Hétfő volt a Líbia elleni szövetséges légitámadások harmadik napja, azonban ez a rövid idő alatt is ki tudott alakulni a háború egyfajta rutinja. Nagyon leegyszerűsítve éjjel lőnek a nyugatiak, az ezt követő zűrzavarban ellentmondásos hírek érkeznek Líbia minden városából, aztán nappal tisztul a helyzet, és összecsapnak Kadhafi csapatai a felkelőkkel. Ha ez rendszeresen így folyik le, könnyen patthelyzet alakulhat ki, amelyben a küzdő felek beássák magukat, Kadhafi pedig ha egész birodalmát nem is, annak egy részét még jó sok ideig megtarthatja.

Kadhafit a saját szabályai sem érdeklik, és teljesen kiszámíthatatlan – ezt már eddig is tudtuk, a hétfői nap eseményei azonban csak tovább erősítettek ezen. A líbiai kormánycsapatok a saját maguk által deklarált tűzszünetet sem tartották be, így egész nap ott támadták a felkelők állásait, ahol tudták. Elsősorban Miszrátában, az egyetlen nyugat-líbiai városban, amely az ellenzék kezén van, de Bengázi közelében és Zintannál is, ahol a polgári lakosság egy része kénytelen volt a várost övező hegyek barlangjaiba menekülni.

A líbiai rezsim nincs tekintettel saját polgárainak biztonságára sem, sokukat élő pajzsként használva védi katonai létesítményeit. A kivezényelt líbiaiak persze azt mondták a nyugati újságíróknak, hogy önszántukból viszik vásárra a bőrüket, de ez azért nem biztos, hogy így van. A diktátor logikai bakugrásainak legújabb példája pedig az, hogy a líbiai tévé Dániára kente Kadhafi Tripoliban található palotájának bombázását, azzal vádolva a skandináv országot, hogy a híres Mohamed-karikatúra óta keresztes hadjáratot folytat a muszlim világ ellen.

Az is igaz ugyanakkor, hogy Kadhafinak, akiről senki sem tudja pontosan, hogy hol van, van is miért aggódnia, még a személyes biztonsága miatt is. A különböző nyugati politikai és katonai vezetők hétfőn is ellentmondásos nyilatkozatokat adtak arról, hogy a líbiai diktátor is ott van-e a légitámadások célpontjai közt. Mindenesetre hétfőn makacsul tartotta magát a pletyka, hogy még vasárnap éjjel egy szövetséges rakéta áldozatául esett Kadhafi egyik fia, a nyilvánosság előtt viszonylag keveset szereplő Hamisz.

A szövetségesek, valamint általában a világ azonban nemcsak Kadhafiról nem értenek egyet, hanem a támadás egészével kapcsolatban is egészen eltérő vélemények hangzanak el. Az már világos, hogy sok ország teljesen elutasítja a támadást, Dél-Afrikától kezdve Kínán át egészen Törökországig. Különösen ez utóbbi különvéleménye fájó a szövetségesek számára, akik azt szeretnék, hogy a Líbia elleni akció minél hamarabb átkerüljön a NATO parancsnoksága alá – márpedig erre csak akkor van esély, ha minden tagország beleegyezik, és a törökök most még hajthatatlannak tűnnek.

Még kifürkészhetetlenebb azok véleménye, akik egyik nyilatkozatukkal erre, a másikkal arra hajlanak. Ilyen például az Arab Liga, amely először támogatta a Líbia elleni katonai fellépést, aztán Amr Músza főtitkár kikelt ellene, hogy aztán hétfőn ismét a szövetségesek mellé álljon. Ennél is megdöbbentőbb azonban az oroszországi fordulat, amelynek keretében Medvegyev elnök pályafutása során talán a legkeményebben szállt szembe az őt rövid pórázon tartó gazdaként közismert Vlagyimir Putyin miniszterelnökkel. Putyin még a hétvégén keresztes háborúhoz hasonlította a nyugati katonai akciót, Medvegyev hétfőn viszont arról beszélt, hogy ilyet mondani súlyos felelőtlenség.

Az már világosan látszott hétfőn, hogy a szövetséges légitámadások komoly eredményeket értek el. Kadhafi csapatai az ország több régiójában visszaszorultak, például Bengázinál is, ahol a hétvége előtt még úgy tűnt, akár órákon belül is diadalt arathatnak. A kormányerők elbizonytalanodása azonban nem vezetett a felkelők sikereihez, akiket a BBC helyszíni tudósítója szedett-vedett, parancsnok nélküli társaságként jellemzett.

A kormányhoz hű hadsereg azonban még bőven képes pokollá tenni a vele szembe szállók életét, ahogy az például a leghevesebb harcok színhelyéül szolgáló Miszráta városában is látszott. Itt a felkelők azt hitték, hogy a légitámadások megfutamították a kormányerőket, azonban amikor a város lakói kitódultak ünnepelni az utcára, Kadhafi katonái ismét lőni kezdtek mindenre, ami mozgott. A városban most helyszíni szemtanúk szerint egészen tragikus a helyzet, olyan hírek is vannak, hogy már víz sincs, miután elvágták a vezetékeket.

Hétfő este kezdődött meg a légicsapások harmadik hulláma, amely ismét elsősorban Tripolit vette célba. Megint találatot kapott Kadhafi palotakomplexuma, és rakétatámadás érte a fővároshoz közeli haditengerészeti kikötőt is. A szövetségesek támadták Kadhafi szülővárosát, a hozzá még mindig hű Szirtet is, ahol a líbiaiak szerint találat érte a polgári repülőteret is, és sok civil áldozat is van. Egyes források szerint egyébként a felkelők vezetői állandó kapcsolatban vannak a szövetségesekkel, hogy egyeztessék a légicsapások pontos cépontjait és időpontját.

Hétfőn a líbiai felkelők egy látványos győzelmet azonban mindenképpen arattak: már az ő piros-fekete-zöld zászlójuk leng Líbia budapesti nagykövetsége előtt.