Az április első hétvégéjén rendezett andorrai parlamenti választás után már nem a magyar kormány az egyetlen Európában, amely kétharmados többséggel büszkélkedhet. Orbán Viktort vigasztalhatja, hogy a Pireneusokban is jobboldali párt verte tönkre az uralkodó baloldalt.
“Soha ekkora győzelmet egyetlen politikai erő nem aratott Európában” – mondta 2010. április 25-én a budapesti Vörösmarty téren, a Fidesz választási népünnepélyén Rogán Antal. A francia retikülmárkák iránti rajongásáról is ismert kerületi polgármester egyáltalán nem túlzott. Az országgyűlési választáson akkor a Fidesz a 386 parlamenti székből 262-t tudott megszerezni, ami 67,9 százalékos sikert, valamint a nemzeti együttműködés rendszerének eljövetelét jelentette. Ezt az eredményt döntötték most meg Andorra polgárai.
Az apró, alig 85 000 lakosú Andorra politikai berendezkedése az egyik legfurcsább a világon. A nagyon szigorú állampolgársági törvényeknek köszönhetően eleve nem szavazhatnak többen 20 000-nél, az országban dolgozó, elsősorban francia, spanyol és portugál vendégmunkásoknak nincs beleszólásuk a társhercegség ügyeibe.
Andorra ugyanis egyedülálló módon a 13. század óta társhercegségként működik, két egyenrangú államfővel. Ezek eredetileg a franciaországi Foix grófja és a spanyol katalóniai Urgell püspöke voltak. Előbbi jogai azonban idővel átszálltak a francia államra, így ma Nicolas Sarkozy elnök abban a furcsa helyzetben van, hogy egyfelől ugyan Andorra hercege, másfelől viszont ebből a pozícióból a francia állampolgárok válthatják le. Mind Sarkozy, mind az urgelli püspök pozíciója ceremoniális, andorrai államfői teendőiket megbízottjaikon keresztül látják el, akik szintén keveset szólnak bele az ország mindennapjaiba.
Andorra igazi vezetője a miniszterelnök, akit egy, a magyarhoz hasonlóan megválasztott parlament emel ebbe a pozícióba. A fővárosban, Andorra la Vellában ülésező, történelmileg Völgyek Általános Tanácsának nevezett parlamentbe országos és hét kis területi listáról jut be 14-14 képviselő. Elvileg négyévente vannak parlamenti választások, azonban mivel a 2009-ben alakult szocialista kormány 2011 elejére összeomlott, április elején szavazniuk kellett az andorrai polgároknak, akiknél Európában csak a norvégok, a luxemburgiak és a liechtensteiniek gazdagabbak az egy főre jutó GDP alapján.
Hiába a hegyvidéki jómód, Andorrában gazdasági problémák miatt kellett két évvel előrébb hozni a választásokat. A 2009 óta a parlamenti székek kereken 50 százalékával rendelkező szociáldemokrata párt (PS) nem tudta elfogadtatni a 2011-es költségvetést, ezért Jaume Bartumeu miniszterelnök kénytelen volt arra kérni a társhercegeket, írjanak ki új választásokat.
Andorra politikai gondjai mögött sokkal mélyebb, gazdasági természetű problémák húzódnak. A kereskedelemre, turizmusra és pénzügyi szolgáltatásokra épülő gazdaság súlyosan megszenvedte az egész Európát érintő globális válságot. Amely ráadásul különösen negatívan hatott Spanyolországra, Andorra messze legfontosabb kereskedelmi partnerére. A szociáldemokrata kormány igyekezett megtalálni a kiutat, de ehhez olyan döntések meghozatalára volt szükség, amilyeneket valószínűleg a világ egyetlen országában sem lehetne lenyomni a választók torkán.
Andorrában van turizmus is, ám mégis alapvetően adóparadicsomi állapota, és az Európában szokásosnál jóval homályosabb bank- és vámtörvényei tették gazdaggá. Bartumeu és a PS mindezen változtatni próbált, a közvélemény reakciója pedig gyors volt és megsemmisítő. A szociáldemokraták átláthatóbb bankrendszert szerettek volna, ami elkerülhetetlennek tűnik, ha az ország szorosabbra akarja fűzni kereskedelmi kapcsolatait az Európai Unióval. Ami pedig még ennél is reménytelenebb vállalkozás volt, elkötelezték magukat a személyi jövedelemadó mellett.
Andorrában az andorraiaknak soha nem kellett adózniuk a fizetésük után. A szociáldemokraták megpróbáltak azzal védekezni, hogy csak a gazdagabbakkal fizettetnének, ám a választópolgárok ezt is elviselhetetlen tehernek minősítették. Bartumeu kormánya a gyakorlatilag egyetlen hatalmas duty-free plázaként működő Andorrában szintén hallatlan áfa bevezetését is javasolta, amivel végképp megpecsételte saját és kormánya sorsát.
A 2011-es kampányban nagyon egyszerű dolga volt az addig az ellenzéket vezető Demokraták Andorráért (DA) pártnak. Miniszterelnök-jelöltjük, Antoni Martí programja – ahogy a barcelonai La Vanguardia fogalmazott – kellően homályos volt ahhoz, hogy az andorrai választók közül szinte mindenkihez szóljon, és természetesen hevesen elutasított szinte mindent, amit a szociáldemokraták szerettek volna bevezetni. Az áfa ügyében még az EU kedvéért hajlottak volna a kompromisszumra, személyi jövedelemadóról azonban hallani sem akartak, így pedig könnyedén taroltak a választáson.
A DA a megszerezhető 28 helyből 20-at gyűjtött be, a teljesen megsemmisülő PS-nek 6 jutott, míg a maradék 2 egy, az új kormánypárttal baráti viszonyt fenntartó kis konzervatív párté lett. Az eredmény azt jelenti, hogy Antoni Martí miniszterelnök és az ő pireneusi együttműködési rendszere az ország parlamentjében 71,42 százalékos többségbe került, ami közel négy százalékponttal veri a Fidesz 2010-es diadalát.
Martí első, immár miniszterelnökként tartott sajtótájékoztatóján a magánkézben működő síliftek államosításáról, minden hegyoldalra kipingálandó Völgyek Együttműködési Nyilatkozatáról, valamint az Andorrai Harmadik Útról beszélt.