“Napokon át gyalogoltunk a kietlen úton. Mindenki éhezett, az emberek gyomra felfordult az éhségtől, az út tele volt hányással. És ott volt rengeteg gyerek is, akik már nem bírták” – meséli egy Kenyába átjutott szomáliai menekült az al-Dzsazírának. Ő még a szerencsésebbek közül való, mert kijutott Szomáliából, és nem halt út közben.

Hivatalosan is éhínség

A szomáliai helyzetet az ENSZ hivatalosan is éhínségnek nyilvánította. A nyolcvanas évek óta először történik ilyen a térségben. Az éhínséggé minősítésnek szigorú feltételei vannak: ez azt jelenti, hogy a lakosság legalább harminc százaléka alultáplált, tízezer lakosból pedig naponta legalább két felnőtt vagy négy gyerek éhen hal. Szomália két déli térségében, Bakoolban és Lower Shabelle-ben ez a helyzet. Az ENSZ szerint az ország lakosságának közel fele, 3,7 milló ember van közvetlen életveszélyben.

Az éhínség nemcsak Szomáliát sújtja, a szomszédos Kenya és Eritrea bizonyos részeivel együtt összesen 11 millióan szorulnak segítségre.

A rendkívül súlyos válságot az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) több tényező együttállásával magyarázza. A legfontosabb a hatvan éve nem látott aszály. Ahhoz azonban, hogy a természeti csapás ilyen súlyos humanitárius katasztrófához vezessen, emberi tényezőkre is szükség volt.

Aszály és anarchia

Szomáliában két évtizede gyakorlatilag hiányzik a központi vezetés, anarchia uralkodik, és szinte állandóak a fegyveres konflktusok. Az infrastruktúra az ország legtöbb részén szinte teljesen megsemmisült, a segélyszervezeteket pedig az al-Shabab iszlamista szervezet nem engedte be az általa irányított területekre. A legsúlyosabban érintett térségeket pedig éppen ez a szervezet irányította, amely a krízis hatására már feloldotta a tilalmat. Most azonban már jóval nagyobb a baj, mintha korábban is kezelték volna a problémát.

Az éhezés elől menekülők közül a legtöbben a kenyai Dabaab tábor felé veszik az irányt, helyszíni beszámolók szerint naponta háromezren érkeznek ide. Egy asszony arról mesélt, kétszáz kilométert tett meg gyalog öt gyerekével, akik közül ketten meghaltak útközben, de ott kellett hagynia őket az út szélén. Négy-öt éves gyerekek vannak a táborban, akik az éhségtől és a kimerültségtől 9-10 hónaposnak néznek ki. Aki teheti, mégis útra kel, mert csak így van esélye a túlélésre.

Segély súlyos kikötéssel

Az Egyesült Államok csütörtökön újabb 28 millió dollárt ajánlott fel, ezzel együtt idén már összesen 431 millió dollárt költött segélyre a térségben, egy fontos kikötéssel: csak olyan területeken lehet felhasználni, amit nem az al-Shabab irányít. Az ugyanis szorosan kötődik az al-Kaidához, és maga is szerepel az Egyesült Államok terrorista szervezeteket felsoroló listáján. Az amerikaiak attól tartanak, a korábbi tapasztalatok alapján nem is alaptalanul, hogy az éhezőknek szánt pénzeket a szervezet más célokra használja fel. Ám így éppen a leginkább érintett területekre nem jut segítség. Több európai ország is ajánlott további eurótízmilliókat.

Az UNICEF az al-Shabab engedélyét kihasználva (két év óta először) a hétvégén, légihidat képezve sürgősségi segélyt szállított Szomáliába, és Kenyába érkezett a szervezet főigazgatója, Anthony Lake is. Ekkor öt tonna élelmiszert és gyógyszert juttatott el a szomáliai Baidoa városába az UNICEF, ez százezer ember ellátására elég, három hónapra.

Hétfőn Rómában találkoznak nemzetközi szervezetek, hogy a krízis megoldásáról tárgyaljanak.