A szír hadsereg megszállt egy várost, ahonnan a lakosság szinte teljes egésze elmenekült, de nem csak ezért mondjuk, hogy fordulópontra jutott a felkelés. Aszad feltépte az egyik legmélyebb szír sebet és megtörtént az, ami korábban elképzelhetetlen volt: a katonák egy része átállt a tüntetők oldalára. Bukhat is a rendszer, de lehet még ebből véres polgárháború is.
Pénteken sűrű füst gomolygott az észak-szíriai Dzsiszr-al-Sughúr körül. A város határában lévő földeket felgyújtották - a hivatalos álláspont szerint a felkelők, a felkelők szerint a katonák. A 41 ezer lakosú város mostanra szinte teljesen kihalt, a szórványos beszámolók szerint alig maradt ott valaki, aki csak tehette, elmenkült a szír hadsereg elől, amely hajnalban támadást indított. Estére mintegy ötezer katona tankokkal, harci járművekkel meg is szállta a várost. A török határ mindkét oldalán már ezrével táboroznak a menekültek.
A szír állami média, ami a korábbi hetekben nem igyekezett büszkélkedni a tüntetők elleni fellépésekkel, ezt az akciót már egész máshogy kezelte. Az állami tévé egész nap közvetítette az inváziót, és olyan szírekről mutattak bejátszásokat, akik üdvözölték a hadsereg érkezését. Egyértelmű, a március eleje óta tartó szír lázongások fordulópontra jutottak. Bár a helyzetet továbbra is nagyon nehéz megítélni a helyszíni független tudósítások szinte teljes hiánya miatt, úgy tűnik, mind a rendszer bukásának, mind a polgárháborúnak megnőtt az esélye.
A szír tévé hétfőn jelentette be, hogy Dzsiszr-al-Sughúrban fegyveres lázadó csoportok megölték a biztonsági erők 120 tagját. Az állami szervek hivatalosan is kemény megtorlást ígértek, valamint azt mondták, mivel a helyi lakosságot rettegésben tartják ezek a fegyveres lázadók, az ő biztonságuk érdekében be kell vonulniuk a városba. Ez történt meg pénteken.
Egészen más történet rajzolódik ki a helyiek beszámolóiból. Különféle helyi források arról meséltek, a városban már korábban is jelen lévő katonák megtagadták, hogy békés tüntetőkre lőjenek, amikor erre kaptak parancsot, sőt, voltak, akik át is álltak a tüntetők oldalára. Válaszul a katonák másik része, illetve a civilruhás biztonsági emberek (akikkel Damaszkuszban az Indexnek is meggyűlt a baja) lőttek agyon több katonát, majd tűzharc alakult ki közöttük, ennek lett sok halottja. A török oldalon már a Human Rights Watch emberi jogi szervezetnek nyilatkozó menekültek azt mondták, a hadsereg egymással harcoló egységein kívül más lövöldöző fél nem volt, a tüntetők fegyvertelenek voltak.
Ha ez valóban így történt, az talán az eddigi legkomolyabb fejlemény a szír felkelés során. Míg Egyiptomban és Tunéziában is a hadsereg átállása hozott döntő fordulatot, a legtöbben azt mondták, Szíriában ez tényleg elképzelhetetlen, mert az állami vezetés és az erőszakszervezetek sokkal erősebb egységet alkotnak, és inkább közösek az érdekeik. Természetesen arról még közel sincs szó, hogy a hadsereg egésze Bassár el-Aszad ellen fordult volna, de most már látszik, vannak ilyen törésvonalak.
A sorkatonák nagy része alulfizetett, nagyon szerény körülmények között élő fiatal, akik jellemzően éppen a lázadó területekről származnak -írja a New York Times. Az állami propaganda legtöbbjükkel, ahogy az ország nagy részével is, megpróbálja elhitetni, hogy fegyveres terroristák ellen küzdenek. Aztán találkoznak azzal a helyzettel, hogy hozzájuk nagyon hasonló, fegyvertelen tüntetőkre kellene lőniük.
De ha ez még nem is lett volna elég, Aszad a modern szír történelem talán legnagyobb tragédiájának emlékébe is belegyalogolt. 1982-ben a jelenlegi elnök apja, Hafez el-Aszád Hama városában tömegmészárlással verte le a Muszlim Testvériség iszlamista szervezet lázadását. Az áldozatok száma 10 és 40 ezer között volt, a traumát soha nem heverte ki a szervezet, de igazán Szíria sem. Így amikor múlt pénteken 70 tüntetőt öltek meg a katonát Hamában (ahol a mai videók szerint szintén fegyvertelen tüntetők követelik a szabadságot) az egyik legfájóbb sebet tépték fel ezzel. Ez már sok lehetett a hadsereg egy részének.
Azonban még ha minden sorkatonában felébredne is a lelkiismeret, a fegyveresek másik része egészen biztos nem fog átállni - ezek pedig az Aszad tetvére, Maher által vezetett elitcsapatok, írja a New York Times. A lapnak nyilatkozó volt szír diplomata szerint a nagyon határozott, erőszakos Mahernak sokszor meghatározóbb a szava, mint magának az elnöknek, aki már a családban is a halkabb szavú volt. Még ha Bashár esetleg hajlana is a reformokra, testvére egészen biztosan nem fog belemenni semmi ilyesmibe. A helyzet ráadásul emlékeztet is az 1982-es mészárláshoz, amikor nem Hafez elnök, hanem öccse, Riifat volt az ököl, a tömegmészárlás végrehajtója. A mostani helyzet itt még nem tart, március óta már 1300-an haltak meg a tüntetések során, a Youtubera kikerült felvételek pedig a hadsereg brutalitásáról árulkodnak, akik gyerekek halálra kínzásától sem riadnak vissza.
Maher pedig úgy tűnik, bekeményít, és nem véletlen, hogy ehhez éppen Dzsiszr-al-Sughúrt választotta - a tüntetők szerint mindez ugyanis teljesen tudatos, és a megrendezett gyilkosságokra is azért volt szükség, hogy indokolható legyen a katonai beavatkozás és a város elfoglalása. Dzsiszr-al-Sughúrban szintén hagyományosan erős a Muszlim Testvériség, és a török határ közelsége miatt a csempészek is más bűnözői csoportok is aktívabbak. Az állami verzió tehát az, hogy valójában a helyi iszlamistákat kell elfojtani, ezzel pedig a többi tüntetőnek is üzennek.
Még ha a katonák lemészárolását valószínüleg nem is lehet rájuk fogni, a Muszlim Testvériség és támogatóinak egy része jó eséllyel valóban felfegyverkezett a török határon átcsempészett fegyverekkel, a város körül mozgolódik , és valami módon részt vehetnek a harcokban. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy a lakosság kérte volna a hadsereget, hogy védjék meg őket, sőt, a városiak óriási transzparenseket is készítettek, amin azt írják, ne jöjjön ide a hadsereg.
A hatalom célja ezzel az lehet, hogy a káoszban egymás ellen fordítsa a vallási-, törzsi-, és egyéb vonalak mentén egyébként erősen megosztott szír társadalmat. Ezek a belső ellentétek eddig nem voltak igazán meghatározóak a tüntetések során (volt, hogy különböző vallásúak támogatták kifejezetten kiálltak egymás mellett), de ha mégis egymás ellen fordulnának, a véres polgárháború sem elképzelhetetlen forgatókönyv.
Néhány hete ez még kevésbé tűnt valószínűnek. Azóta azonban nemcsak a Dzsiszr-al-Sughúr-i események és hamai sebek felszakítása, hanem újabb mártírok is tüzelik az ellenállást. Az elmúlt napokban előbb egy 13, majd egy 15 éves fiú holtteste került elő a hatóságoktól, mindkettőjüket egy áprilisi tüntetés után vitték el Deraában. A fiúk holttestei megcsonkítva, brutális kínzások egyértelmű jeleivel kerültek vissza családjaikhoz.
Ezek után most pénteken minden eddiginél több városban zajlottak tüntetések, legalább huszonhárom halálos áldozattal. A fővárosban, Damaszkuszban is lőttek a tüntetőkre.
További fejlemény, hogy a szemtanúk szerint Dzsiszr-al-Sughúrban voltak perzsa fegyveresek is. A szóbeszéd már korábban is terjedt arról, hogy idegen katonák is segítik a szír erőket, de konkrétan az irániakat most nevezték meg először. Irán a szír rendszer legfontosabb támogatója, az azonban eddig nem volt világos, ez a támogatás milyen mértékű.
Egy másik szövetségessel ugyanakkor úgy tűnik, megváltozik Szíria kapcsolata. Törökországgal hosszú ideje jó volt az ország viszonya, Aszad és Recep Tayyip Erdogan török kormányfő személyesen is jó kapcsolatban voltak. A menekülthelyzet élesedésével azonban Erdogan hangja megváltozott, és keményen elítélte Aszadot, aki szerinte barbár módon bánik a tüntetőkkel. Ráadásul Törökországban, Antalyában tartottak megbeszélést a szír ellenzék meghatározó alakjai Változás Szíriában címmel. Erdogan azt mondta, most már támogatna egy Szíria elleni elítélő határozatot az ENSZ bizontsági Tanácsban. Ennek azonban egyelőre Oroszország az akadálya, aki azt mondja, a szír helyzet nem jelent veszélyt a nemzetközi közösségre.