Az egymással rivalizáló konzervatív frakciók térnyerése a legnagyobb kérdés az iráni parlamenti választáson, de a választási részvétel fontos üzenet lehet a rezsim támogatottságáról. A reformerek vezetői házi őrizetben, az aktivisták a választás bojkottjára szólítanak fel. Az országot sújtó szankciók miatt egyre súlyosabb gazdasági helyzetről nem sok szó esett a kampányban, amelyben sokkal inkább forradalmi szlogenekre, a közös külső ellenség elleni összefogásra koncentráltak.
Iránban pénteken először tartanak országos választásokat a 2009-es elnökválasztás óta, amikor az ellenzék azzal vádolta Mahmúd Ahmadinezsád elnököt, hogy csalással őrizte meg hatalmát, majd hónapokig tartó tüntetések robbantak ki. Ugyanakkor a rezsim erőszakkal fojtotta el a tiltakozásokat, a Zöld Mozgalom két vezéralakja, Mir Hoszein Muszavi és Mehdi Karubi egykori elnökjelöltek pedig már egy éve házi őrizetben vannak.
Nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint több ezer ellenzéki aktivistát és újságírót zártak börtönbe, a Törökországba menekült ellenzékiek közül pedig többen azt állították, hogy megkínozták őket a börtönben. A legfontosabb reformista pártok elvből bojkottálják a választást, de emellett kizártak a versengésből minden olyan jelöltet, aki nem teljesen hűséges a rezsimhez.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lenne tétje a választásnak, a szavazás a konzervatív erők belső harcairól szól majd, elsősorban az Ali Hamenei ajatollah, az ország legfőbb vezetője, valamint a Mahmúd Ahmadinezsád elnök mögött álló rivális frakciók néznek szembe egymással.
„A háttérben megbúvó kérdés, hogy támogatod, vagy sem Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnököt” – mondta Sadegh Zibakalam, a Teheráni Egyetem politikatudósa. A rivalizálás nem újkeletű Ahmadinezsád és a legfőbb politikai vezető köre között, de Hamenei ennek ellenére nyilvánosan támogatta Ahmadinezsád vitatott választási győzelmét a 2009-es szavazás után kirobbant tüntetések alatt. Ugyanakkor a két vezető között tavaly megint kiéleződött a feszültség.
Jelzésértékű volt, amikor Ahmadinezsád tavaly tizenegy napra eltűnt a nyilvánosság elől, miután Hamenei felülbírálta a döntését az egyik miniszter menesztéséről, majd az elnök több fontos politikai szövetségese ellen is eljárás indult különböző indokokkal. A Hamenei köréhez kötődő lapok nyilvánosan elítélték Ahmadinezsád egyik főtanácsadóját, Esfandiar Rahim Masajt, akit azzal vádoltak, hogy „deviáns áramlatot vezet”. A rivális frakciók azt is kezdeményezték, hogy Ahmadinezsádot idézzék be a parlament elé, hogy több kérdésükre, köztük a gazdaságpolitikai irányvonalakra vonatkozókra is válaszoljon.
Az eredetileg 5400 jelentkezőből végül 3400 jelölt maradt a pénteki választásra, miután az Őrök Tanácsa, a papokból és jogászokból álló konzervatív szervezet a többiek indulását meghiúsította. A talpon maradt jelöltek többsége a Hameneihez hű Principalisták Egyesült Frontjához tartozik, várhatóan ők szerzik majd a legtöbb helyet a 290 fős törvényhozásban. Az Ahmadinezsádot képviselő legnagyobb szervezet az Ellenállási Front, de mindkét oldal mellett további kisebb konzervatív mozgalmak és még független képviselők is állnak.
Bármilyen megosztottság gyorsan elhalványul azonban, ha külső fenyegetéssel, az Egyesült Államokkal vagy Izraellel kell szembenézni. A választás jelentőségét növeli, hogy a nyilatkozatok szintjén megint kiéleződött a helyzet napjaink egyik legnagyobb feszültséggóca, az iráni atomprogram körül. Február elején Leon Panetta amerikai védelmi miniszter úgy vélte, hogy Izrael már tavasszal légi csapásokat mérhet Iránra, Barack Obama amerikai elnöknek ugyanakkor választási évben egyáltalán nem hiányzik egy újabb kockázatos konfliktus. (Az atomprogram körüli konfliktusról bővebben itt olvashat>>>)
A hivatalos retorika szintjén a rezsim a választással is üzenni akar az atomprogramja miatt szankciókat bevezető országoknak, hogy támogatása töretlen. Ebben segíthetne a 2008-as parlamenti választásokkor mért 55 százalékost meghaladó részvételi arány, amelynek eléréséhez széleskörű kampányt indítottak a választáshoz közeledve.
A választás előtti napokban ellepték a kampányposzterek és plakátok az iráni fővárost, és a mobilokon is repkedtek a jelölteket népszerűsítő sms-ek. „Haladásunk a tudomány és a gazdaság területén a szavazatodon múlik" – szólt a CNN szerint az egyik szlogen.
Egy több ezer támogató előtt elmondott beszédben szerdán Hamenei ajatollah sürgette a frakciókat, hogy lépjenek túl a korábbi megosztottságokon, és többször is egységre szólított fel. Egyben azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy a választás bojkottját propagálva megpróbálják akadályozni a pénteki választást. Heydar Moslehi hírszerzési miniszter ennél is tovább ment, arról beszélt, hogy a magas választási részvétel „kemény pofon lesz majd az arrogáns hatalmaknak”.
Az egyhetes kampány főként forradalmi szlogenekkel telt meg, és nyomokban sem foglalkozott a választókat leginkább sújtó problémával, a nyugati szankciók miatt is egyre súlyosabb gazdasági helyzettel. Az iráni valuta, a riál 50 százalékot veszített az értékéből, mióta év elején bejelentették az Egyesült Államok és az Európai Unió újabb szankcióit, emellett dollárt, külföldi valutát is csak nehezen lehet már beszerezni az országban.
Az infláció hivatalosan 21 százalék, de nem hivatalos becslések szerint a 30 százalékot is meghaladhatja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2010-ben több fontos termék és árucikk esetében megszüntetett állami támogatás helyett bevezetett segély is jelentősen veszített értékéből. Sokaknak akár meg is háromszorozódhatott az áram-, a víz- és a földgázszámlája, a helyzetet csak súlyosbítja, hogy a munkanélküliség 12 százalékos.
Irán egyelőre az amerikai szankciók és az EU olajembargója ellenére sem szorult rá, hogy a fenyegetéseken túl bármit is lépjen kifelé. A korlátozások feltehetően egészen addig nem rendítik meg teljesen a gazdaságot, amíg Irán továbbra is értékesíteni tudja az olaját. Noha ez egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, a Wall Street Journal szerint India növelte olajimportját az elmúlt hónapokban, és már Kínát is megelőzve Irán legnagyobb kereskedelmi partnerévé lépett elő.
A választások után ugyanakkor egészen új helyzet áll elő, az iráni politikusok és vezetők már a 2013 nyarán tartott elnökválasztásra készülnek már. Ezzel párhuzamosan az utolsó ciklusa végéhez közeledve Mahmúd Ahmadinezsádnak is feltehetően egyre erősödő bírálatokkal kell majd szembenéznie, miközben megindul a küzdelem a megüresedő posztért, ez pedig a kifelé irányuló keményebb retorikával is együtt járhat.