Az iszlamisták vezetésével kezdhet egyéves alkotmányozásba Tunézia, ahol az ideiglenes kormányba várhatóan két világi párt is bekerül majd. A társadalmi ellentétek feloldása mellett a gazdaság beindításával és a munkahelyteremtéssel is foglalkoznia kell az új kabinetnek, miközben Tunézia sorsa Egyiptom és Líbia előtt is példaként lebeghet.
A várakozásoknak megfelelően az iszlamisták előretörését hozta a vasárnapi választás Tunéziában, ugyanakkor az Ennahda pártnak nem lesz abszolút többsége az alkotmányozó nemzetgyűlésben, több világi pártot is bevonna az ideiglenes kormányba.
Miközben az arab tavasz országai közül élen járó Tunéziára figyel a világ, a nép pedig a választások békés lebonyolítását ünnepli, előtérbe kerülhet a vallásos és a világi oldal megosztottsága, pedig a gazdaság beindításához egymásra lesznek utalva.
A végeredmény még kedd este sem ismert, ugyanakkor a részeredmények alapján egészen biztosan a mérsékelt iszlamista Ennahda párt lesz a nemzetgyűlés legnagyobb pártja.
Tunéziában az arab tavasz országai közül elsőként tartottak szabad választásokat kilenc hónappal Zinedine el-Abidine Ben Ali elnök bukása után. A külföldön is nagy várakozásokkal figyelt szavazáson a választók egy 217 tagú alkotmányozó nemzetgyűlésről döntöttek. Ez ugyanakkor csak egy átmeneti testület lesz, amely előre meghatározott menetrend szerint működik majd.
A nemzetgyűlésnek egy éven belül ki kell dolgoznia az alkotmányt, ki kell neveznie az ideiglenes elnököt és az ideiglenes kormányt. Az alkotmány elfogadása után már 2012 végén, de legkésőbb 2013 elején megtarthatják az elnök- és parlamenti választásokat. Így esélyük van arra, hogy egy év múlva már választott kormányuk legyen.
Habár néhány százan csalást kiáltva tüntettek kedden a választási bizottság székházánál, a több száz nemzetközi megfigyelő dicsérte a kampányt és a szabadnak és tisztességesnek tartott választás lebonyolítását. Az EU és az Egyesült Államok örömüket fejezték ki a választások békés lebonyolítása miatt, Barack Obama fontos előrelépésnek nevezte a folyamatot. Bíztatónak tartották azt is, hogy a regisztrált választók közel 90 százaléka szavazott.
A választást várhatóan nagy fölénnyel megnyerő Ennahda a választási törvények korlátozásai miatt a szavazatok 50 százalékának megszerzésével sem juthat abszolút többséghez. A párt vezetői kedden bejelentették, hogy az eredménytől függetlenül két világi párt bevonásával nagykoalíciót alakítanának, hogy az ideiglenes kormány minél szélesebb társadalmi támogatást élvezzen.
Az Ennahdát még az 1980-as évek elején alapították, azonban Ben Ali elnök 23 évig tartó uralma alatt betiltották, tagjait pedig üldözték. Az 1990-es évek alatt a párt támogatói börtönt és kínzást kockáztattak, sokszor még a rokonaik is büntetésre számíthattak. Az Economist szerint volt olyan időszak az elmúlt évtizedekben, amikor a szervezet ötezer tagja is börtönben ült, sokan húszéves büntetést kaptak.
A párt vezetője, a 70 éves Rasid Gannúsi 22 évig tartó száműzetésből tért vissza Londonból Ben Ali bukása után, és az elmúlt hónapokban mindent elkövetett, hogy modern pártként mutassa be az Ennahdát. Hangsúlyozta elkötelezettségét a demokrácia és a nők jogai mellett, a saríáról, az iszlám törvénykezés esetleges bevezetéséről vagy az alkohol betiltásáról pedig még véletlenül sem tett említést. Az Ennahda vezetői megígérték, hogy nem iszlamista államot építenek ki.
Gannúsi leginkább a Törökországot vezető Igazság és Fejlődés (AKP) pártot, valamint Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt tekinti példának. Sokan azért szavaztak rájuk, mert korrupciómentesnek tartják a mozgalmat. "Bízom benne, hogy ők nem lopnak, nekem ez többet ér, mint a többi párt ígéretei" - mondta egy katona a választás előtt. Több nyugati diplomata pedig úgy vélte, hogy a párt mögött álló tunéziai üzletemberek biztosítják, hogy az Ennahda piacbarát gazdaságpolitikát folytat majd a nemzetgyűlésben.
Több szekuláris párt is azt akarta elérni a választás előtt, hogy a megválasztott mozgalmak egyesüljenek és zárják ki az Ennahdát a hatalomból. Mások szerint ez viszont káoszhoz vezetne, miközben most együtt kell dolgozniuk a különböző politikai erőknek Tunézia jövőjéért.
A részeredmények alapján a második helyre jósolt Kongresszus a Köztársaságért pártot vezető, szintén száműzetésből hazatért Monszef Marzuki kész együttműködni az Ennahdával. „Olyan széleskörű nemzeti kormányt akarunk, amilyen csak lehetséges” – mondta a Reutersnek. Az Ennahda tisztviselői Marzuki pártja mellett a baloldali, szekuláris Ettakatol pártot nevezték meg szóba jöhető koalíciós partnernek.
Egy másik szekuláris párt, a balközép Progresszív Demokraták elutasították a koalíciót, szerintük ugyanis az iszlamisták megnyirbálhatják majd a szabadságjogokat. Több világi mozgalom szerint az Ennahda ígéretei csak leplezik a radikálisabb elképzeléseiket, például a fejkendőviseletről, az alkoholtilalomról vagy a szeparált fürdőhelyekről.
Komoly megosztottság van a háttérben, a magukat világinak valló tunéziaiak háromnegyede ugyanis nem bízik az Ennahdában. Szerintük a párt csak azt mondta a kampányban, amit mindenki hallani akart. Az biztos, hogy az Ennahdán belül is ellentét feszül a mérsékeltebb vezetés köre, és a radikálisabb szárny között.
Ben Ali január 14-i bukása óta voltak az országban újabb tüntetések, sztrájkok és zavargások, valamint a kormány tagjai is gyakran cserélődtek az első hónapokban, ahogy a volt elnök híveit sorra távolították el a hatalomból. A Szaúd-Arábiába szökött Ben Alit és feleségét távollétükben 35 évi börtönre ítélték júniusban pénzmosás miatt, majd újabb vádpontban, kábítószer-kereskedelem és fegyverek birtoklása miatt 15 évet is kapott a volt elnök.
Az átmeneti kabinet nem sok sikerrel próbált kezdeni valamit ugyanakkor a Földközi-tengeren keresztül Európába érkező menekülthullámmal, és igazán látványos reformokba sem kezdett bele. Az elmúlt fél évben viszonylag lecsillapodott a helyzet, habár voltak tüntetések, amikor bejelentették, hogy az eredetileg július 24-ére tervezett választásokat csak október 23-án tartják majd meg. A társadalom megosztottsága ugyanakkor megmutatkozott, amikor a választás előtt egy héttel a vallási és a világi ellentétek mentén vonultak utcára a tüntetők.
Csak a következő hónapokban derül ki, hogy az iszlamisták térnyerésével mennyit változik a helyzet, javul-e a viszony a társadalom vallási és világi fele között az alkotmányozás egy éve alatt. Ugyanakkor a tunéziai gazdaság talpra állítása mindenképpen a nemzetgyűlésbe bejutott pártok és az ideiglenes kormány legfontosabb feladata lesz.
A tavaly még 4 százalékos gazdasági növekedés 2011-ben legalább 1 százalékig csúszik, de stagnálás sem zárható ki, miután az ország egyik legfontosabb bevételi forrását jelentő turizmus jelentősen visszaesett. Május végén a G8 tagországai 20 milliárd dollárnyi segítséget ígértek Tunéziának és Egyiptomnak, ebből az első fontosabb részlet a tunéziai pénzügyminiszter szerint heteken belül megérkezhet.
Minden negyedik fiatal munkanélküli, és elsősorban az ország belső területein lenne szükség munkahelyteremtésre. Az Economist szerint azokon a településeken, ahonnan az egész forradalom is kiindult, például Kasserine-ben most is türelmetlen a hangulat, nem szűntek meg a tüntetések sem. Márpedig Ben Ali ellen is részben éppen az egyenlőtlenségek és a korrupció miatt indultak a tiltakozások.
Bizakodásra adhatnak okot ugyanakkor a külföldről hazahívott gazdasági szakemberek, és nagyszabású tervekből sincsen hiány. Dzsalul Ajed pénzügyminiszter szerint öt-hét éven belül Tunézia lehet a Földközi-tenger Szingapúrja.
Akármi is lesz Tunézia sorsa a parlamenti és elnökválasztásokig hátralévő egy évben, mindig példaként állítják majd az arab tavasz többi országa, és elsősorban Egyiptom és Líbia elé. A választások békés lebonyolítása nagyon fontos eredmény, és egyelőre a mérsékelt iszlamisták előretörése sem keltett aggodalmakat a nyugati országok vezetésében. Ugyanakkor miközben Tunézia inkább csak szimbolikusan fontos, addig Egyiptomnak és Líbiának már stratégiai szerepe is lehet.
Egyiptomban várhatóan hasonló forgatókönyv játszódik le, mint Tunéziában, a Hoszni Mubarak elnök uralma alatt elnyomott, szervezettségben azonban élen járó Muszlim Testvériség a novemberre tervezett választások nagy esélyese. Miközben az Ennahda külön figyelt arra, hogy az iszlám törvénykezést ne helyezze véletlenül sem előtérbe a kampányban, addig Líbiában pedig Musztafa Abdul-Dzsalil, az országot irányító Átmeneti Nemzeti Tanács feje már bejelentette, hogy a törvénykezés alapja ezentúl a saría, az iszlám jog lesz.