Biztosnak tűnő győzelme után két lehetősége van a harmadik elnöki ciklusát megkezdő Vlagyimir Putyinnak: párbeszédet kezd az ellenzékkel, vagy bekeményít. Az újraválasztási igéretek betartása 2018-ig 161 milliárd dollárba kerülne, miközben az új középosztálynak elege van a Putyin alatt megjelenő civilizált korrupcióból.
Vlagyimir Putyin minden bizonnyal fölényesen nyeri a vasárnapi elnökválasztást, ezzel harmadik elnöki ciklusát kezdheti meg, amely az alkotmánymódosítás következtében immár hat éves. Az orosz szabályozás két egymást követő elnöki ciklusnál többet nem engedélyez ugyanazon személynek, élethosszig szóló korlátozást azonban nem ismer a rendszer. A választás előtti utolsó közvélemény-kutatások nem hagynak kétséget a fölényes győzelem felől. A Levada Intézet által jósolt 66 százalékos támogatottság biztos első körös győzelmet ígér, ez a támogatottság 3 százalékkal még több is, mint a decemberben mért.
Bár elnökké választása biztosra vehető, a szakértők és újságírók mégis a jelenlegi miniszterelnök politikai jövőjét latolgatják Oroszországban. Azzal mindnyájan egyetértenek, hogy Putyinnak változtatnia kell, hogy a jelenlegi hatalmi berendezkedés sem politikai, sem gazdasági szempontból nem fenntartható.
„Putyin alatt Oroszországban megjelent a normális és civilizált korrupció” – nyilatkozta Putyin választási stábjának vezetője, Sztanyiszlav Govoruhin. A cári időkben kezdődött az orosz korrupció története, Sztálin alatt megszűnt létezni, majd a 80-as évek végén éledezett újra, hogy aztán a jelcini években ismét alábbhagyjon. „A 90-es években nem volt korrupció, helyette szabadrablás volt. Szétraboltak milliárdokat, gyárakat, szétrombolták Oroszországot” – fejtette ki Govoruhin a Trud című lapnak.
Aztán Putyin alatt jelent meg a „normális, civilizált” korrupció, olyan, mint az Egyesült Államokban, Kínában, vagy Olaszországban, mondta. Tény, hogy Putyin kormányzása alatt a korrupció a lakosság által érzékelhetően erősödött, és a mindennapok része lett az orvosnál, az egyetemi vizsgáknál, hivatali ügyintézésnél. Nem véletlen, hogy Alekszej Navalnij, az ellenzék karizmatikus figurája, jogász, blogger, a Putyin-féle Egyesült Oroszország pártra használt „tolvajok és csalók pártja" kifejezés atyja pontosan az állami cégek korrupciójának bírálatával vált népszerűvé.
Decemberben ugyanakkor megjelent a választóknak egy kb. 15-20 százalékos rétege, akik a rendszerváltozás után szocializálódtak, vagy akár születtek, kezdtek el politikával foglalkozni. Nekik nem szitokszó a demokrácia, és az elmúlt tizenkét év alatt elért viszonylagos jólét után többre vágynak a furcsa stabilitásnál és „civilizált korrupciónál”.
„A konkrét kiváltó ok az volt, mikor Medvegyev elnök bejelentette, hogy megbeszélték és eldöntötték, hogy most akkor helyet cserélnek, és Putyin indul az elnöki posztért. Majd hat év múlva újra megbeszélik, és akkor megint Medvegyev jön? Ezek egyértelmű jelzések voltak a társadalom felé, hogy a politikát itt az emberek bevonása nélkül csinálják” – mondja Alexander Rahr, a Német Külpolitikai Társaság szakértője a Friedrich Naumann Alapítvány konferenciáján. „Aztán két hónap múlva jöttek a Duma-választások, ahol nyilvánvaló hamisítások voltak, ezt már nem hagyták annyiban a választók.”
Decemberben,a tüntetések kezdetekor a miniszterelnök zavartnak tűnt. Ekkor tette azt a kijelentést is, hogy a tüntetők fehér szalagját óvszernek nézte. Aztán felvette a kesztyűt és elkezdett mozgósítani, százezres tüntetéseket szervezett híveinek, illetve a kivezényelt állami dolgozóknak: mint az a híradásokból kiderült, iskolákból, állami intézményekből egyaránt kötelezően ajánlott volt a részvétel.
Majd hét cikkből álló sorozatban vázolta programját a legnagyobb orosz napilapokban, az elnökjelöltek vitáin azonban nem jelent meg. Programja liberális elemeket tartalmaz, már-már Medvegyev programjával vetekszik. A demokráciáról szóló részben a kormányzás átláthatóságának és elszámoltathatóságának követelményéről értekezik, a mai utcai demonstrációkat pedig példának hozza az orosz középosztály megerősödésre.
A társadalompolitikai részben az üzleti, szakmai, tudományos elit oroszországi megbecsüléséről ír, az életpálya tervezésének lehetőségéről, az üzleti környezet javításról szól, valamint arról, hogy Oroszország demográfiai veszteségét az évi 300 000 bevándorló mellett a külföldön élő oroszokból kellene pótolni. Gazdasági programjában kiemelt helyen szerepel az olaj- és gázexportból származó bevételektől való függőség csökkentése.
Az újraválasztási ígéretek betartása 2018-ig 161 milliárd dollárba kerülne, amiben benne van többek között a tanárok fizetésének megemelése, nagycsaládok támogatása, a katonák lakókörülményeinek javítása, nyugdíjemelés, a közüzemi díjak emelésének elnapolása, vagy ingyen repülőjegyek biztosítása is a szurkolóknak a 2012-es futball-Eb-re. Putyin emellett ígéretet tett a védelmi kiadások drasztikus megemelésére, megduplázta a katonák és a rendőrök fizetését. „Ha Putyin az első körben megnyeri a választást, akkor keresztülviszi az ígéreteit, ami a mai olajárszint mellett is komolyan veszélyezteti a makroökonómiai stabilitást” – mondta Szergej Gurijev, az Új Gazdasági Főiskola rektora a Moscow Timesnak.
„A Kreml azon a véleményen van, hogy Putyint az első körben kell megválasztani, mert ez korábban is így volt, ha második fordulóra lenne szükség, az tekintélyvesztés lenne. Én más véleményen vagyok. Ha csak a második körben nyerne, erősebb legitimációt kaphatna, duplán nyerne, ez demokratikusabb indulás lenne az új elnöki ciklusnak, nagyobb eséllyel pályázna a középosztály támogatására" – véli Rahr. Más vélemények szerint egy első körös győzelem lerövidíthetné Putyinnak azt a kellemetlen időszakot, ahol számára szokatlan terepen kell egyensúlyoznia.
„Az a gond, hogy egy valóságos monarchiában éltünk tíz évig, amely egy ember karizmájára épült, aki most visszatér a központi hatalomba, de a karizma eltűnt" – mondta Gleb Pavlovszkij politológus az Interfax hírügynökségnek. A Hatékony Politika Alapítvány vezetője, korábbi elnöki tanácsadó szerint Putyinnak a választások után szövetségeket kell kötnie, és korlátoznia kell magát az ország hatékony kormányzása érdekében. Arról, hogy újabb hat évig marad-e, még korainak tartja nyilatkozni, az idő előtti távozásról szóló latolgatásokat ugyanakkor a napi események sokkjának tudja be.
Nem így Alekszej Navalnij, aki másfél évet ad Putyinnak az elnöki hatalomban. Mihail Kaszjanov, Putyin egykori miniszterelnöke, mai ellenzéki vezető három évvel számol, hasonlóan Mihail Dmitrijev szociológushoz. „Putyin támogatottsága erősödött az utóbbi hónapokban, ez azonban csak a választási ígéreteknek és az osztogatásnak köszönhető, és hamarosan megfordul a tendencia" – mondta Dmitrijev a slon.ru-nak. Putyinnak két lehetősége van: vagy párbeszédet kezd az ellenzékkel, vagy bekeményít.
Lukasenko fehérorosz elnök az utóbbi utat választotta. 2010 végén, megválasztása után 53 százalékos támogatottsága volt, rá egy évre már csak 20 százalék. A szociológus szerint hasonló sors vár Putyinra is, ha nem kapcsol időben, de ez egy káros stratégia az országnak is, mivel teljes elszigetelődéssel jár. A másik lehetőségnek a Jelcin-szcenáriót tartja, azaz hogy „keres maga helyett egy utódot, akinek átadja a hatalmat, ennek a kedvezőtlenebb változata Gorbacsov esete, aki tétlenül nézte végig, ahogy félreállítják.”
Putyin nincs könnyű helyzetben. Úgy tűnik, hogy akár hozhatja az első körös győzelmet, mégis másként kell politizálnia, mint eddig, nyitnia kell az „új középosztály” felé. Putyin hagyományos választói a vidékiek és idősek, állami alkalmazottak, kisegzisztenciák. Ígéreteinek teljesítéséhez és a rendszer fennmaradásához ugyanakkor a szénhidrogén-exporton függő gazdaság szerkezetváltására van szükség. Ehhez kell majd az „új középosztály”, a fiatal szakemberek támogatása, illetve hogy egyáltalán ne hagyják el az országot. Nekik azonban a „normális korrupció”-nál jobb ajánlatra van szükségük.