Bejelentette lemondását II. Albert királynak Elio Di Rupo, Belgium kijelölt miniszterelnöke. A királyi palota közleménye szerint az uralkodó egyelőre nem fogadta el a döntést, hanem arra kérte a kormányalakításban érdekelt hat pártot, hogy gondolkozzanak el a belpolitikai válság elhúzódásának súlyos következményein. A válság gyors megoldása mindenkinek érdeke lenne, írták.
Az országban a másfél éve tartott választások után először mutatkozott lehetőség életképes kormánykoalíció összeállítására, de Elio Di Rupo szerint kilátástalanná vált a jövő évi költségvetés kidolgozása. A kijelölt miniszterelnök a hét végi utolsó tárgyalások után drámainak nevezte a kialakult helyzetet, miután a költségvetés ügyében nem tudott közös nevezőre jutni a liberálisokkal.
A pártok nem tudták egyhangúlag eldönteni, miként szorítsák jövőre a költségvetési hiányt a bruttó össztermék (GDP) 3 százaléka alá, miközben az előrejelzések 4,6 százalékot vetítenek előre. Az országnak az elkövetkező években folyamatosan kellene dolgoznia a hiány lefaragásán, a külföldi eladósodottság mértéke az éves GDP száz százalékának közelében mozog hosszú ideje.
A 2010. június 13-i parlamenti választások óta nem tudtak megegyezni a pártok, így azóta ügyvezető kormány irányítja az országot. Belgium az eltelt időben minden gond nélkül végigcsinált egy EU-elnökséget, betiltotta a burkát és a nikábot, de igazán fontos gazdasági lépések nem történtek, kevés esély volt komolyabb megszorítások vagy nagy reformok bevezetésére.
A választáson a függetlenségpárti Bart De Wever Új Flamand Szövetsége (N-VA) lett Flandria és az ország legerősebb pártja, és rögtön előtérbe került az esetleges szétszakadás. Belgiumban koalíciós kényszer van, a kedvezőtlen előjelek ellenére a pártok közötti egyezség részeként Elio Di Rupo, a vallon oldalon győztes szocialisták vezetője megpróbálkozott a kormányalakítással, azonban majdnem egy éven át nem sikerült előrelépnie. Az N-VA már hónapok óta nem vett részt a tárgyalásokon, de ez önmagában még nem vitt előrébb a megegyezés felé.
Idén ősszel Di Rupónak végre sikerült egyetértésre bírnia a pártokat a brüsszeli és a Brüsszel környéki választókerület nyelvi határok mentén történő szétválasztásában, aztán az adóbevételek jelentős részének tartományi kézbe adásában, majd pedig a tartományi döntési jogkörök kiszélesítésében. Ezt követte október közepén a kormány összetételéről létrejött egyezség, ami után már csak a jövő évi büdzsé kereteit kellene közösen kialakítani ahhoz, hogy megkezdhesse munkáját az új kabinet.
Bart De Wever hétfőn felszólította a kereszténydemokratákat és a liberálisokat, hogy - összefogva az ő pártjával, kihagyva a szocialistákat - alakítsanak kormányt. Több elemző szerint egyre nagyobb lehet az esélye az előre hozott választásoknak.