A legtöbb európai monarchia nyitott volt az elmúlt évtizedben a megújulásra, egyre több királyi családba került be nem nemes származású házastárs, de időnként a vitatott esküvők miatt is magyarázkodnia kellett az udvarnak. Egy királyi ceremónia a média figyelmének középpontjában hosszabb távon inkább erősíti a monarchiákat.
A Vilmos herceg esküvője körüli felhajtás miatt a szokásosnál is nagyobb figyelem irányul a brit királyi családra, amelynek népszerűsége továbbra is töretlen, a Guardian felmérése szerint a britek kétharmada még mindig kiáll a monarchia mellett.
A szigetországi a leghíresebb, de a mikroállamokat nem számolva további hét országban is monarchia van Európában: Norvégiában, Hollandiában, Belgiumban, Dániában, Spanyolországban, Svédországban és Luxemburgban. A válságban és az elmúlt évtizedekben csökkent a népszerűségük, azonban a királyi berendezkedés lecserélését leginkább csak a szélsőséges politikai csoportosulások követelik.
A támogatók szerint a monarchia intézménye segít megerősíteni a nemzeti öntudatot, úgy vélik, sokkal biztosabban lehet kötődni az általában ceremoniális funkciót, leginkább a köztársasági elnök feladatait ellátó uralkodóhoz, mint az állandóan cserélődő államfőkhöz. A monarchiapártiak szerint a berendezkedésnek önmagában is van presztízsértéke. A királyi család egyik tagjának esküvője megerősítheti az uralkodóház elfogadottságát, azonban az elmúlt tíz évben tartott szertartások időnként támadási felületet adtak a kritikusoknak.
Az előző nyáron sokan bírálták a svéd királyi családot, amiért a nehéz gazdasági helyzetben több millió dollárt költött Viktória hercegnő és egykori személyi edzője esküvőjére. Az udvar azzal védte meg a látványos előkészületeket, hogy az esküvő fellendítheti a turizmust és az emléktárgyak eladásait is. Másrészt sok svédnek szimpatikus volt, hogy Viktória egy átlagembert, a nép fiát vette el; a legtöbbször éppen az ehhez hasonló nyitás segített egy királyi család népszerűségének megőrzésében.
A svéd királyi család megítélését az elmúlt évben több botrány is kikezdte, tavaly egy könyvben például azzal vádolták XVI. Károly Gusztáv királyt, hogy éjszakai bárok rendszeres vendége, emellett meztelen modellekkel is mutatkozik jacuzzipartikon. Az uralkodóház népszerűsége fokozatosan visszaesett, jelenleg valamivel 50 százalék felett áll, ezzel az egyik leginkább veszélyeztetett monarchiává válhatnak Európában.
Svédországhoz hasonlóan Norvégiát is megmozgatta a királyi család két esküvője. Miután nővére egy nagyvilági íróhoz ment férjhez, Haakon trónörökös sem nemesi származású lányt vett feleségül 2001-ben. Többekben visszatetszést keltett, hogy a nő korábban meglehetősen kicsapongó életet élt, ráadásul egy futó kapcsolatából már volt egy gyereke. Sok norvég azt sem nézte jó szemmel, hogy a pár 2003-ban Londonba költözött egy időre, de idővel elfogadták a herceg feleségét.
A hercegné apja azonban többször is felzúdulást váltott ki, legutóbb egy táncműsorban együtt lépett fel egy kétes hírű énekesnővel, és a lapok azt is kiemelték, hogy a rajongó lányok mellére írt autogramot. Haakon azzal indított vitát a leendő uralkodó szerepéről, hogy rendszeresen részt vett zenei fesztiválokon.
A norvégok is egyre kevésbé elégedettek a korábban visszafogottságáról ismert királyi családdal, az elmúlt ötven évben tartósan 80 százalék körüli népszerűségük 60 százalékra esett vissza, nem merült fel ugyanakkor komolyabb kezdeményezés a monarchia felcserélésére. Azonban az is jelzés értékű lenne, ha népszavazást tartanának, ahogy azt több kritikus 2014-re, a norvég alkotmány 200. évfordulójára elképzelte.
Hollandiában a már egyetemi évei alatt Sör hercegnek elnevezett Vilmos Sándor trónörökös 2002-ben elvette Máxima Zorreguietát, sokan nem örültek azonban, hogy a nő apja az argentin katonai diktatúra egyik vezetője volt. Azzal is nemtetszést váltottak ki, hogy éppen a gazdasági válság alatt vásároltak hétvégi házat Argentínában, valamint befektetettek egy mozambiki üdülőkomplexumba is.
Ettől még nem került veszélybe a monarchia támogatottsága, de egyre többen követelték a királyi család költségvetésének csökkentését. Többen azt is jelzés értékűnek tartják, hogy szakítva a korábbi hagyományokkal, Beatrix királynő bejelentette, nem fog idő előtt lemondani a trónról.
Belgiumban nem kísérte különösebb felzúdulás, amikor Lőrinc, II. Albert király egyik fia 2003-ban feleségül vett egy ingatlanügynököt. A királyi családot nem övezik komolyabb botrányok, nem cikkeznek róluk rendszeresen a lapok, ennek ellenére mégsem lehetnek teljesen biztosak jövőjükben.
Belgium esetében pusztán praktikus okok is indokolják a királyság fenntartását, részben az uralkodó személye tartja egyben az egyre inkább szakadozás jeleit mutató Flandriát és Vallóniát. Belgium megszűnésével persze eltűnhet a belgák királya is. A népszerű II. Albertnek és családjának egy esetleges szakadás miatt sem feltétlenül kell aggódnia, míg a flamandok függetlenedő saját országrészük élére köztársasági elnököt szeretnének, a vallonok jó része szívesen megtartaná a monarchiát.
A listára Fülöp herceg 2004-es esküvőjével feliratkozó Spanyolországban a BBC felmérése szerint hasonlóan praktikus okok is erősítik János Károly király 70 százalék feletti népszerűségét. Egyrészt a spanyolok a királyi családdal is azonosítják a demokratikus átmenetet a Franco-diktatúrából, emellett Luxemburgot leszámítva ott kerül a legkevesebbe a monarchia az adófizetőknek.
A karitatív szerepvállalás mellett János Károly azzal is felhívta magára a figyelmet 2007-ben, hogy uralkodótól szokatlan módon keményen csendre utasította Hugo Chávez venezuelai elnököt, aki többször is lefasisztázott egy volt spanyol kormányfőt. Az egységes Spanyolországot megjelenítő királyság ugyanakkor kevésbé népszerű az egyre kiterjedtebb autonómiáért küzdő Baszkföldön és Katalónia egyes részein.
A megszakítás nélkül legidősebb európai monarchia Dániában két királyi esküvőt is felmutatott az elmúlt tíz évben. Frigyes trónörökös 2004-ben vette feleségül a tasmániai Mary Donaldson ügyvédnőt, öccse, Joachim pedig négy évvel később egy francia pénzügyi tanácsadót választott. Frigyesék hangosabb botrányok helyett 2011 elején királyi ikerpárral tűntek fel a lapokban, ennek megfelelően ötből négy dán még mindig támogatja a monarchiát.
Az európai monarchiák közül II. Erzsébet és családja kerül a legtöbbe: a paloták és a család őrzését leszámítva a járulékos kiadásokkal együtt évi 41,5 millió fontos költségeikkel messze megelőzik a második helyen 33,8 millió fonttal álló Hollandiát és a 23,9 millió fonttal harmadik Norvégiát. A jelentősebb monarchiák közül a legolcsóbb Luxemburgi Nagyhercegség már 7,2 millióból (kb. 2,3 milliárd forint) kijön.