Egyre többen tesznek fel kérdéseket a toulouse-i merénylő halálával véget ért rendőri akció és a titkosszolgálatok hatékonyságával kapcsolatban, miközben újabb részletek derültek ki a hét embert meggyilkoló Mohamed Merah-ról, aki elmegyógyintézetben is járt, állítása szerint pedig egy katonát akart megölni hétfőn, de rögtönzött a zsidó iskolánál.
Többen is bírálták, mások vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazzák a francia kommandósok harminckét órán át húzódó akciója miatt, amely csütörtökön végül a bekerített gyanúsított halálával ért véget. A francia rendőrség elitegysége, a RAID vezetője és szakértők is megvédték a műveletet, miközben a kémelhárítás szerint nem lehetett volna gyorsabban elfogni a már évek óta a titkosszolgálatok látókörébe került férfit.
Nicolas Sarkozy köztársasági elnök és a kormány csütörtökön Mohamed Merah megölése után méltatta az akciót végrehajtó elitkommandó embereit, és az akcióban résztvevő összes szerv munkáját. Ugyanakkor többen is feltették a kérdést, hogy nem követtek-e el hibát a kommandósok. Merah korábbi ügyvédje, Christian Etelin szerint a végkifejlet logikus következménye volt a rendőrség által alkalmazott stratégiának. Szerinte semmit sem lehetett tenni a párbeszéd helyreállításáért, miután egyre jobban és jobban bekerítették, „és elvágták a valóságtól”.
„Hogyan fordulhat elő, hogy a rendőrség legjobb egysége nem tud elfogni egyetlen embert?” – tette fel a kérdést pénteken Christian Prouteau, a RAID-del rivális szervezet, a csendőrség különleges bevetési osztályának (GIGN) egyik volt vezetője. (A rendőrség és a csendőrség hasonló feladatkört ellátó szervezetei között számos különbség van, az egyik legfontosabb, hogy a RAID-et a városokban, a GIGN-t pedig inkább vidéken vetik be.)
Prouteau az Ouest-France lapnak nyilatkozva úgy vélte, hogy hiányzott a konkrét taktikai terv az akció mögül, ráadásul érthetetlennek nevezte, hogy a RAID nem vetett be könnygázgránátokat a merénylő ellen. A hanggránátok rendszeres robbantásával szerinte olyan pszichológiai állapotba került a merénylő, amely arra ösztökélte, hogy folytassa harcát. Azt is felvetette, hogy a lakáson kívül kellett volna csapdát állítani a merénylőnek.
„Valami balul sült el. Csupán technikai szempontból, ez a művelet bukásra emlékeztet” – írta Jean-Dominique Merchet, a Marianne újságírója is. A L'Express-nek névtelenül nyilatkozó szakértő szerint a rendőrök nem robbanószerekkel, hanem egy pneumatikus eszközzel próbálták kinyitni még szerda éjszaka háromkor, az első behatolási kísérletnél a lakás ajtaját. A Marianne újságírója szerint ugyanakkor ezzel elég időt adtak Merah-nak, hogy ő támadjon először, két kommandós is megsérült, a RAID pedig visszavonult, és így kezdődött meg a harminckét órán át tartó patthelyzet.
„Ha volt egyáltalán hiba, az az első behatolási kísérletnél történt” – vélte a Le Figarónak a RAID egyik volt tagja. Mint mondta, a visszavonulás után elvesztették az általában a meglepetésből származó előnyt. Azt sem tartja azonban elképzelhetetlennek, hogy a kommandósok attól tartottak, a lakásban robbanószereket helyezett el a merénylő.
Amaury de Hauteclocque, a RAID vezetője a Le Monde-nak azt mondta, hogy egészen a végsőkig próbáltak tárgyalni. Egészen szerda éjjel háromnegyed tizenegyig azt gondolták, hogy megadhatja magát, addig lényegében nem szakadtak meg a tárgyalások, amelyek alatt Merah nagyon sokat elárult nekik, egyben a merénylő kifárasztását tűzték ki célul. Szerinte Merah már az elejétől kezdve időhúzásra játszott, amikor először szerda délutánra, majd estére ígérte, hogy megadja magát. „Csak pihenni akart, hogy keményebben tudjon szembeszállni velünk” – vélte.
Christophe Caupenne, a RAID egyik korábbi parancsnoka szerint ugyan a behatolás elkerülhetetlenné vált, mikor Merah szerda éjjel háromnegyed tizenegykor arról beszélt már, hogy fegyverrel a kézben akar meghalni, de meg kellett várni a politikai döntést is az akció megindításához.
A hanggránátokat elsősorban arra használták, hogy kirobbantsák a lakás ablakait, de a robbantásokkal emellett feszült állapotban tarthatták Merah-t, akinek így a tisztánlátását is befolyásolhatták. Szerinte Merah pszichológiai állapotáról egyszerre tudtak sokat és messze nem eleget, miközben a hőkamerákkal ugyan meg tudták állapítani, hogy a férfi a lakás melyik pontján van, de azt például már nem, hogy alszik-e a fürdőszobában.
A RAID vezetője elismerte, hogy meglepte őket a Merah által tanúsított heves ellenállás, szerinte egy eltökélt, harcos módjára gondolkodó emberrel kerültek szembe. Állítása szerint a merénylő harctérré változtatta a háromszobás lakást, barikádokat, búvóhelyeket állított fel.
A csütörtök délelőtti, második rohamnál az is kiderült, hogy a férfi harminc centis vízben várakozott a fürdőszobában, mert még az első behatolási kísérletnél eltört a vízvezeték a lövöldözésben. „Ez klasszikus, az összes kézikönyvben benne van, hogy a régebbi kádak ellenállnak a golyóknak” – mondta egy szakértő a fürdőszobáról a Le Figarónak, amelyet a víz ellenére választott a férfi.
A RAID egyik tagja szerint a merénylő „olyan erőszakosan rontott ki, amelyet még nem láttak”. Merah három .45-ös fegyverrel jött elő a fürdőszobából, legalább harminc lövést leadott a RAID kommandósaira, akik közül tizenöten hatoltak be az ajtón és az ablakokon keresztül a lakásba.
Amíg a kommandósok fedezékbe vonultak, és visszalőttek, a férfinak elég ideje lehetett az ablak felé mozogni, vélte Christophe Caupenne. „Sikeres akció a sebesültek ellenére” – értékelt a szakértő a Le Figarónak, az akcióban két rendőr sérült meg. Hauteclocque megerősítette, hogy a kommandósok háromszáz lövést adtak le a tűzpárbajban, amelynek a végén egy mesterlövész fejlövése végzett Merah-val.
Nemcsak az elhúzódó ostrom és a konkrét akció, hanem már a titkosszolgálatok szerepével és a gyilkosságok megelőzésével kapcsolatban is kérdések merültek azonban fel, miután egyre több információ derült ki Merah-ról, akit már korábban megfigyeltek a hatóságok, Pakisztánban és Afganisztánban is járt. A politikai ellenfelek részéről érkező bírálatok mellett Alain Juppé külügyminiszter is arról beszélt, meg kell vizsgálni, hogy a titkosszolgálatok rendben végezték-e a dolgukat.
Új információként a L'Express azt írja, hogy Merah 2008-ban öngyilkosságot kísérelt meg a Seysess-ben lévő börtönben, miközben több bűnügy (lopás, egy tanárnak okozott sérülések) miatt másfél éves börtönbüntetését töltötte. Az akkor 19 éves fiatal 2008. december 25-től 2009. január 9-ig két hétre elmegyógyintézetbe került az eset után. Az is kiderült, hogy Merah tiltólistán volt, nem repülhetett az Egyesült Államokba, mert felkerült az FBI terrorizmussal gyanúsított személyek listájára, miután 2010-ben őrizetbe vették Afganisztánban, írja a Wall Street Journal.
Bernard Squarcini, a kémelhárítás igazgatójának Le Monde-nak adott interjújából kiderült, hogy Merah a harminckét órán át tartó ostrom alatt számos részletet elárult a múltjáról. A börtönben a Koránt olvasva radikalizálódott, és azt állította például, hogy Vazirisztánban egy embertől, nem pedig a tálibok helyi kiképzőközpontjainak egyikében kapott kiképzést.
Azt állította, hogy elszigetelten, saját elhatározásából, nem pedig egy hálózat részeként hajtotta végre a merényleteket, amelyekről állítólag őrizetbe vett bátyja és anyja sem tudott. A RAID ostroma alatti tárgyalásokon azt állította, hogy hétfőn valójában egy újabb katonát akart megölni, de túl későn érkezett. Mivel jól ismerte a környéket, ezért rögtönzésként támadta meg az Ozar-Hatorah zsidó iskolát, ahol négy embert, köztük három gyereket ölt meg.
Bernard Squarcini péntek délután adott interjújában arról beszélt a Le Monde-nak, hogy nem lehetett volna hamarabb elfogni Merah-t, aki anyja számítógépének IP-címe révén már vasárnap a látókörükbe került a három katona meggyilkolásának ügyében indított nyomozásban.
Elmondása szerint Merah akkor került a titkosszolgálatok látókörébe először, amikor 2010. novemberében igazoltatták Kandahárban, Afganisztánban, a helyi titkosszolgálatok pedig értesítették amerikai és francia kollégáikat. December 5-én már visszatért Franciaországba. Ezután azonban nem volt semmi feltűnő benne, nem járt mecsetbe, nem folytatott ideológiai tevékenységet.
Nem büntetőeljárás keretében, de 2011. augusztusában már ki akarták kérdezni afganisztáni útja miatt, de nem tudták elérni, mert éppen Pakisztánban volt, ahonnan hepatitisszel került haza egy toulouse-i kórházba. Ugyanakkor felgyógyulása után nagyon együttműködőnek bizonyult, a meghallgatásra egy útjáról készült fényképeket tartalmazó pendrive-val érkezett, és azt is elárulta, hogy Pakisztán előtt a Közel-Keleten, Izraelben, Szíriában is járt. A Pakisztánban töltött két hónapot részben azzal indokolta, hogy feleséget keresett magának, ráadásul nem a titkosszolgálatok által figyelt útvonalakon érkezett Afganisztánba és Pakisztánba sem.
A meghallgatás után ugyan felkerült egy listára, de Squarcini szerint nem lehetett előrevetíteni, hogy terrorista lesz belőle, ezt atipikusnak és irracionálisnak nevezte. Francois Fillon francia miniszterelnök szerint normális egy ilyen esetben, hogy kérdések merülnek fel, de megvédte a DCRI, a francia kémelhárítás munkáját. Szerinte nem volt arra utaló jel, hogy Merah egy nap majd hét embert meggyilkolna, a büntetett előélete sem utalt erre. A szalafista ideológiákról azt mondta, szerinte nem kell összemosni a vallási fundamentalizmust és a terrorizmust.