Ugyan a választók negyede még bizonytalan, ahhoz nem sok kétség férhet, hogy a francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójából a szoros versenyben mért Nicolas Sarkozy és François Hollande jut majd tovább, míg a felmérések alapján a május 6-ai második körben már a szocialista jelölt tűnik 53-47 arányban az esélyesnek.

Éppen ez a látszólag már szinte lefutott verseny terelhette a szavazókat a legutóbbi választáshoz képest sokkal könnyebben a kisebb jelöltek felé, akik közül ráadásul többen energikusabbnak mutatkoztak, mint a székébe kapaszkodó Sarkozy, vagy az embereket kevéssé feltüzelő Hollande.

Ugyanakkor meglepő módon szinte az egész névsor lecserélődött: a 2007-es indulók közül egyedül François Bayrou-t üdvözölhetjük régi ismerősként, miközben a nagy öregeket és állandó indulókat felváltották a szépreményű fiatalok és újoncok. Amellett, hogy indulásukkal mozgósítani akarják szavazóikat a június eleji parlamenti választások előtt, a most vasárnap kieső jelöltek lesznek a győzelem kulcsa: elsősorban listánk első három szereplőjének szavazói dönthetik el a második körben az elnökség sorsát.

Jean-Luc Mélenchon

Nagyon úgy tűnik, hogy a több kommunista párt támogatásával induló Jean-Luc Mélenchon a mostani elnökválasztási kampány nagy felfedezettje. Az év elején még 10 százalék alatt mért baloldali jelölt egészen elképesztő hajrát nyitott az elmúlt hetekben, egyes felmérésekben már megütötte a 20 százalékot is, egy párizsi nagygyűlésén pedig nyolcvanezren vettek részt, többen mint Nicolas Sarkozy hasonló időpontban tartott rendezvényén. Olyan karizmatikus szónoknak bizonyult a védjegyévé vált vörös nyakkendőben, hogy teljesen elnyomta a szélsőbaloldali szavazatokért versengő trockista jelölteket, akik csak kapkodhattak a levegőért.

A hatvanéves elnökjelölt korábban volt már szocialista miniszter és szenátor is, azonban szakított a Szocialista Párttal. A Baloldali Front jelöltjeként sok választónál célt ért a gazdagokat és a francia elitet ostorozó retorikájával. A gazdasági válságban sikerült jó érzékkel rátapintania a populista szólamokra: felvetette, hogy Franciaországnak annexálnia kellene a Belgium franciaajkú részét alkotó Vallóniát, a nyugdíjkorhatárt visszavinné 60 évre, 100 százalékra emelné a legmagasabb adókulcsot, emellett pedig lazán arra kötelezné a vállalatokat, hogy alkalmazottaik 95 százalékával életre szóló szerződést kössenek, vagyis örök időkre együtt dolgozzanak embereikkel.

Marine Le Pen

A harmadik helyért a politikai pólus másik végéről a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot képviselő, szintén 15 százalék környékére mért Marine Le Pen verseng Mélenchonnal. A 2002-es
választáskor a baloldal töketlensége miatt a második körbe jutott Jean-Marie Le Pen lánya tavaly vette át a párt vezetését visszavonult apjától, most először méretheti meg magát a frontvonalban. Már korábban is apja mellett edződött, előtérbe helyezésével pedig sikerült egészen új dinamikát adnia a lassan meg-megfáradó mozgalomnak.

A Holokauszttagadástól a bevándorlás minden formájának ellenzéséig mozog ideológiai skálán, a kampányban egyik emlékezetes kiszólásában már az halal szerint levágott állatok húsát vízionálta az összes párizsi hentesboltba. Gazdasági patriotizmust és az eurozóna feladását hirdette, a globalizáció és Franciaország iszlamizálódása ellen rendezett gyűléseket, ugyanakkor a toulouse-i merényletek után nem tudta tematizálni a kemény törvényeket bejelentő Sarkozyvel szemben a közvéleményt.

François Bayrou

A Demokratikus Mozgalom (MoDem) vezetője Nicolas Sarkozyn kívül az egyetlen visszatérő az öt évvel ezelőtti mezőnyből, akkor a mérleg nyelve lehetett volna, most simán az ötödik helyre szorult. A centrista elnökjelölt gyerekkori dadogását legyőzve lett politikus, volt már sikeres oktatási miniszter, és pályája során végig megőrizte függetlenségét. A szabadidejében pedig egyébként versenylovakat tenyészt. Habár kiadáscsökkentésről szóló elképzeléseivel sokan egyetértenek, de ezúttal nem ő lesz a meglepetésjelölt, mint öt éve, ezért most 10 százalék körül végezhet.

Eva Joly

Két embertípus szavazhat a felületes ismeretek alapján a félig norvég állampolgár Eva Jolyra – az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk így –, a zöldek jelöltjére. Azok, akik utálják a korrupciót, és azok, akiket érdekel a divat. Joly politikusi pályafutása előtt ugyanis bíró volt, és a legfontosabb, a nevéhez kötődő ügy az volt, amiben a francia Elf olajcég durva korrpuciós ügyeiben bíráskodott. A divathoz felejthetetlen szemüvege mellett annyiban van köze, hogy az Elf-botrány azután pattant ki, hogy kiderült, a cég a Bidermann ruhaipari céget támogatja sutyiban. 2009 óta EP-képviselő, de annak ellenére sem tudott mély benyomást tenni a választókra az elnökválasztáshoz közeledve, hogy az EP-választásokon még sikeresen állt a zöldek kampányának élére. 2-3 százalékát látva talán nem véletlen, hogy a környezetvédelem ezúttal a kutyát sem érdekelt a felmérésekben.

Nathalie Artaud

A 42 éves tanárnő a korábban hat elnökválasztáson is rajthoz álló, viszont a topon is csak 5 százalékot szerző Arlette Laguiller utódjaként, a legjobb trockista hagyományok képviselőjeként lett a Munkásharc jelöltje, de semmi jóra nem számíthat, miután Mélenchon a végletekig elszívta előle a levegőt. Az biztos, hogy tisztában van a lehetőségeikkel, Artaud korábban azt nyilatkozta, pártjának nem is a szavazás, vagy annak eredménye a legfontosabb, hanem az, hogy a választásokkor az emberek legalább kimennek az utcákra úgy, mint ahogyan azt 1968-ban vagy 1936-ban tették.

Nicolas Dupont-Aignan

Az 51 éves Nicolas Dupont-Aignan is saját pártja élén áll ki a megmérettetésre, a Debout la République vezetője, ami nagyjából olyan, mintha lenne egy pártunk Talpra magyar! névvel. A gaullizmus, a protekcionizmus és hasonló eszmék vezérlik a Marseillaise szövegének szellemiségét idéző pártját. Abból az UMP-ből vált ki, amelynek színeiben Sarkozy próbál duplázni, és többek között a magyar származású elnökjelölt miatt hagyta el a konzervatív pártot. Kifejezetten aktívan jelen van Facebookon, blogot is vezet, és olyan hatékony kampányvideókat készít, amikben a tej árgaranciájáról beszél, és közben borjakkal pózol .

Jacques Cheminade

A francia-argentin kettős állampolgár publicista Cheminade másodszor tud elindulni az elnökválasztáson saját pártja, a Szolidaritás és Haladás élén. Utoljára az 1995-ös választáson vett részt, akkor 0,28 százaléknyi szavazatot kapart össze. A következő két elnökválasztáson viszont nem tudta teljesíteni az indulás feltételeit. Franciaroszág New York-i nagykövetségén dolgozott a hetvenes években, hazatérése után kezdett el gazdasági témákban publikálni, valamint az Egyesült Államokban megismert Lyndon LaRouche gondolatain alapuló elképzeléseit megosztani a világgal.

Alapvetően gaullista, protekcionista felfogású, vagyis szeretné a francia államot függetleníteni a külső behatásoktól. A választás 71 éves korelnöke nem akarta megszólítani a fiatalokat, sőt, kifejezetten ellene van a modern trendeknek, a Facebookot például egyszer mentális koncentrációs tábornak nevezte.

Philippe Poutou

Postás helyett autógyári munkás – az Új Antikapitalista Párt jelöltje vette át az elnökjelöltségtől 2011-ben elzárkózó Olivier Besançenot, Franciaország legismertebb postásának a helyét. Korábban nem is viselt politikai tisztséget, autószerelő aktivistaként definiálják, akinek ismertsége messze elmarad elődjétől. Több kommunista és szélsőbaloldali mozgalomban részt vett a 80-as évek közepétől kezdve. Egész életében kétkezi munkás volt, autógyárban dolgozott, ráadásul azután, hogy az érettségin megbukott a szerelővizsgán.