Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnököt kedden hét év börtönre ítélte egy kijevi bíróság. Egy Vlagyimir Putyinnal kötött szerződése miatt találták bűnösnek. Az USA és az EU szerint koncepciós per áldozata a dúsgazdag politikusnő. A per szólhat politikai leszámolásról, gyanús üzleti bosszúról és az oroszoknak küldött figyelmeztetésről is.
Bűnösnek találta keddi ítéletében a hatalommal való visszaéléssel vádolt volt kormányfőt, Julija Timosenkót a kijevi bíróság. Az ügyész indítványának megfelelően hét év börtönt kapott. A bíró kedd reggel kilenckor kezdte felolvasni az ítélet indoklását, délre ért a végére.
Az ügyészség hét évet kért, hatalommal való visszaélés bűntette miatt. Timosenkónak a 2009-es orosz-ukrán gázháborút lezáró, Vlagyimir Putyinnal kötött szerződés miatt kellene bűnhődnie. A vád szerint megfelelő felhatalmazás nélkül rossz üzletet kötött, miatta túl drága a gáz.
Timosenko azt állítja, hogy koncepciós per áldozata, a sztálinizmus tért vissza Ukrajnába, és egyébként meg a maffia áll rajta bosszút, mert a vitatott 2009-es szerződéssel kinyírta a Rosukrenergót. Azt a céget, amelyik az orosz-ukrán határ egyik oldalán megvette, a másikon meg eladta a gázt.
Timosenko az ítélet után azt mondta, hogy az 1937-es év újra itt van.
A bíróság épülete előtt Timosenko hívei reggel óta tüntetnek, többeket letartóztattak.
Hogy jelezzük az ukrán belpolitika helyzet bonyolultságát, most az a Viktor Janukovics Ukrajna elnöke, aki ellen 2004-ben úgynevezett narancsos forradalmat vívott Timosenko. Akkor Timosenkóék győzelme azt jelentette, hogy Viktor Juscsenko lehetett az elnök. Juscsenko viszont a mostani perben Timosenko ellen vallott, Janukovics örömére.
2009. január 18-án Vlagyimir Putyin orosz és Julija Timosenko ukrán miniszterelnök hosszú órákat töltöttek négyszemközt a Kremlben. Európa keleti felén akkor már lassan két hete fáztak az emberek egy csomó lakótelepen Szlovákiától Bulgáriáig, mert az ukrán-orosz vita a gáz áráról odáig fajult, hogy az oroszok elzárták a gázcsapot. A két politikus megegyezett, és 20-án már áramlott a gáz nyugat felé, az ukrán tranzit ismét működött.
A megállapodás egyik része az árról szólt: az oroszok húsz százalékot engedtek 2009-re az eredeti követelésükhöz képest, és cserébe Ukrajna nem emelte a nyugatra irányuló tranzit díját. Megállapodtak, hogy 2010-től mindkét árat „piaci alapon” határozzák meg. És megállapodtak abban is, hogy az ukrán belső fogyasztásra szánt, Türkmenisztánból származó gázt az orosz Gazpromtól az ukrán Naftogaz közvetlenül vásárolja, és nem a Rosukrenergo nevű közvetítőn keresztül. (Utóbbi döntésnek komoly következménye volt Magyarországon, mert ezzel kezdődött az Emfesz bukásának története is.)
Most e szerződés miatt áll bíróság előtt Julija Timosenko. A vád szerint túllépett hatáskörén, amikor egyedül döntött.
Timosenko szerint a vád teljesen abszurd. Pontosan azért ment Moszkvába, hogy új szerződést kössön, azt miniszterelnökként szerinte egyedül is megköthette. A vád egy szovjet időkből maradt paragrafuson alapszik, aminek még hatályossága sem teljesen egyértelmű, mert 2001-ben bevezettek egy új büntetőrvénykönyvet is, amiben ez a paragrafus már nincs benne.
A vádat jogi szempontból a fél világ vitatja. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter levélben tiltakozott, az EU számos vezetője pedig személyesen mondta el Janukovics elnöknek, hogy aggasztónak tartják, hogy bíróság előtt áll legfőbb politikai riválisa. Szeptemberben a svéd külügyminiszter és az EU bővítési biztosa két órán át győzködte Jaltán Janukovicsot.
Angela Merkel német kancellár telefonon figyelmeztette az ukrán elnököt, a brit nagykövet pedig közleményt adott ki. Az EU azzal fenyegetőzött, hogy elmarad az ipari termékekre vonatkozó szabadkereskedelmi megállapodás, amit decemberben kötnének Ukrajnával.
Viktor Janukovics ugyan folyton azt magyarázza sértetten a nyugatnak, hogy ő elnökként nem tudja befolyásolni a független ukrán igazságszolgáltatást, de ezt senki sem hiszi el neki. A nagyon erős nyugati nyomás miatt egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Timosenkót tényleg elítélik.
Timosenko augusztus eleje óta börtönben van, mert a tárgyalás alatt megsértette a bíróságot. Egyrészt nem volt hajlandó felállni, amikor a „vádlott álljon fel!” utasítás elhangzott, másrészt pedig hangosan beszólt a tanúknak, többek között a jelenlegi ukrán miniszterelnöknek.
A per egyik kulcsa lehet, hogy jövőre parlamenti választásokat tartanak, és Janukovics pártjának legerősebb kihívója Timosenko pártja.
Janukovics a 2010-es elnökválasztás második fordulójában alig három százalékkal verte meg az akkor még miniszterelnök Timosenkót, és a politikusnő idő közben népszerűbb lett egykori legyőzőjénél. A per igazi tétje valószínűleg nem is az, hogy Timosenkót leültetik-e, hanem hogy bűnösségét kimondják, és ezzel elveszítse a lehetőséget, hogy induljon akár képviselőjelöltként (2012-ben), akár elnökjelöltként (2015-ben) a következő választásokon.
Timosenko hívei keddre nagy tüntetést szerveznek a bíróság elé, az ítélet felolvasásának idejére.
Amióta beperelték, Timosenko többször is emlékeztetett, hogy most éppen az a Jurij Bojko az ukrán energiaügyi miniszter, aki annak idején a Rosukrenergo megszervezésében is részt vett. Vagyis a per nem csupán az ő politikai ellehetetlenítését szolgálja, hanem a bosszú is, a Rosukrenergo tönkretételéért.
A Rosukrenergo 2004-2009 között fölözte le az ukrán-orosz gázkereskedelmet, dollármilliókat termelve érdemi tevékenység nélkül. A cég fele a Gazpromé volt, a másik fele pedig papíron Dmitrij Firtas ukrán üzletemberé, de valószínűleg rajta keresztül sokakat finanszíroztak az orosz-ukrán politikai életben. Timosenkoék szerint például Viktor Janukovicsot is.
Miközben Timosenko magát mintegy szabadságharcosnak beállítva legyőzte a Rosukrenergót, a 90-es években nagyjából ugyanazt csinálta, mint az általa legyőzött Rosukrenergo. Egy gázkereskedelemmel foglalkozó közvetítő cég igazgatója volt, ami hatalmasat kaszált azon, hogy beékelődött az orosz eladók és az ukrán vásárlók közé.
Az akkori üzlet még Pavel Lazarenko miniszterelnöksége idejére esett. De Lazarenko már több mint tíz éve megbukott, elmenekült Ukrajnából és 2006-ban kilenc év börtönre ítélték Kaliforniában pénzmosásért. Főleg a gázüzletből származó pénzét igyekezett tisztára mosni, amihez a Timosenko által vezetett cég nélkül aligha juthatott volna.
Julija Timosenko 1961-ben született Dnyepropetrovszkban, egy oroszul beszélő, apai ágon lett, anyai ágon ukrán családba. 19 évesen ment férjhez, azóta viseli a Timosenko nevet. Mérnök-közgazdászként végzett szülővárosában, a nyolcvanas években egy rakétagyárban dolgozott gazdasági vonalon. Majd a peresztrojka lehetőségeit kihasználva férjével áttértek a videókazetták kölcsönzésére. Először a Komszomol égisze alatt, majd saját vállalkozásként.
A nagy üzlet azonban akkor jött el, amikor 1991-ben olajat kezdtek árulni a környék mezőgazdasági üzemeinek. A régió mezőgazdaságáért felelős vezetője akkoriban éppen Pavel Lazarenko volt. Ekkor alakult ki az a kapcsolatrendszer, ami milliárdossá tette a Timosenko és a Lazarenko családot is. És ami miatt mindketten beszálltak az országos politikába, és ami miatt jelenleg a világ két végén mindketten börtöncellában töltik 2011 őszét.
Timosenko akkor szállt be a politikába, amikor legjobban ment a saját gázüzlete, 1996-ban. Lazarov alatt energetikáért felelős miniszterelnök-helyettes lett, de patrónusa bukásával neki is mennie kellett. A cégét szétverték, és ő pedig ellenzéki vezér lett.
A 2004-es, az úgynevezett narancsos forradalom idején már az azóta védjegyévé vált ukrán parasztlány kinézetet használta, kör alakban rögzített szőke hajfonatával. A forradalom győzelme után miniszterelnök lett, a Forbes 2005-ben a világ harmadik legbefolyásosabb nőjének nevezte százas listáján.
Szeptemberre viszont annyira összeveszett egykori szövetségesével, Viktor Juscsenkóval, hogy elvesztette a miniszterelnökséget. 2007-2010 között aztán visszatért a kormányfői székbe, de Juscsenkóval ekkor is folyamatosan háborúztak.
2010 elején a két Viktor közül Juscsenkót nagyon megverte az elnökválasztáson, de Janukoviccsal szemben már alulmaradt. Azóta megint ellenzéki politikus.
A háttérben újabb nagy orosz-ukrán gázvita folyik, és ez még egy lehetséges értelmet ad Timosenko perének - túl a politikai leszámoláson és a Rosukrenergo miatti bosszún. Az ukrán kormány ugyanis pont azt a szerződést akarja felmondani, amit Timosenko 2009-ben tíz évre kötött, és ami miatt most hét évet kért rá az ügyész.
Most hogy Timosenkót elítélték a szerződésért, sokkal egyszerűbb lesz az ukrán államnak felmondania azt. Csakhogy közben az oroszok is kemény feltételeket követelnek. Az olcsóbb gázért cserébe részesedést akarnak az ukrán gázvezeték-hálózatból. Ha ezt megkapnák, akkor soha többé nem tudnák az ukránok a tranzitdíj emelésével viszontzsarolni őket.
A Janukovics-kormány egyelőre keményen ellenáll. Azt tervezik, hogy a vezetékeket is birtokló állami Naftogaz nevű céget feldarabolják, és hogy hazai szénnel enyhítik gázfüggőségüket.
Ahogy két éve még Timosenko játszotta az orosz érdekekkel szembeszálló, a gázkérdésben kőkemény politikust, úgy most Jurij Bojko energiaügyi miniszter használ hasonló szólamokat. Korábban már mindketten voltak kegyeltjei és kegyvesztettei is a Gazpromnak, és voltak hatalmon és ellenzékben is.
Az egész folyamatot nézve ebben a harcban inkább gazdasági érdekcsoportok feszülnek egymásnak, a politika csak a gázháború egyik kelléke.