Egy egykori orosz levéltári vezető szerint a szovjet hírszerzés megfigyelés alatt tartotta Raoul Wallenberg svéd diplomatát, aki Budapesten több tízezer zsidót mentett meg a haláltól, majd a szovjet hadsereg 1945 januárjában letartóztatta, és ezután nyoma veszett.
Anatolij Prokopenko az AP amerikai hírügynökségnek pénteken elmondta, hogy 1991-ben látott egy vastag dossziét, amelyben több utalás is történt Wallenbergre. A szovjet titkosszolgálat, a KGB Moszkva melletti létesítményének archívumában őrzött iratköteg Mihail Tolsztoj-Kutuzov gróf anyagát tartalmazta. Az arisztokrata az 1917-es forradalom után elhagyta Oroszországot és a második világháború idején együtt dolgozott Budapesten Wallenberggel.
Prokopenkónak csak néhány perce volt rá, hogy betekintsen a dossziéba, de többször látta Wallenberg nevét olyan iratokban, amelyek első ránézésre Tolsztoj-Kutuzov gróf jelentései voltak KGB-s megbízóinak.
Wallenberget a nyugat és a nácik közti kapocsnak hitték
Egy évvel az eset után a ma 78 éves férfit elbocsátották állásából, amit ő annak tulajdonít, hogy megpróbálta a nyilvánosság elé tárni a titkos szovjet archívumok anyagait. Elbocsátása után azt tanácsolta Guy von Dardelnek, Raoul Wallenberg féltestvérének, aki éveket töltött a svéd diplomata sorsának kutatásával, hogy kérjen engedélyt a Tolsztoj-Kutuzovval kapcsolatos dosszié tanulmányozására. A KGB utódszervezete azonban ezt megtagadta tőle, mondván, hogy nem létezik ilyen dosszié.
Prokopenko feltevése szerint a sztálini titkosrendőrség arra gyanakodott, hogy Raoul Wallenberg részt vesz a nyugati szövetségesek és a nácik közti titkos kapcsolattartásban, és szeretett volna többet megtudni a kapcsolatairól. Az egykori levéltáros szerint KGB-tisztek magánbeszélgetésben elmondták neki, hogy Wallenberget azért ölték meg, mert nem volt hajlandó együttműködni a szovjet titkosszolgálattal, amelynek számára így tehertétellé vált. "Szabadon nem engedhették, likvidálniuk kellett" – mondta Anatolij Prokopenko.
Hat nappal állítólagos halála után még élt
A KGB utódszervezete, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) levéltárának vezetője tavaly szeptemberben azt mondta az AP-nek, hogy az a szovjet állítás, miszerint Raoul Wallenberg 1947-ben szívrohamban halt meg, hamis lehet, és elképzelhető, hogy fogva tartói okozhatták a halálát. Vaszilij Hrisztoforov altábornagy valószínűnek tartotta, hogy a Wallenbergre vonatkozó összes iratot még az 1950-es években megsemmisítették, és tagadta, hogy az FSZB bármilyen, az ügyre vonatkozó dokumentumot visszatartana.
Amerikai kutatók 2010-ben jelentették be, hogy hat nappal 1947. június 17-i állítólagos kivégzése után még biztosan élt. Több szemtanú évekkel később is látta börtönökben, munkatáborokban, de erről nem találtak kézzelfogható bizonyítékot.
Raoul Wallenberg svéd diplomata 1944 júliusától teljesített szolgálatot Budapesten, ezalatt 20 ezer zsidó náci koncentrációs táborokba történő deportálását akadályozta meg, továbbá lebeszélte a német tiszteket arról, hogy a budapesti gettót felszámolják, így 70 ezer ember lemészárlásának tervét hiúsította meg. A diplomatát magyar sofőrjével, Langfelder Vilmossal együtt a szovjetek 1945 januárjában tartóztatták le mindennemű magyarázat nélkül.