A külföldi migráció miatt feltehetően több magyar van Romániában, mint ahogy azt a 2011-es romániai népszámlálás frissen megjelent adatai mutatják. Az első gyorselemzésekből az is kiderül, hogy a szórványmegyékben jelentősen csökkent a magyarság számaránya, ahol viszont a magyarság aránya magas, ott a csökkenés átlag alatti.
A romániai népszámlálás előzetes adatai szerint az ország lakossága 2,6 millióval csökkent az elmúlt tíz évben. A lakosság száma a korábbi 21,6 millió főhöz képest most már alig éri el a 19 milliót. Ezen belül a romániai magyarság száma 194 ezerrel csökkent – a népszámláláson 1 millió 238 ezren vallották magukat magyarnak. A magyarság számaránya 6,5 százalék a korábbi 6,6 százalékhoz képest.
A magyarság két megyében alkot többséget: Hargita megyében a lakosság 84,8 százalékát, Kovászna megyében pedig 73,6 százalékát teszik ki a magyarok. Jelentős magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik még Maros (37,8 százalék), Szatmár (34,5 százalék), Bihar (25,2 százalék) és Szilágy (23,2 százalék) megye.
Abszolút értékben Hargita megyében él a legtöbb magyar (258 615 fő), a második legnagyobb magyar lakossággal rendelkező megye Maros (200 989), a harmadik Kovászna (151 787). Ezek után következik Bihar (138 441), Szatmár (113 541), Kolozs (103 457) és Szilágy megye (50 659).
Románia össznépessége 12,2 százalékkal csökkent az utóbbi évtizedben, a magyarok esetében a csökkenés 13,5 százalékos volt. Megyei lebontásban nézve az látható, hogy minél kisebb a magyarok lélekszáma (és részaránya) egy adott megyében, a fogyás mértéke annál nagyobb, állapítja meg a Transindexen Horváth István szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének docense.
A leglátványosabb a különbség a Bánságban és Dél-Erdélyben. A 13,5 százalékos átlagos csökkenéshez képest Temes megyében 30 százalékos, Aradon majdnem 25 százalékos, Fehér és Brassó megyékben majdnem 23 százalékos volt a magyarság csökkenése.
A magyarság átlagos csökkenési rátája alatti csökkenést regisztráltak viszont Szilágy, Szatmár, Maros, Bihar megyékben illetve az átlagnál jóval kisebb mértékű volt a ráta Kovászna és Hargita megyékben (7,54 illetve 6,31%-os). Az erdélyi megyéken belül, Szilágy és Hargita megyében a magyarok fogyása kisebb mértékű volt mint a megyei átlag, tehát ezekben a megyékben a magyarok részaránya 2011-ben (2002-höz viszonyítva) javult. Minden más megyében a magyar népesség fogyása nagyobb volt a megye lakosságának átlagos fogyásánál, tehát a megyén belüli részarányok inkább kedvezőtlenül mozdultak el.
Kiemelendő Temes megye, ahol 7,46%-ról, 5,46%-ra csökkent a magyarság számaránya. Horváth István szerint általbán a tág értelemben vett szórványmegyékben jelentős a magyarság térvesztése. Ezekhez még hozzákapcsolhatóak a köztudatban nem szórványként nyilvántartott Brassó és Kolozs megyék is.
Már most kirajzolódik egy olyan irányú népességmozgási irány Erdélyben, ami azt mutatja, hogy a peremmegyékből az etnikai szempontból tömbvidéknek számító megyékbe költöznek a magyarok. Vélhetően ez a belső átcsoportosulás is hozzájárult a hét megye viszonylag jó eredményéhez, mondta az MTI-nek Székely István politológus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) népszámlálási szakértőcsoportjának vezetője. A politológus szerint a romániai magyarság fogyásának két legfőbb oka a kedvezőtlen korstruktúra, valamint a nagyarányú külföldi migráció.
A népszámlálási adatokból az is látszik, hogy míg a magyarok részaránya 1977-ben 7,95 százalék volt, 2011-re pedig 6,5 százalékra csökkent, addig a romáké ugyanezen időszak alatt 1,05 százalékról 3,25%-ra nőtt. A roma maradt az egyetlen etnikum, amely sem számában, sem részarányában nem csökkent.
A magyarság valós száma Romániában feltehetően magasabb, mint a népszámlálás adataiból látszik. Minden népszámlálásnál problémát jelent ugyanis, hogyan regisztrálják azokat, akik hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön élnek. Az állandó mobilitás miatt még egy népszámláláson sem lehet pontosan megmondani, hányan laknak az adott országban.
Horváth István kiemelte: 2010 végén 2,77 millió román állampolgárt regisztráltak migránsként a különböző országok hatóságai. Ehhez képest a népszámláláson összesen 1 569 151 személyt regisztráltak eltávozottként: huzamos ideig kint tartózkodóként 910 264, ideiglenes kint tartózkodóként 658 887 embert. A fennmaradó 1,2 millió körüli személy (aki szerepel a befogadó országok statisztikájában, de nem jelenik meg kinnlevőként a népszámláláskor) egy részét valószínűleg nem regisztrálták sehogyan a népszámlálás során, másrészt, mint itthon tartózkodó népességet regisztrálták.
Székely István szerint a 910 ezer külföldön tartózkodó román állampolgár etnikai hovatartozásáról semmit nem tudni. Emellett csaknem 60 ezren nem nyilvánították ki etnikai hovatartozásukat. Székely szerint ezeknek jelentős része magyar lehet, hiszen például Kolozsváron csaknem 5 ezren nem nyilatkoztak nemzetiségükről. Ez utóbbiak az országos 60 ezernek mintegy 8 százalékát alkotják, ami azt jelenti, hogy Kolozsváron legalább ötször többen nem nyilatkoztak nemzetiségükről az országos átlaghoz képest. Azok között is lehetnek magyarok, akiket a népszámláláson egyáltalán nem sikerült megszámolni, bár a románok körében magasabb arányú a külföldi migráció.