A 18 oldalas jelentés a szudáni Mohamed Ahmed Musztafa Al-Dabi tábornok vezetésével készült és kronologikusan beszámol a 166 arab megfigyelő több, mint húsz napos munkájáról. A felsorolt események önmagukban is érdekesek (például a páncéltörő rakétákkal felszerelt felkelők akciójáról beszámoló rész), de a leginkább figyelemreméltó a hiányosságok és hibák taglalása.

A jelentés szerint néhány szakértő, akiket kijelöltek a feladatra, „nem voltak kellően kvalifikáltak, nem rendelkeztek korábbi tapasztalatokkal és nem tudtak megbirkózni a küldetés felelősségének súlyával.” Voltak olyan megfigyelők, akik egyszerű „szíriai kiruccanásra” számítottak és nem komoly munkára. Akadt aki a szállodáját sem volt hajlandó elhagyni.

Páran nem voltak tisztában a helyi viszonyokkal, nem igazodtak el Szíriában. Többen egészségügyi szempontból bizonyultak alkalmatlannak az Arab Liga emberei közül, mert túl öregek és betegek voltak a feladataik ellátásához. Egyesek a körülményekre panaszkodtak és nem kívántak az ország bizonyos részeibe menni, hanem csak a fővárosban akartak maradni.

Nem volt felszerelésük sem

A helyzete azoknak se volt sokkal könnyebb, akik viszont tényleg el akarták végezni, amit vállaltak. A küldetés elején nem állt rendelkezésre kellő számú jármű, helyi kocsikat kellett bérelni a közlekedéshez. Ezeket a kocsikat azonban egy idő után nem voltak hajlandóak bérbe adni a megfigyelőknek, mert a kölcsönzők féltették a kocsik épségét és a kirendelt sofőrök életét.

Később megérkeztek az AL saját járművei, de azoknak harmada nem volt páncélozott, negyedüknek pedig nem volt négykerék-meghajtásuk, így a megfigyelők nem tudtak eljutni a veszélyesebb övezetekbe, ahol tényleg lett volna mit vizsgálni. Tovább csökkentette a küldetés tagjainak lelkesedését, hogy golyóálló mellény se jutott mindenkinek.

Kommunikációs problémák is felmerültek a hetek alatt. Sok megfigyelőtől már a jordániai határ átlépésekor elvették a felszerelésüket. Ami műholdas telefont be tudtak szerezni, azok sokszor nem működtek a hálózat terheltsége miatt, internet több körzetben egyáltalán nem volt és walkie-talkie rádiókat is csak a kínai nagykövetségtől kaptak kölcsönbe.

A jelentés szóvá teszi, hogy sokszor szíriai mobilokat és fax gépeket kellett használniuk, ezek viszont nem voltak lehallgatás biztosak. Emiatt azért kellett aggódni, mert a kezdeti ígéretekkel ellentétben a szír biztonsági erők sokkal szorosabb megfigyelés alatt tartották őket és voltak az országnak részei, ahová egyáltalán nem volt bejárásuk. És ahová eljutottak ott se tudtak szabadon filmezni, mert természetesen a kamerák is hiányoztak.

Folyamatosan zavarták őket

Al-Dabi tábornok arra is kitér, hogy a nemzetközi sajtó is minden lépésüket nyomon követte, de ennek ellenére sokan eltorzították a megfigyelők jelentéseit, ami nem segített a kormánnyal való együttműködési képességeiken. A vezető egyes aktív beosztottjainak tetteit is elítélte, szerinte voltak, akik csak a saját delegáló országaiknak akartak jelentéseket küldeni és megszegték esküjüket.

Itt Anwar Malek algériai megfigyelőre gondolhatott a tábornok. Malek színjátéknak nevezte az egész küldetést és azért mondott fel. Annyiban biztosan igaza volt, hogy a szudáni Al-Dabi a jelenlegi szudáni elnök Omar al-Bashir közeli tanácsadója, Bashir ellen pedig elfogatóparancs van kiadva a hágai Nemzetközi Bíróságon.

Hírek szerint Al-Dabi jelen volt Darfúrban amikor a szudáni kormány a helyi milíciákat támogatta a lakosság lemészárlásában, és az erősen megkérdőjelezi az AL megfigyelő akciójának hitelességét, hogy ő a vezető.

Menni vagy maradni?

A megfigyelő küldetés sorsa azonban végül nem Al-Dabi személyén és nem is a lehetetlen körülményeken múlott, hanem a résztvevő tagállamok állásfoglalásán. A jelentés elküldése után pár nappal, január 24-én, az Öböl-menti monarchiák visszahívták saját küldötteiket, mert szerintük az erőszak Szíriában töretlenül folytatódott az AL jelenléte ellenére.

Kuvait, Omán, Katar és mások súlyos kritikában részesültek ekkor, és a küldetést meghosszabbította az AL, de a lelkesedés csak január 29-ig tartott. Akkor már az egész Liga értelmetlennek és feleslegesnek látta az állampolgáraik jelenlétét és visszaparancsolták delegáltjaikat a szállodáikba. Az „ideiglenesen felfüggesztett” misszió után az AL az ENSZ Biztonsági Tanácsához apellált, hogy lépjenek közbe.

A BT-ben jelenleg Oroszország és Kína az akadálya annak, hogy előrébb lépjenek a dolgok. Mindkét vétójoggal rendelkező állam aggódik, hogy a nyugati hatalmak megint katonai beavatkozást terveznek, ezért biztosítékokat kérnek, hogy ez nem fog megtörténni. A tárgyalások folynak, és a diplomaták szerint van előrelépés is, de hogy mikor lesz igazi áttörés az bizonytalan.