A német szövetségi gyűlés Joachim Gauckot választotta államfővé, a visszaélésgyanús ügyek miatt lemondásra készült Christian Wulff helyére. Az élete nagyobb részét az egykori NDK-ban leélő lelkészt a sajtó német Obamának, a demokrácia prédikátorának nevezi. Gauck már bizonyított: kiküzdötte az egykori Stasi-iratok szinte teljes nyilvánosságát, azt, ami Magyarországon 22 évvel a rendszerváltás után sem valósult meg.
Angela Merkel után Németország új államfője is egy egykori NDK-s lett. Elődje, Christian Wulff februárban lemondásra kényszerült, miután a hannoveri ügyészség visszeélések gyanújával indítványozta mentelmi jogának felfüggesztését. A német pártok ezután egyezségre jutottak, hogy a 72 éves Joachim Gauckot jelölik a posztra. Gauckot vasárnap papírforma szerint meg is szavazta a Bundestag képviselőiből és a tartományok küldötteiből álló 1240 fős tartományi gyűlés (Bundesversammlung). Az első körben, 991 szavazattal elnök lett, a német Baloldal ellenjelöltjének, a Franciaországban élő 73 éves nácivadász, Beate Klarsfeldnek nem volt esélye, 126 szavazatot kapott. (A harmadik jelölt, Olaf Rose, akit a neonáci szellemiségű Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) indított, 3 szavazatot kapott.)
A 72 éves Joachim Gauck neve egyszer már felmerült lehetséges államfőnek. 2010-ben a szociáldemokraták és a Zöldek jelölték a posztra a köztiszteletben álló lelkészt, a Stasi-iratokat kezelő hatóság egykori vezetőjét. A civil és népszerű Gauckkal szemben akkor Merkel-kancellár és a koalíciós társ liberálisok egy igazi politikust állítottak: Christian Wulff korábbi kereszténydemokrata tartományi miniszterelnököt. Wulffot végül csak a harmadik szavazási fordulóban sikerült államfőnek választani.
A szavazás akkor háromfordulós volt, csaknem 9 órán keresztül tartott, és az első két fordulóban sem Wulff, sem az esélyesebbnek tartott ellenjelölt, Gauck nem kapta meg a megválasztáshoz szükséges abszolút többséget. Wulff az előzetes várakozásoknál jóval kevesebb, míg Gauck jóval több szavazatott szerzett. Ez egyértelművé tette, hogy a kormánykoalíció oldalán sokan megszegték a pártfegyelmet, és az ellenzéki jelöltre adták le voksukat. A harmadik fordulóban a Baloldal visszavonta esélytelen jelöltjét és tartózkodott a szavazástól, így végül Wulff győzedelmeskedett, de számos megfigyelő úgy vélte, hogy az erkölcsi győztes Gauck volt.
Gauck újbóli jelölése érdekében Angela Merkelnek át kellett lépnie saját árnyékát. A kancellár mindig tisztelettel nyilatkozott a lelkészről, de sohasem kedvelte igazán. Merkel kereszténydemokratái ezért kezdetben hallani sem akartak Gauck jelöléséről, de a kancellár ezúttal engedett koalíciós partnerének, a liberálisoknak, akik a lelkész jelölése mellé álltak. Személyének elfogadásával Merkel beismerte, hogy 2010-ben hibázott, amikor Gauckkal szemben kierőszakolta Wulff megválasztását, aki aztán 20 hónap múltán csúfosan megbukott.
A német sajtóban gyakran a német Obamának vagy a demokrácia prédikátorának aposztrofált Gauck személyében egy olyan ember kerülhet a szövetségi elnöki posztra, aki 50 éves korától tapasztalhatta csak meg a demokráciát, ezért azt igazán nagy értéknek tartja.
Élete nagyobb részét a demokratikusnak nevezett NDK-ban élte, de neki és családjának bőven kijutott a megpróbáltatásokból. 1940-ben született Rostockban. A második világháború idején a család Wustrowban élt, amelyet nem érintettek a bombázások. Szülei mindketten a náci párt tagjai voltak, de ez akkoriban általános volt Németországban. Apja a német haditengerészetnél szolgált, a háború után pedig hajózási munkabiztonsági felügyelő volt. 1951-ben két ember beültette egy autóba és elvitte. A család hosszú ideig nem is tudott róla. Mint később kiderült, kémkedés és szovjetellenes izgatás vádjával egy szovjet munkatáborba került, ahonnan csak 1955-ben szabadult.
Gauck evengélikus teológiát tanult a Rostocki Egyetemen, de megnősült és tanulmányait csak 1965-ben fejezte be. Lelkészként szolgált a Güstrow melletti Laagéban, majd a mecklenbrgi püspökséghez tartozó Lüssowban, később Rostock egyik városrészében. Apja múltja miatt és saját tevékenysége miatt a Stasi 1974-1988 között folyamatos megfigyelés alatt tartotta.
1989-ben ő is tagja, majd rostocki szóvivője lett a kelet-német változásokat indukáló ellenzéki mozgalomnak, az Új Fórumnak. 1990-ben a Fórum jelöltjeként tagja lett az első szabadon választott kelet-német parlamentnek, a Népi Kamarának (Volkskammer). Akkor kezdett el élénken foglalkozni az egykori keletnémet állambiztonsági szolgálat, a Stasi irataival.
Helmut Kohl javaslatára őt nevezték ki a Stasi iratait kezelő szövetségi hatóság vezetőjévé. Gauck készítette el azokat a törvényjavaslatokat, amelyek lefektették a Stasi-dokumentumokkal kapcsolatos alapvető adatvédelmi szabályokat. Tíz éven keresztül irányította a bonyolult nevű intézményt, amelyet a köznyelv egyszerűen csak Gauck-hivatalként emlegetett. Harcos elkötelezettségével nemcsak a többi kelet-európai országnak, de az egész világnak példát mutatott arról, hogyan lehet és kell feldolgozni a múltat, és megteremteni az egykori állambiztonsági iratok nyilvánosságát.
Február 20-án a Fidesz-KDNP többség elutasította az LMP kezdeményezését, hogy az országgyűlés tárgysorozatba vegye az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről szóló javaslatot. Az LMP javaslatának lényege az lett volna, hogy bárki nyíltan hozzájuthasson az ügynökaktákhoz. Schiffer András akkor azt mondta: a nagyobbik kormánypárt attól fél, hogy kiderül, az 1990 utáni politikai és gazdasági életet, a Fidesz holdudvarát is kínos módon "hálózták be" a "túlélő" állambiztonsági hálózatok.
Orbán Viktor az állambiztonsági akták ügyéről március 5-én a parlamentben azt mondta: komoly vita folyik az ügynökmúlt feltárásának módszeréről a kormánypárti frakcióban, azonban "a szándékok egyértelműek", csak a megoldás mikéntje a kérdés. Orbán az ügynökkérdésről: a frakció szándékai egyértelműek, a módszereken megy a vita. A Fidesz-KDNP akkori közleménye szerint az LMP előterjesztése hiteltelen, farizeus és szakmaiatlan, a kérdésről ezért hétfői, március 19-i közös frakcióülésükön tárgyalnak. Korábban Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta: szerinte nyilvánosságra kell hozni az ügynökaktákat, de hozzátette, hogy ezzel az álláspontjával kisebbségben van a kormánypárti képviselőcsoportban. Mint mondta, a Fideszben nagy vita van arról, hogy ezek az információk kinek a tulajdonát képezik: az adat az államé vagy azé, akiről információt gyűjtöttek.
Míg Magyarországon a törvények máig inkább az egykori ügynökök személyazonosságát védik, Németországban jelentős részben Gaucknak köszönhetően pont fordított a helyzet: a legnagyobb védelmet a Stasi aldozatai, az egykori megfigyeltek élvezik, nehogy újra meghurcolják őket. Magyarországon az egykori állambiztonsági iratok titokgazdája ma is a Belügyminisztérium, amely gyakran ok nélkül titkosítja az iratokat, Németországban az akták teljes egészében Gauck hivatalának felügyelete alatt voltak. A nemzetbiztonsáégi szolgálatok nem minősíthetik az iratokat, erre csak a belügyminisztériumnak van lehetősége ritka esetekben (például nemzetközi terrorizmusról szóló anyagok esetén), mint ahogy a rendőrség, az alkotmányvédelmi hivatal vagy a hírszerzés is csak szigorú feltételek betartása mellett tanulmányozhatja azokat.
Gaucknak köszönhetően Németországban bárki megismerheti a rá vonatkozó aktákat, de még az NDK-s ipari kémkedés anyagai is teljes mértékben kutathatók. Az állambiztonsági iratok nyilvánossága szempontjából a magánszemélyek teljes védelmet élveznek. A közszereplőknek el kell fogadniuk a nagyobb nyilvánosságot, a Stasi egykori hivatásos és nem hivatalos munkatársainak pedig csak az intimszférájuk (magánéletük, egészségi adataik) nem publikusak, tevékenységük adatai a legszélesebb nyilvánosság számára is megismerhetők. Kiterjedt az átvilágítás gyakorlata is: Németországban semmilyen állami vagy közfunkciót nem tölthet be az, aki bármilyen szinten a Stasinak dolgozott.
Gauck munkáját sok bírálat érte, főként az egykori NDK örökségét felvállaló posztkumminsta párt, a PDS részéről. Vádolták azzal, hogy személyes bosszú vezeti, hiszen őt is megfigyelte annk idején a Stasi.
A szabadság harcosa
A hivatal vezetését 2000-től Marianne Birthler vette át tőle. Gauck ezután a német egység helyreállításának megtestesítőjeként országjárásba kezdett, előadásokat tartott, iskolákba látogatott, civil szervezetet hozott létre a szabadság, a demokrácia, a tolerancia védelmére. Hetvenedik születésnapján Angela Merkel kancellár mondott neki köszöntő beszédet.
Joachim Gauck 1991 óta külön él feleségétől, akivel négy közös gyermekük van. Élettársa 12 éve Daniela Schadt újságíró. Néhány héttel ezelőtt a keresztényszociális unió képviselője javasolta Gaucknak, hogy saját érdekében rendezze magánéleti viszonyait, nehogy ezzel támadási felületet nyújtson maga ellen, Guack ugyanis nem vált el feleségétől. Gauck és Schadt 2010-ben, az akkori elnökválasztás előtti hetekben már egyszer fontolóra vette, hogy összeházasodnak, de Wulff megválasztása után ez elmaradt.
A német politika tart Gaucktól. Az elmúlt két évtizedben ugyanis bizonyította, hogy kellő távolságot tud tartani a politikusoktól és nagyon kellemetlen is tud lenni. Tőle nem várható sem az, hogy jelentéktelen és megalkuvó figuraként viseli majd az államfői hivatalt, sem az, hogy mosolygva reprezentál és járja a világot Németország képviseletében.
Örök civil marad, aki viszont keménységéből az elmúlt években sem veszített semmit.
Februrában a bemutatkozó sajtótájékoztatón azt mondta: reméli, hogy első hibáit megbocsátják mert nem várhatják el, hogy ő egy superman, egy hiba nélküli ember legyen.