöttek, először 2009 decemberére írt terveket, és most szervezik, hogy legyen pénz az összekapcsolódások megvalósítására.
A csütörtöki vacsorán egy hasonló high level group létrehozásáról dönthetnek, ami aztán októberben kezdhet komolyan dolgozni, és majd egyszer eljuthat odáig, hogy pénzt is gyűjtsön.
A tervnek elsősorban a földgázzal kapcsolatos része húsbavágó. A magyar EU-tagság óta ez az első igazán jelentős, az egész régiót érintő diplomáciai manőver, aminek sikere vagy kudarca erősen meghatározhatja a térség jövőjét és pozícióját az Európai Unióban. Ehhez mérten elképesztően bonyolult tervezgetésről van szó, amiben tucatnyi csapda is rejlik.
Például meg kell győzni a terv fontosságáról olyan országokat, amelyeknek látszólag semmi közük az egészhez, de a pénzükre számítanak a terv dédelgetői. Az érintetteknek nem szabad hagyniuk, hogy az oroszok kivásárolják őket a projektből. De még Azerbajdzsán győzködése, Horvátország gyors EU-csatlakozása, vagy éppen Baden-Württemberg volt miniszterelnökének ereje is számít, hogy csak néhány példát említsünk.
Aranyháromszög
A tét nem kisebb, mint hogy megépüljön egy nagy háromszög gázvezetékekből. A háromszög csúcsai a Balti-tenger Lengyelországnál, az Adria Horvátországnál és a Fekete-tenger Romániánál. A csúcsokból induló vezetékek pedig Magyarországnál érhetnének össze. Lényegében ezt a tervet nevezik most észak-déli infrastrukturális folyosónak.
A nagy vezeték-összekapcsolás azért alapvetően fontos, mert most a térség gázszükségletének túlnyomó részét Oroszországból nyugat felé tartó vezetékekből szerzi. A magyar gázszükséglet 85 százaléka jön az oroszoktól, miközben az ország fűtőtesteinek 85 százalékát gáz melegíti fel, és még az áram egy jó részét is gázerőművek biztosítják. A környék többi országában is elég hasonló a helyzet. És az oroszok az elmúlt öt évben kétszer zárták el a gázcsapot.
Ráadásul az oroszok árképzése nem túl kiszámítható. A más forrásokkal is rendelkező Belgiumnak vagy Németországnak például olcsóbban adják a földgázt, mint a nekik teljesen kiszolgáltatott Magyarországnak. Ahhoz, hogy például a magyar piac jobb alkupozícióba kerüljön a Gazprommal, az orosz állami gázvállalattal szemben 2015-re, (vagyis a most érvényes szerződés lejártáig), fel kellene mutatni valamit. Például azt, hogy a térségben már épül egy észak-déli irányú vezetékrendszer, és az ország ezzel nem zsákutca a gáz nemzetközi útvonalában.
Magyar szempontból ebben a tervben az még különösen fontos, hogy az egész környéken csak itt van sok kimerült gázmező. Ennek azért lehet örülni, mert gáztárolót csak ezekből lehet építeni. Ezért van értelme annak, hogy a környék összes vezetéke átmenjen Magyarországon. Tárolni viszont akkor van igazán értelme, ha el is lehet innen vinni a gázt, meg több helyről is lehet vásárolni.
Már hat éve téma
Hogy valamit kezdeni kell az egyoldalú orosz függőség feloldásáért, az a 2005-ös első gázválság idején vált nyilvánvalóvá a politikusoknak (akkor fordult elő először, hogy egy orosz-ukrán vita miatt nem érkezett gáz kelet felől Európába). Világos lett, hogy új útvonal és új forrás kell. Az új útvonalra van több terv is: az oroszok is építenének egy új vezetéket a Balkánon át (ez volna a Déli Áramlat) meg az EU is (ez volna Nabucco). Utóbbi új forrást is jelentene, hiszen a Nabuccónak akkor van értelme, ha nem oroszoktól vett gáz áramlik benne. Alternatív forrásnak pedig ott van még az LNG, vagyis a hajón hozott cseppfolyósított gáz. Ehhez terveznek most átvevő terminálokat a lengyel, a horvát és a román tengerpartokon. Ám mindezek hasznosítására kellene Közép-Európának az észak-déli vezetékrendszer is.
Az észak-déli rendszer közös tervezgetése a Bajnai-kormány alatt kezdődött. „Bajnai és Tusk (a lengyel miniszterelnök) ebben nagyon gyorsan megértették egymást” – mondta az Indexnek az előző kormány egy magas rangú diplomatája. „Ők húzták magukkal a cseheket és a szlovákokat, és bevontuk a románokat, horvátokat is. Kialakult egy közép-európai blokk, aminek már elég erős volt a szava, hogy az EU-ban észrevegyék.”
A készülődés leglátványosabb akciója a tavaly februári budapesti energia-csúcs volt. „A francia elnök és a német kancellár is kifejezte rosszallását, hogy nem kellene a keletieknek őket megkerülve szervezkedniük. Ennél nagyobb elismerést nem is kaphattunk volna, ez azt jelentette, hogy tényleg elértünk valamit” – tette hozzá a Bajnai stáb befolyásos embere.
Orbán nagyon nyomta a témát
A tervet a Fidesz ellenzékből is támogatta, és Orbán Viktor hatalomra jutása óta fejleszti. A magyar EU-elnökség négy fő céljának egyike lett az energiabiztonsági stratégia, ami leegyszerűsítve az észak-déli rendszer megépítését jelenti. A decemberi, legutóbbi EU-csúcson Orbán jelezte, hogy a keletiek addig nem járulhatnak hozzá az EU-orosz viszony rendezéséhez, amíg energia-ügyben kiszolgáltatottak az oroszoknak.
Orbán az észak-déli vezetékek fontosságát minden EU-s találkozóján kiemeli, beszélt róla amikor a biztosok január 7-én Budapesten jártak, és akkor is, amikor ő ment Strasbourgba az EP-be 19-én. Mivel az ügyben szintén elkötelezett lengyelek veszik át az elnökséget tőlünk júliusban, ezért annyi bizonyos, hogy ebben az évben az üzenet kellőképpen sulykolva lesz.
Tavaly EU-s támogatással már összekötötték a román és a magyar vezetékeket. Az átadási ünnepség előtt együtt ebédelt Orbán Viktor Günther Oettingerrel, az EU energetikai biztosával. Az ebéd egyik résztvevője azt mondta az Indexnek, hogy „Orbán végig nagyon nyomta a témát. Mondta, ha nincs pénz, akkor nincs miről beszélni.”
Brüsszelből is nyomják
Márpedig az EU-s intézmények vezetői akarnak erről beszélni. Jose Manuel Barroso bizottsági elnök számára az energetika illetve az energiabiztonság „pet project” vagyis kedvenc ügy lett, ahogy egy bizottságnál dolgozó forrásunk fogalmazott. „Az egész politikai identitását erre kezdte építeni. Amikor az újraválasztására készült, akkor elég rosszul állt. Befuccsolni látszott egy csomó fontos ügy, például a lisszaboni szerződés, és kellett egy identitásképző erő. És ezt a 2005-ös gázválság után az energiabiztonságért folytatott küzdelemben találta meg.”
Egy Brüsszelből tavaly hazaköltözött, volt bizottsági munkatárs pedig azt mondta, hogy „az energetika nagyon szexi téma lett, ahol erős akar lenni a bizottság. Most aki komolyan veszi magát, az mind az energetikai főigazgatóságon akar dolgozni”. Forrásaink szerint sokat jelent, hogy Barroso pont a német biztosnak adta ezt a területet, „márpedig egy német biztos csak nagyon fontos portfóliót kaphat” és brit főigazgatója, Philip Lowe is befolyásos, komoly embernek számít a bizottságban.
A német biztos, Günther Oettinger is nagyon elkötelezett, hogy látványos eredményt érjen el. Baden-Württemberg miniszterelnöki székét cserélte fel brüsszeli irodájára, és azt akarja, hogy 2014-re létrejöjjön az európai egységes energiapiac. Ehhez a mostani nemzeti regulációk leépítésén túl az is kell, hogy ne legyenek úgynevezett energiaszigetek az EU-ban. Vagyis a tagállamok nagy rendszerei – gáz, olaj és elektromos vezetékei – össze legyenek kapcsolva, hiszen az egységes piacnak csak akkor van értelme, ha mindenki hozzáfér az árukhoz. Ilyen szigetnek számít most a Baltikum, az Ibériai-félsziget és az észak-déli összeköttetésről álmodó Közép-Európa is.
A harmadik lelkes EU-s főbürokrata Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. Ő találta ki, hogy a kormányfők csúcstalálkozóinak legyenek tematikus ülései. A pénteki csúcs lesz az első ilyen. A témát is ő találta ki: innováció és energiabiztonság. (Az innovációról elvben decemberben lett volna szó, de az euróválság lesöpörte az asztalról a témát, most jött volna az energetika, de a csúszás miatt a kettőt egyszerre tárgyalják pénteken.) A magyar elnökség pedig lelkesen fogadta a tervet, és a magyar kormány csak azon szorongott, nehogy Portugália csődbe menjen péntekig, és az energetika téma tovább csússzon. A portugálok egyelőre nem mentek csődbe, így a 27 vezető beszélgethet bő két órát az energiabiztonságról pénteken.
Akarat van, de pénz még nincs
Úgy tűnik, hogy mindenki akarja a nagy közép-európai vezetéképítési tervet: a bizottság elnöke, a tanács elnöke és a soros elnök is. Csak azok bizonytalanok, akiknek lenne pénze a vezetéképítések támogatására. Az EU nettó befizetői.
Amikor tavaly év végén a téma előjött az energetikai miniszterek találkozóján, akkor információink szerint Hollandia, Németország és Svédország képviselői jelezték, hogy nem kellene pénzt ölni abba, amit a piac nem akar megépíteni. A probléma az, hogy úgy tűnik, hogy piaci alapon az észak-déli gázvezetékrendszert nem lehet összekapcsolni. A magyar kormány számításai szerint a szükséges pénz fele hiányzik. És ezt uniós forrásokból akarjuk pótolni. Ez több milliárd eurós nagyságrendet jelent.
Most csak elvekről lehet szó
A pénteki EU-csúcson nem lesz szó arról, hogy össze dobnak-e a tagállamok pénzt az észak-déli vezetékekre. Egyáltalán semmilyen konkrét építkezésről nem lesz szó. Mégis, a külügy és a fejlesztési tárca több tisztségviselője is azt mondta az Indexnek, hogy magyar szempontból ez lesz talán az elnökségünk legfontosabb csúcstalálkozója. Ugyanis vita lesz arról, hogy az EU az egységes energiapiac és a megfelelő biztonság miatt kész-e kimondani, hogy a beszerzési források és útvonalak diverzifikálása közös cél, és erre bizonyos esetekben pénzt is lehet áldozni. Ha ez átmegy pénteken, akkor megnyílik az út, hogy a politikai nyilatkozatból egyszer cső is legyen.
A csúcsot előkészítő tanácskozások alapján egy óvatos, de a magyar és közép-európai igényeknek még elfogadható elköteleződésre jó esély van. Legalábbis ebben nagyon bízik az előkészítésen sokat fáradozó Győri Enikő, a külügy EU-államtitkára, és az Index által megszólaltatott többi kormányhivatalnok is.
A vita
A keletiek a piaci logikával érvelő nyugatiakat két fontos érvvel győzködik. Egyrészt azzal, hogy az energetikai cégek azért nem áldoznának eleget a régió összekapcsolására, mert a piac tágulásával lemennének az árak, régi monopóliumok kerülnének veszélybe. Vagyis valójában pont a szabadabb piac érdekeit szolgálná, ha nyugati közpénzen épülne vezeték keleten. A másik érv pedig arról szól, hogy a nemzetbiztonság garantálása sosem a piac dolga volt. Márpedig amíg az oroszok zsarolni tudják a keleti tagállamokat, addig a mostani egyirányú vezetékek biztonsági kockázatot jelentenek.
A nyugatiaknak is lehet még egy erős érvük: miért kellene gázvezetékbe ölni a pénzt, amikor az EU a megújuló energia terjedését akarja, miért kell a földgázrendszert építgetni, ha a jövő a zöld energiáé. Ez azonban komolytalan érv minden általunk megkérdezett szakértő szerint. „A földgáz felhasználás arányát csökkenteni kell, de teljes kiváltása még évtizedekig lehetetlennek látszik” – mondták többen is. (Komolytalan próbálkozásink nekünk is vannak. Az azeri-román-magyar együttműködéssel tervezett AGRI vezeték forrásaink szerint gúnyos mosolyt váltott ki az Európai Bizottságban, mert lehetetlennek tartják, hogy a beruházás a mostani tervek szerint valaha megtérüljön.)
Csapdák bőven maradnak
Ha pénteken lesz is elvi egyetértés, és aztán a lengyel elnökség alatt erről határozott politikai döntés is születik, ami alapja lehet konkrét intézkedéseknek, akkor is sok csapdát kell még elkerülni. Például hogy az összekapcsolódni készülő keleti tagállamok egyikét-másikát ne vesztegesse meg Oroszország olcsó gázzal. Lengyelország például kapott már olyan ajánlatot a Gazpromtól, hogy negyven évig olcsóbban kapja a gázt mint most, ha aláírja, hogy harmadik országnak nem ad belőle. Magyarországot is édesgették a Déli Áramlattal, vagy éppen egy hatalmas tároló megvásárlásával.
Szintén fontos lenne, hogy ne csak az orosz gázt tudják egymás között adni-venni az érintettek, hanem legyenek új forrásaik is. Például Azerbajdzsán és Türkmenisztán tartsa a Barrosónak és Oettingernek tett januári ígéretét, és adjanak el gázt az EU-nak, és épüljön meg a Nabucco. Illetve Lengyelország és Horvátország (esetleg Románia) építse meg az LNG termináljait. Továbbá az is kellene, hogy a nettó befizető tagállamok – elsősorban Németország – elfogadják, hogy erre a rendszerre érdemes közpénzt is áldozni.
Nagy vállalkozás ez, régóta nem vett részt Magyarország ekkora nemzetközi kezdeményezésben, pláne nem azzal az igénnyel, hogy motorja legyen a gazdasági-diplomáciai szervezkedésnek. A tét elég nagy, a siker Magyarországon kívül álló fejleményeken is múlik. A lehetőséggel azonban fontos lenne élni, és ennek érdekében ügyesen lavírozni.