Milliárdos létére barlangokban élt, szigorú mértékletességet hirdető hite ellenére sztárolta magát. Hős harcosként pózolt, de élete utolsó tíz évében gyakorlatilag csak videóüzenetekben fenyegetőzött. Mégis, az ezredforduló történetének talán legnagyobb hatású történelmi személyisége vált belőle.
Ellenségei a megtestesült gonoszt, a szélsőséges, erőszakos vallási fanatizmus egyszemélyi megtestesítőjét látták benne. Hívei szerint vizionárius vezető, a muzulmánokat elnyomó Nyugat és az igaz hitet megcsúfoló muzulmán politikusok elleni harc vezére volt. És nem ez az egyetlen ellentmondás életében. Akárki akármit is gondol róla, az biztos, hogy azon kevesek közé tartozik, akik egymaguk változtattak a történelem menetén.
Bin Laden, illetve a bin Ladenek története egy jemeni porfészekben, az elmaradott, mélykonzervatív Hadramautban kezdődött, innen települt át 1930 körül Szaúd-Arábiába a családfő, Mohamed bin Avad bin Laden, hogy 1957-re, 17. fia, Oszama születésére már az olajból gyorsan gazdagodó ország egyik legtehetősebb polgára és elsőszámú építési vállalkozója legyen. Az öreg bin Laden által kiépített cégbirodalom, a Bin Laden Group a mai napig megkerülhetetlen gazdasági szereplő Szaúd-Arábiában és tágabb környezetében, George W. Bush kritikusai előszeretettel hivatkozták, hogy még az öreg Bush is üzletelt velük.
Fontos megjegyeznünk, hogy a bin Ladenek személyes gazdagsága és az ezzel járó luxuséletmód a rendelkezésre álló információk szerint sosem jellemezte Oszamát. A leendő terroristavezér apja tizedik, szíriai származása miatt lenézett és háttérbe szorított nejének gyermekeként született 1957-ben. Bár maga is mérnöknek tanult, csak rövid ideig dolgozott a családi cégben. Nem evilági dolgok érdekelték.
Oszama bin Laden személyiségének fejlődésében nagy szerepet játszott a kor, amiben született. Kamaszéveiben a Közel-Keletet Izrael és az arab országok szélsőséges szembenállása jellemezte, Izrael 1967-ben és 1973-ban is megsemmisítő vereséget mért a rá támadó arab országokra, ami a muzulmán világban felkeltette a végső pusztulástól való rettegést. Ezekben az években erősödtek meg a konzervatív iszlám mozgalmak, ezekben az években lett globális mozgalom az egyiptomi Muzulmán testvériség, ekkor váltotta fel a pánarab nacionalizmust az iszlám ébredés.
A hetvenes évek végére mindez teljes egészében megváltoztatta a muzulmán politikai mozgalmakat. Iránban a sah elleni lázadás nem szabadságot és polgári kormányzást, hanem szélsőséges vallási fanatikusok hatalomátvételét hozta el. A palesztin nacionalista mozgalom mellett ekkor születtek meg a már az iszlámizmust hirdető terrorcsoportok, Libanonban pedig szektariánus polgárháború tört ki. Afganisztánt pedig lerohanták a szovjetek, akikkel szemben az ellenállás nagyon hamar vallási jelleget öltött. Szent háború folyt, amit Szaúd-Arábia gazdag muzulmánjai vallási alapon kezdtek támogatni.
Az egyik gazdag muzulmán Oszama bin Laden volt. Bár tényleges szerepe az afganisztáni ellenállás szervezésében máig vitatott, és minden adat szerint sokkal kevésbé jelentős, mint aminek később beállította, mégis, Afganisztánt tekinthetjük a világhírűvé vált Oszama szülőhelyének. A háború első éveiben pénzt gyűjtött a mudzsahedeknek - ezt a gyakorlati tapasztalatot később jól hasznosította az al-Kaida decentralizált, szinte önműködő finanszírozási rendszerének kiépítésekor. Bár minden történelmi adat szerint jelentősebb harci tevékenységet nem folytatott, némileg ellentmondva a szélsőségesen konzervatív vallási felfogása által megkövetelt szigorú mértékletességnek maximálisan kihasználta a lehetőséget önmaga propagálására. Nagy harcosnak, igazi vezérnek állította be magát és szerzett újabb híveket.
Pedig nem volt valódi harcos. Igazi erénye már ekkor is szervezési képessége volt, 1987-re ő lett az elsőszámú közvetítő a rivális mudzsahed frakciók között. Ez adhatta az ötletet az al-Kaida megszervezéséhez, amit ugyan terrorcsoportként tartunk nyilván, de valójában egy laza ernyőszervezet, mely egymástól függetlenül is müködőképes terrorcsoportokat köt össze, lát el anyagiakkal és könnyen emészthető ideológiával, illetve biztosít ezeknek globális nyilvánosságot.
A kilencvenes évek eleje a szervezés aprómunkájával telt. Ennek több oka is volt, az egyik, hogy a szovjet kivonulás után Afganisztán lekerült a globális napirendről, nagyjából senkit sem érdekelt, hogy hogyan kardozzák le egymást a szovjeteket kiűző mudzsahedek. Bin Laden maga is elhagyta a terepet, de kellemetlen meglepetésére Szaúd-Arábiában nem hősként, inkább gyanús alakként fogadta a hatalom. Rosszul fogadta azt is, hogy országa az első öbölháborúban az amerikaiak oldalán harcolt egy testvéri muzulmán ország, Irak ellen. Elítélte az amerikaiakat, amiért "megszentségtelenítik a szent földet", de ekkor még nem volt módja a bosszúra. Építkezésre viszont annál több.
Afganisztán mellett Boszniában és Csecsenföldön is muzulmánokat érintő háború zajlott, ez egyrészt kiképzési lehetőséget jelentett, másrészt módot arra, hogy növelje elismertségét a szélsőséges iszlamisták táborában. Ekkor az al-Kaida még csak egy volt a sok iszlámista terrorszervezet között, de már kezdett körvonalazódni a hálózat. A World Trade Center elleni első, sikertelen terrortámadást 1993-ban például már az a Khálid sejk Mohamed finanszírozta, akit később az al-Kaida második embereként tartottak nyilván.
A kilencvenes évek közepére Oszama bin Laden már az amerikai hírszerzés célkeresztjében volt. Bill Clinton 1995-ben Oszama bin Laden miatt bombázta Szudánt, ahonnan a következő évben ki is utasították - de hamar menedéket talált az Afganisztánban ekkor hatalomra került táliboknák. Clinton CIA-ja ekkor még nem merte célzottan támadni bin Ladent, érvényben volt még Gerald Ford 1974-ben született, a célzott gyilkosságokat tiltó rendelete. Pedig az amerikaiaknak egyre több elszámolni valója akadt a terroristavezérrel. Az al-Kaida 1998-ban az Egyesült Államok két afrikai nagykövetségét is felrobbantotta, 2000-ben pedig támadást intézett egy amerikai hadihajó, a USS Cole ellen. Mindez azonban csak felvezetője volt a támadásnak, amely megváltoztatta a világot.
2001. szeptember 11-én az al-Kaida terroristái összehangolt akciót hajtottak végre az Egyesült Államokban, négy repülőgépet elrabolva lerombolták az amerikai gazdasági hatalom jelképét, a New York-i World Trade Centert, repülőt vezettek a katonai hatalom központjába, a Pentagonba és az, hogy a Fehér Házat nem érte ugyanilyen támadás, csak a negyedik elrabolt gép utasainak hősiességén múlt. George W. Bush még aznap háborút hirdetett a terrorizmus ellen, és ez a háború azóta mindennapjaink meghatározó része lett - még ha jelenleg ez tőlünk távoli hadszíntereken, de ne feledjük, magyar szerepvállalással zajlik is.
2001. szeptember 11. után ösznépi játék lett bin Laden sorsának találgatása. Ember halálhírét még nem keltették annyiszor, mint Oszama bin Ladenét. Mindeközben ő maga milliárdos létére nomád körülmények között, barlangokban bujkált, és bár hős harcosnak hirdette magát, tevékenysége videóüzenetekben közzétett, gyakran üres fenyegetőzésekben merült ki. Talán ezért is múlt el gyorsan a kezdeti izgalom. Bin Laden ugyanis túlnőtt önmagán. Ahogy az angol mondja, az életnagyságnál nagyobb személyiséggé vált. Immár nem volt feladata a konkrét irányítás, eszmévé vált. Meggyilkolása elégtételt jelenthet az Egyesült Államoknak, a szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak és túlélőinek, de a dolgok menetén aligha változtat. Bin Laden veszélyes örökséget hagyott maga után. Bebizonyította, hogy minimális erőforrással is lehet háborút folytatni a világ legnagyobb katonai hatalma ellen.