A várhatóan szoros küzdelem miatt nem lehet megjósolni a dél-koreai parlamenti választások végeredményét, amelyen a kormányzó konzervatívokat a fiataloknak, a Twitter-generációnak köszönhetően lephetnek meg a liberálisok. A két nagy párt gazdasági kérdésekben nem áll messze egymástól, de az Egyesült Államokkal kötött szabad kereskedelmi egyezményről, valamint az Észak-Koreával való viszony rendezéséről már eltér a véleményük.
„A fiatalabb korosztályok nagy része már váltana, csak az a kérdés, hogy elég sokan vannak-e hozzá” – mondta Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezető-helyettese a szerdán tartott dél-koreai parlamenti választásokról, amelynek kampányát az észak-koreai műhold fellövése és egy harmadik északi nukleáris tesztről szóló pletykák is beárnyékolták. Két évtizede nem esett egy évbe a parlamenti és az elnökválasztás, ezért a mostani szavazás egyben „nagyon komoly tesztje az erőviszonyoknak a decemberi elnökválasztás előtt”.
Dél-Koreában egészen az 1980-as évek végéig a jobboldali konzervatív oldal volt az egyetlen meghatározó politikai erő. Az 1961 és 1987 közötti katonai diktatúra első szakaszában Pak Csong Hi tábornok talpra állította a világ egyik legszegényebb országának gazdaságát, ezért még mindig sokan nosztalgiával gondolnak vissza rá.
A mostani két fő politikai erő közül a kormányzó Szenuri párt tekinthető a katonai diktatúra időszakának politikai örökösének, míg a liberális oldal a 70-es években megjelenő ellenzékből nőtte ki magát a mai Egyesült Demokratikus Párttá. Az elmúlt évtizedekben elsősorban a konzervatívok domináltak, ugyanakkor a liberálisok is voltak már kormányon, két ciklust töltöttek ki 1998-2008 között.
A héten már nem lehetett közvélemény-kutatásokat nyilvánosságra hozni, de az utolsó felmérések szoros küzdelmet vetítettek előre. A Realmeter március végén végzett felmérése 39,8 százalék támogatottságot mutatott a konzervatívoknak, míg az Egyesült Demokratikus Pártnak és lehetséges koalíciós partnerüknek, az Egyesült Haladó Pártnak 38,6 százalékot mértek együttvéve. Mindkét párt nevet is váltott az elmúlt időszakban, a kormánypárt népszerűségét pedig korrupciós ügyek is kikezdték.
Az biztosnak tűnik, hogy az egyre népszerűtlenebb Li Mjong Bak elnök és a konzervatívok visszaesnek mostani 165 képviselői helyükhöz képest, miközben a most 89 képviselővel rendelkező liberálisok jelentősen erősödhetnek. Csoma Mózes szerint a helyzet folyamatosan változik, ezért nagyon nehéz megjósolni a végeredményt, de egyértelmű fölénybe kerülhet az a párt, amelyik 130-140 képviselői helyet tud biztosítani a háromszáz fős nemzetgyűlésben. Kis pártokkal mindkét nagy mozgalom szövetséget köthet a választás után, a nagykoalíció azonban kizárható.
Csoma Mózes szerint a kampány a 2000-es években tapasztaltakhoz képest kevésbé volt szenvedélyes, ugyanakkor igazán emlékezetes momentumokat nem lehet kiemelni.
Két nő állt a két nagy párt kampányának élére: a konzervatívoknál Pak Csong Hi lánya, Pak Gün He, míg a liberálisoknál a katonai diktatúra alatt az ellenzék egyik fontos alakjaként többször is bebörtönzött Han Mjong Szuk vállalt vezető szerepet. Pak Gün He-nek van rá esélye, hogy a konzervatívok jelöltjeként a leköszönő Li elnököt váltva az ország első női elnöke legyen decemberben, Han Mjong Szuk pedig 2006-ban a liberálisok kormányzása alatt már az ország első női miniszterelnökeként vonult be a történelembe.
Han Mjong Szuk a mostani kampányban a liberálisok védjegyének számító rikító citromsárga felsőben a Li Mjong Bak dél-koreai elnökről szóló népszavazásnak próbálta beállítani a parlamenti választást, míg Pak Gün He megosztónak írta le. Az AFP szerint Pak elismerte, hogy a kormánypárt követett el hibákat, de második esélyt kért a választóktól.
Az infláció, az oktatás, a munkahelyteremtés és a jövedelmek között szélesedő szakadék voltak a legfontosabb kampánytémák, miközben mindkét párt azt ígérte, hogy szélesíti a szociális juttatások körét és nagyobb nyomást helyeznek majd a kisvállalkozások ellehetetlenítésével vádolt nagyvállalatokra. Fontos eltérés azonban, hogy a liberálisok felülvizsgálnák az Egyesült Államokkal kötött szabad kereskedelmi egyezményt.
A generációs különbség a leginkább szembeötlő a két párt között. Míg a Szenuri elsősorban az 50 év feletti korosztályt tudja megszólítani, addig a liberálisok inkább a fiatalok között népszerűek. A Reuters szerint a Twitter-generáció döntheti el a választást, az internetezők között ugyanis jelentős a liberálisok fölénye, ráadásul alulreprezentáltak lehetnek a felmérésekben. Nagy kérdés azonban, hogy mozgósítani tudják-e táborukat.
Az életkor szerinti megoszlás mellett azonban a jövedelem alapján is elkülönül a két párt szavazótábora, a gazdagabb régiókban inkább a konzervatívok, míg a szegényebbekben a liberálisok az erősek.
Az Észak-Koreához való viszonyulás szempontjából fontos különbség a két párt között, hogy a konzervatívok konkrét lépéseket, szankciókat követelnek az északiak ellen, az elmúlt években azonban nem vált be igazán a nyomásgyakorlás. A liberálisok ezzel szemben inkább annak a hívei, hogy nem egy sarokba szorított, hanem egy gazdasági programokkal támogatott Észak-Korea a déliek érdeke. Kim Dzsongil észak-koreai diktátor decemberi halála után is jelzésértékű volt, hogy egy pár fős, de kizárólag liberális politikusokból álló déli delegáció érkezett a temetésre.
Hiába voltak meghatározóbbak a belpolitikai témák a kampányban, lehet, hogy a végén mégis a biztonságpolitika és Észak-Korea dönti majd el a győzelmet. Észak-Korea azt tervezi, hogy április 12-16. között a kommunista rezsimet megalapító Kim Ir Szen születésének századik évfordulója alkalmából műholdat bocsát fel, emellett egy esetleges újabb észak-koreai nukleáris teszt lehetősége is befolyásolhatta a déli parlamenti választás eredményét.
A harmadik nukleáris tesztről szóló hír a kampánytól függetlenül jelent meg, Japánból származik, egy ott élő koreai kisebbség által készített, Észak-Korea-barát lap vetette fel. Ugyanakkor egy ilyen hír kihathat a kampányra és majd a választásra is, a bizonytalanokat és a kis pártok szavazóit is befolyásolhatja. Csoma Mózes elmondta, hogy a külső fenyegetettség érzése mindig az uralkodó párt irányába dönti el a mérleg nyelvét, ez történt 1987-ben az egyik déli utasszállító repülőgép ellen elkövetett északi merénylet esetében is.