A keddi líbiai események legfontosabb tanulsága, hogy igen, a Kadhafi-ellenes felkelők tényleg egy szedett-vedett, komoly harci tettre képtelen bagázs. Amikor az utóbbi napokban Bengáziból indulva, nyugati irányban végigsöpörtek a Földközi-tenger déli partján, és majdnem elérték Szirtet, Kadhafi szülővárosát, az nem dicsőséges hadjárat volt, hanem az elmenekült kormánycsapatok által hátrahagyott állások visszafoglalása.

Kadhafi hadserege azonban a jelek szerint csak taktikai okokból vonult vissza, és a sorok rendezése után most visszacsapott. Kedd folyamán egymás után jöttek a hírek a felkelők újabb és újabb vereségeiről, és fokozatos keleti irányú meneküléséről. Először Bin Dzsávádot adták fel, aztán az olajipar szempontjából fontos Rasz Lanúfot, este pedig olyan hírek érkeztek, hogy már Brega városát is ostromolják a kormány katonái.

Hiába a szövetségesek légicsapásai, a felkelők még ahhoz is amatőrök, hogy a megritkított és legyengített líbiai hadsereggel szemben fel tudják venni a harcot. Erre ráébredni látszik a nemzetközi közösség is, egyre több politikus és diplomata beszél nyíltan arról, hogy fegyverszállítmányokkal kellene segíteni a líbiai ellenzéket. Arról viszont még nem volt szó, hogy meg kellene őket tanítani ezek használatára is, valamint hadi stratégiából sem ártana oktatást tartani Bengáziban.

Fegyverszállításról beszélt kedden többek közt a katari miniszterelnök és Amerika ENSZ-nagykövete is. Azonban mivel Londonban a világ szinte összes jelentős diplomatája és külügyminisztere összegyűlt tárgyalni a líbai konfliktus lehetséges megoldásairól és az ország jövőjéről, más javaslatok és tervek is elhangzottak.

Az már biztos, hogy a Kadhafi elleni katonai akcióban eddig legaktívabb amerikaiak és franciák egyaránt megbízottjukat küldik Bengáziba, hogy vegye fel a kapcsolatot, és tárgyaljon a felkelőkkel. A semlegességét megőrizni igyekvő ENSZ ennél diplomatikusabban tervez, ők megbízottat küldenek Bengáziba és Tripoliba is, hogy mindkét harcoló felet meghallgassa. Kérdés, hogy mi értelme van Kadhafival tárgyalni, amikor Alain Juppé francia külügyminiszter kedden ismételten kijelentette, hogy részükről a diktátornak semmi keresnivalója nincs Líbia jövőjében.

A franciáknál valamivel finomabban fogalmaznak az olaszok, akik már sokadszorra utaltak arra, hogy ha Kadhafi hajlandó távozni a hatalomból, ők szívesen megszerveznék neki, hogy valamelyik afrikai országban menedéket kapjon, és boldogan élhessen, míg meg nem hal. Gondot jelenthet azonban, hogy egyetlen Kadhafi-szakértő szerint sincs szinte semmi esély arra, hogy a diktátor önként lelépjen trónjáról, hacsak nem érzi tényleg veszélyben az életét.

Különösen rossz hír Líbia jövője szempontjából a BBC kedd esti értesülése. Az álítólag a rezsim legbelsőbb köreiből származó információk szerint Kadhafi kiegyezne a döntetlennel. Jó lenne neki egy olyan patthelyzet, amelyben az ország gyakorlatilag két részre szakad, és neki megmarad a nyugati darab, ahol aztán minden működhet ugyanúgy tovább, ahogy eddig is folytak a dolgok Kadhafi birodalmában. Líbia szétesése pedig talán senkinek nem lenne jó rajta kívül. Sem az ország polgárainak, sem a nemzetközö közösségnek, sem annak a sok millió arabnak, aki 2011 elején megpróbálta megváltoztatni a világot.