A függetlenségpárti SNP múlt pénteki választási győzelme után bármikor népszavazást írhatnak ki Skócia különválásáról. Az elmúlt háromszáz évben még soha nem volt ilyen közel az esetleges elszakadás Nagy-Britanniától. A brit kormány jogilag könnyen, de politikailag már nehezen fúrhatná meg a népszavazást. Egyelőre azonban az sem egyértelmű, hogy a skótok többsége a függetlenedést támogatná-e egyáltalán.
Földcsuszamlásszerű győzelmet arattak a nacionalista Skót Nemzeti Párt (SNP) jelöltjei a múlt pénteki választásokon, 69 helyet szereztek a 129 fős edinburghi parlamentben. A munkáspártiak 37, a toryk 15, a liberális demokraták 5 helyet foglalhatnak el. Az SNP abszolút többsége birtokában végigviheti régi tervét, a Skócia elszakadásáról szóló népszavazás kiírását. Alex Salmond miniszterelnök azt mondta, a ciklus második felében tartanák a referendumot, ami legkorábban 2014-et jelenthet.
David Cameron és a brit kormány már jelezte, nem áll a népszavazás útjába, de önmagában a referendum megtartása még messze nem jelenti azt, hogy Skócia az esetleg sikeres népszavazás másnapján függetlenedne, és kiválna Nagy-Britanniából.
A skót függetlenségi törekvések a két ország 1707-es egyesítéséig nyúlnak vissza. Háromszáz évvel ezelőtt a skót vezetők többek között gazdasági és pénzügyi megfontolásokból érveltek az unió mellett. Az ellenállásra jellemző, hogy Edinburgh-ben utcai tüntetések robbantak ki, a skót aláírókat pedig azzal vádolták, hogy megvesztegették őket.
Az Egyesült Királyság eredeti alapító állama 1999-ben kapott korlátozott autonómiát, azóta saját parlamentje és kormánya van, bár ezek jogköre nem teljes. George Robertson egykori munkáspárti védelmi miniszter úgy gondolta, a külön jogkörök biztosításával elejét vehetik a skót nacionalizmus erősödésének, de azt nem hitték volna, hogy a függetlenségpártiak a közeljövőben egyedül is képesek lehetnek kormányalakításra.
Az 1934-ben két másik párt egyesüléséből alakult Skót Nemzeti Párt sokáig nem tudott meghatározó szereplő lenni a politikában. Az SNP már évtizedekkel ezelőtt is az északi-tengeri olajat Skóciának követelve kampányolt, és a függetlenedő országot is főként az olajkutakból befolyó bevételekből finanszírozná. Ez rövid távon akár működő megoldás is lehetne, de szakértők szerint 2020 után jelentősen visszaeshet a kutak teljesítménye, ezért más jövedelemforrásra is szükség lehet.
2007 hozta meg az áttörést, az SNP kisebbségi kormányt alakíthatott, de a többi párt elzárkózása miatt nem sikerült támogatást szereznie a függetlenségi népszavazáshoz. A pénteki elsöprő győzelemmel azonban már szabad az út a régi tervhez.
Az SNP abszolút többsége miatt bármikor kiírhatja a népszavazást, de arra nincs felhatalmazása, hogy egyoldalúan kikiáltsa a függetlenségét. Nagy-Britannia alkotmánya alapján ugyanis nem lehet kötelező érvényű a brit kormányra nézve a népszavazás eredménye, Skócia alkotmányos státusának megváltoztatásáról is csak a westminsteri törvényhozás dönthet.
Ez azt is jelenti, hogy jogilag a brit kormánykoalíció megakadályozhatná a függetlenedési kísérletet. Nehéz ugyanakkor elképzelni, hogy egy győztes népszavazás után komolyabb utcai zavargások és kemény bírálatok nélkül szembemehetnének a skótok akaratával.
A nem egyértelmű helyzet miatt feltehetően a referendumon használt szavazólapon sem konkrétan arról szavaznának a skótok, egyetértenek-e Skócia függetlenedésével, hanem arról, hogy felhatalmazást adnak-e a kormánynak a kiválásról szóló tárgyalások megkezdésére.
Salmond egyelőre nem a referendumra koncentrál, hanem a jelenlegi keretek között akar főként pénzügyi döntésekben minél szélesebb jogosítványokat kicsikarni a skót parlamentnek. A brit parlament éppen a napokban tárgyalja a Skóciáról szóló törvény módosítását, amellyel évente újabb 12 milliárd font felett rendelkezhet a skót törvényhozás, ezzel költségvetése harmadát saját belátása szerint oszthatja be, és adóügyekben is kibővítik jogköreit. Az SNP állítása szerint viszont csak az elszakadással érhetnék el a 100 százalékos pénzügyi függetlenséget.
A párt azt állítja, a választási kampányban is a ciklus második felére ígérte a népszavazást, amelyet mindenképpen szükségesnek tart a hatékony alkupozícióhoz. Többen azt sem zárják ki, hogy Salmond az 1314-es bannockburni csata 700. évfordulójára igazítaná a referendumot, amely így egybeesne a skótok angolok felett aratott egyik győzelmére szervezett megemlékezéssel.
Az SNP kivárása a szimbolikus okok miatt azért sem véletlen, mert választási győzelme ellenére a felmérések szerint a függetlenség kérdésének támogatottsága igen változó, ezért csak egy jól felépített, évekig tartó kampánnyal mehetnek biztosra.
Közben a konzervatívok, a munkáspártiak és a liberális demokraták is ellenzik Skócia elszakadását, ezért egységesen kampányolhatnak a népszavazás sikere ellen. A toryk egyértelműen a Munkáspárt visszaesésének tulajdonították az SNP nagy győzelmét, de valójában a liberális demokraták és a konzervatívok visszaeséséből profitált Salmond pártja. Ed Miliband, a Labour vezetője úgy vélte, a legtöbb skót nem akar elszakadni, és biztos benne, hogy a referendumon az uniópártiak lesznek többségben. Mint mondta, alternatív jövőképet vázolnak majd fel az SNP terveivel szemben.
A skótok nagyjából fele lehet függetlenségpárti, de közülük sem mindenki örülne, ha már a közeljövőben elszakadnának. Salmond pénzügyi érvei mellett a függetlenségpártiak úgy vélik, bizonyos nemzetközi ügyekben előfordulhat, hogy a brit célok ütköznek a skót érdekekkel. Az unió mellett érvelők szerint viszont rengeteg előnyt jelenthet egy nagyobb entitáshoz tartozni, főleg a mostani bizonytalan világgazdasági helyzetben, a gazdasági válság pedig mindenképpen az egység híveit erősítette.
A függetlenségről szóló referendum kiírását még a skótok háromnegyede támogatja, de a BBC legutóbbi felmérése szerint csak nagyjából a skót harmada elkötelezett biztosan a függetlenség mellett. A TNS-BMRB 2010 decemberében készített felmérése szerint 40 százalék támogatná az elszakadást, 44 százalék ellenezte azt, a bizonytalanok aránya 16 százalék volt. Skócia függetlenedése feltehetően nem érné kiheverhetetlen megrázkódtatásként a briteket, legalábbis a Telegraph egyik felmérése szerint többségük nem ellenezné az önálló Skóciát.
Ha győznének a függetlenség hívei a 2014-re várható népszavazáson, az sem jelentené Skócia azonnali elszakadását, csak erős felhatalmazást adna Salmondnak, hogy tárgyaljon a brit kormánnyal. Az igazi függetlenséghez rengeteg gyakorlati és elméleti kérdést kellene tisztázni (például Skóciának át kellene vállalnia a brit államadósság rá eső részét), ami hónapokba, de akár évekbe is telhet. Mivel a kérdés még nincs napirenden, arról sem indultak meg a találgatások, hogyan érintené a szétszakadás politikai, gazdasági és szimbolikus szempontból az Egyesült Királyságot.
Az SNP a független Skócia kikiáltójaként sokat nyerhet a népszavazással, de mindent el is veszíthet, ha a referendum elbukik. Mivel a pártnak teljes mellszélességgel ki kell állnia az elszakadás mellett, ezért feltehetően jó időre kiszorulna a kormányzás közeléből, ha a nemek kerekednének felül. Salmond generációként egyszer adódó lehetőségként írta le a referendumot, az uniópártiak győzelmével a függetlenség kérdése sokáig nem kerülne újra elő.
A népszavazás eredményének mindkét esetben komoly nemzetközi kihatásai is lehetnek. Habár sokan Koszovo 2008-ban egyoldalúan kikiáltott függetlenségét is precedensértékűnek tartották, a Nagy-Britanniától népszavazással elszakadó Skócia sokkal közvetlenebb példát jelentene például Belgiumnak, ahol a flamand függetlenségpártiak nyerték a legutóbbi parlamenti választást.