Szerdán helyhatósági választásokat tartottak Dél-Afrikában, a máskor csekély érdeklődést kiváltó esemény idén döntő befolyással lehet az ország jövőjére. Ha gyengén szerepel a pártja, az könnyen a jelenlegi elnök, Jacob Zuma politikai pályafutásának a végét jelentheti. A háttérben már sokan fenik a fogukat.
A politikus neve, akinek a jövőjéről Dél-Afrika szerdán döntött, nem is szerepelt a szavazólapon. Mégis sokan gondolják úgy, hogy a szerdai dél-afrikai helyhatósági választások valódi tétje az volt, hogy Jacob Zuma folytathatja -e elnöki pályafutását mostani mandátumának lejárta után (2014), vagy át kell majd adnia a helyét a számos kihívó egyikének.
Egyesek azt sem zárták ki, hogy gyenge szereplés esetén Zumát ugyanúgy megpuccsolja majd a pártja, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), mint elődjét, Thabo Mbekit, akit egy párton belüli palotaforradalommal küldtek nyugdíjba három évvel ezelőtt.
Zuma és a Dél-Afrikát az apartheid vége óta irányító ANC sok problémával küzd. Noha a 2009-es elnökválasztáson a párt még mindig a szavazatok 66 százalékát kapta, ez elmaradt a 2004-es eredménytől, amikor még a lakosság 70 százaléka választotta Nelson Mandela pártját. Az ANC problémáit a legtöbben Zuma személyével kapcsolják össze.
Az elnököt és közvetlen környezetét számos korrupciós botrány lengi körül. Zuma és családja az utóbbi években aranybányákra, vaskitermelési koncessziókra és kongói olajkutakra tette rá a kezét, továbbá komoly részesedést szerzett a dél-afrikai ArcelorMittal acélipari óriásban is. Zuma legfőbb szövetségesei a párton kívüli Gupta-fivérek, akiknek szerteágazó cégbirodalmában (bányászat, banki szféra, média) Zuma rokonai és szövetségesei biztosan számíthatnak jól jövedelmező munkahelyekre.
A gazdaság eközben komoly problémákkal küzd: a munkanélküliség hivatalos adatok szerint továbbra is 25 százalék (nem hivatalos adatok szerint legalább 40 százalék), a növekedés várhatóan idén is csak csalódást keltő 3,5-4 százalék lesz, a költségvetési hiány pedig meghaladja az öt százalékot.
Nem véletlen, hogy a választások előtt több magas rangú ANC-politikus is kritizálta Zumát a Gupta-testvérek befolyása és a kormány gazdaságpolitikája miatt. Az ANC egy speciális konstrukcióban a Dél-afrikai Kommunista Párttal (SACP) és a szintén kommunista kötődésű Dél-afrikai Szakszervezetek Kongresszusával (COSATU) koalícióban kormányozza az országot. (E két utóbbi szervezet még soha nem indult választásokon, mindig az ANC farvizén jutott be a törvényhozásba.)
A COSATU még vizsgálatot is indított a Gupta-fivérek tevékenységének kivizsgálására, kiváltva Zuma haragját, aki az egész ügyben a COSATU vezetőjének, az elnökségre áhítozó Zwelinzima Vavinak az összeesküvését látta. Királygyilkos persze az ANC berkein belül is lenne bőven, a hírek szerint a párt alelnöke, és több ANC-közeli üzletember is csak Zuma gyengülésére vár.
Az ANC hagyományos választói bázisa, a lakosság 80 százalékát kitevő feketék is egyre türelmetlenebbek a párttal, főleg azok, akik a nagyvárosok körüli nyomornegyedekben élnek embertelen körülmények között. A közhangulatot természetesen az ANC is érzékelte, ezért kisebb pánik tört ki a mostani választás előtti hetekben.
A párt egyik politikusa azzal fenyegette meg a szavazókat, hogy a betegséggel küszködő Mandela állapota rosszabbra fog fordulni, ha nem az ANC-re szavaznak. Egy másik kijelentette, hogy az apartheid elleni harcban elhunyt ANC-hősök megfordulnak a sírjaikban, ha a feketék nem segítik győzelemre a pártot.
Az ANC korrupciós ügyeivel és fenyegetéseivel szembeállítva sokkal jobban kampányolt a legfőbb kihívó, a Democratic Alliance (DA), amelyre eddig elsősorban a fehérek és az indiaiak, ázsiaiak, fekete-fehér házasságból származóak szavaztak. Nem véletlen, hogy a DA hagyományosan az általuk nagy számban lakott Fokvárosban és környékén szerepel jól. (Összesen a lakosság 18 százalékát adják.)
A magát korrupciómentesnek és kompetensnek beállító DA célja a mostani választásokra az volt, hogy a feketék szavazatából is a lehető legtöbbet megszerezze.
Az első eredményeket látva ki lehet jelenteni, hogy ez sikerült is. Nem hivatalos adatok szerint a DA országosan 24 százalékot szerzett, míg az ANC 62 százalékot kapott. Ez azt jelentené, hogy a DA majdnem megduplázta öt évvel ezelőtti eredményét, amikor 14 százalékot szerzett. További jó hír a DA számára, hogy az első eredmények szerint Fokváros környékén fölényesen győzött, sőt, az ANC hátországának számító keleti országrészben is meg tudott nyerni egy körzetet.
Az ANC nyert ugyanakkor az ország keleti felének nagy részében, a fővárosban, Pretoriában, és Port Elizabeth kikötővárosában is, amelyért öldöklő küzdelem folyt. A DA elnöke, Helen Zille, a kampány során ötször is felkereste a várost, de ez sem bizonyult elegendőnek. Az ország gazdasági fővárosában, Johannesburgban, sokáig döntetlenre állt a verseny, de végül az ANC nyert, akárcsak Durbanben.
Az ANC, bár csökkent a támogatottsága, összességében elkerülte a katasztrófát, amit Pretoria vagy Port Elizabeth elvesztése jelentett volna. Zuma elnök pozíciója rövidtávon várhatóan erősödni fog, de ha nem indul be a gazdaság, az ANC jövő évi tisztújító kongresszusán újabb támadásoknak lesz kitéve.
Az ANC-t, és ezzel Dél-Afrikát különböző irányba húzó érdekcsoportok csak arra várnak, hogy átvehessék az irányítást, és saját embereiket ültethessék be a fontos pozíciókba. Természetesen Zumát sem szabad lebecsülni: az elnök egy rutinos és minden hájjal megkent öreg róka, aki ráadásul korrupciós ügyei ellenére népszerű a lakosság körében. A küzdelem a színfalak mögött folytatódni fog.