Bahreinben a királyi családé a kormány és a hadsereg, a szunnitáké pedig a hatalom. A síita többség régóta küzd a jogaiért, kaptak is kedvezményeket az elmúlt években, de az arab világ forradalmi hangulata most nagy lökést adott a tiltakozásnak. A kormány csütörtökre virradóra brutálisan nekitámadt a tüntetőkre, a helyzet kezd eldurvulni.
A síiták. Bahreinben az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a 18. század óta hatalmon lévő szunnita uralkodó család és szövetségeseik töltik be a legfontosabb pozíciókat a gazdag szigetországban, míg a többségben lévő síiták másodrendű polgároknak érzik magukat.
Nem kapnak állami állásokat, hátrány éri őket a lakásszerzéskor és az egészségügyi ellátásban is. Bahreinben nincs hivatalos felmérés arról, hogy mennyien vannak a síiták, de a Brit Nemzetközösség becslése szerint a lakosság mintegy kétharmadát ők teszik ki.
A muzulmán országok közül Irakban, Azerbajdzsánban és Iránban vannak még többségben a síiták: Iránban egyenesen a síita egyházi személyeké a fő hatalom, míg Irakban hosszú elnyomás után az amerikai megszállás óta került hozzájuk a kormányzás lehetősége. A síita és szunnita hívek között a muzulmán világ sok pontján rendszeresek az összetűzések, és Bahreinben sem példa nélküli a két közösség erőszakba torkolló konfliktusa.
Ugyanakkor az utóbbi években az uralkodó család több óvatos gesztust is gyakorolt, például 2002. február 14-én az addigi abszolút monarchia alkotmányt kapott, és első ízben választásokat is tartottak, amin síita jelöltek is indulhattak. Az idei tüntetések részben a tunéziai és egyiptomi sikerek nyomán kezdődtek, de helyi aktualitás is volt: az alkotmányos átállás 9. évfordulója.
A tüntetők az uralkodó család bukását és királyság helyett köztársaságot akarnak. Hamad Halifa emírként örökölte a trónt az apjától, de 2002-ben átszervezte az ország közigazgatási rendszerét, és azóta királyként vezeti Bahreint. A kormány tagjait és a hadsereg vezetőit is a király nevezi ki, és így hiába adott kétkamarás parlamentet az országának, családja továbbra is szinte teljhatalmat élvez.
A megmozdulások február 14-én kezdődtek, és hamar kialakult itt is egy jelképes helyszín: a főváros, Manama központjában, a Gyöngynek (Pearl Square) nevezett hatalmas téren összpontosult a békés ellenállás. A térre a tiltakozók lényegében kiköltöztek, teljes családok éjszakáztak transzparenseik alatt. Csütörtök hajnalban azonban a hadsereg szétverte a tábort. A tiltakozókat álmukban lepték meg az oszlatók, akik könnygázt és éles fegyvert is használtak. Legalább öt ember meghalt, több mint 200 megsebesült, sokáig a mentőket sem engedte a hadsereg a térre.
Pénteken több áldozat temetése is tiltakozó felvonulássá bővült, és újabb tüntetésekre készülnek a síiták Manamában is. Közben utcára vonultak kormánypárti, szunnita tüntetők is. A kormány kemény fellépéssel fenyegetőzik.
Az olaja, bankrendszere és idegenforgalma miatt gazdag államnak számító Bahreint megviselheti, ha nem sikerül békét teremteni. A kormány durva erőszakkal reagált eddig, ami csak tovább feszítette az indulatokat. A síitákon kívül jogfosztottságban él több százezer indiai vendégmunkás is az országban, előbb-utóbb az ő helyzetüket is rendezni kell.
A sziget stabilitása az USA-nak is kiemelt érdekelte, hiszen az amerikai hadsereg flottát állomásoztat Bahreinben. A kicsi királyság eddig elkötelezett szövetségese volt a nyugatnak, ám ha az uralkodócsalád megbukik, akkor ennek a jó viszonynak hamar vége lehet. Az eddigi két választáson ugyanis az iszlamista pártok győztek.