A francia elnökválasztás vasárnapi első fordulója még csak arról dönt, hogy melyik két jelölt jut tovább a május 6-ai második körbe, ugyanakkor valós képet kaphatunk a Nicolas Sarkozy elnök és kihívója, François Hollande közti valós erőviszonyokról. A kieső jelöltek eredménye is mérvadó lesz, a második fordulóban már az ő szavazóik billenthetik át végleg a mérleg nyelvét az elsőben még szoros versenyben mért két nagy jelölt között.
A végeredmény nem sok meglepetést tartogathat, Nicolas Sarkozy hivatalban lévő elnök és a szocialisták jelöltje, François Hollande juthat be a hivatalban lévő elnökről szóló népszavazásként is felfogható francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójából a mindent eldöntő második körbe. Habár nem ez volt minden idők legenergikusabb francia választási kampánya, az aktivisták még a kampány utolsó napján, pénteken is lelkesen kenték fel az útjavítások kerítéseire a legújabb plakátokat, hiába borítják firkálások a jelöltek képeit sok helyen – az igazi végjáték majd hétfőtől kezdődik.
Sarkozy még nagyon népszerű volt, amikor megválasztották 2007. májusában, de hamar veszített támogatottságából, a ciklus nagy részében alacsony volt az elismertségi mutatója, és most attól a baloldaltól kaphat ki nagyon, amelyet öt éve még padlóra küldött. Sarkozynek a személyével kapcsolatos ellenérzésekkel, valamint a gazdasági helyzet miatt felmerülő nehézségekkel is szembe kell néznie.
Dominique Moisi politológus szerint Sarkozy elindította a nyugdíjreformot és az oktatási reformot is, az Európai Unió és az eurozóna válságára adott válaszokban hatékonyan együttműködött szövetségesével, Angela Merkel német kancellárral, emellett fontos szerepe volt a líbiai háborúban és az elefántcsontparti polgárháború megoldásában. Sok francia nehezményezi viszont, hogy Sarkozynek nem sikerült beváltania öt évvel ezelőtti választási ígéreteit, a gazdasági válság alatt nem sikerült növelnie a vásárlóerőt, nem emelte a béreket és teremtett több munkahelyet.
Az államadósság meredeken nőtt elnöksége alatt, Franciaország januárban elveszítette AAA minősítését az S&P-nél, a munkanélküliség 9,8 százalékos, a fiatalok között pedig már minden ötödiknek nincs állása. A CSA felmérésében a válaszadók tizenkettőből kilenc témakörben hitelesebbnek ítélték meg Hollande-ot, köztük olyan nagyon fontos kérdésekben, mint a munkanélküliség, valamint a költségvetési hiány.
Sokan azért is elfordultak tőle, mert a sarkozyzmus alapján megújította az elnök stílusát: a Charles de Gaulle idején visszafogott és magasztos figurának kitalált elnöki imázs helyett Sarkozyvel a franciák egy folyamatosan pörgő, bulvárújságok címlapján is szereplő energiabombát kaptak.
Az elmúlt hónapokban Sarkozy bejelentette, hogy új adónemet vezet be a nagyvállalatokra, új bevándorlási korlátozásokat sürgetett, strukturális gazdasági reformokat, és politika népszavazásokat ígért, a büdzsét pedig 2016-ra hozná egyensúlyba. A versenyképesség növeléséhez pedig német példát húzott elő, habár végül szövetségese, Angela Merkel az eredeti tervekkel ellentétben nem kampányolt nyíltan mellette.
A francia választási szabályok értelmében a szavazás napján 20 óra előtt tilos nyilvánosságra hozni a közvélemény-kutatási eredményeket, de a felméréseket végző cégek már 18 óra körül viszonylag pontos becslésekkel rendelkeznek majd, ezeket pedig elküldik partnereiknek, a nagy rádió- és tévétársaságoknak, illetve újságoknak. A Facebookon és a Twitteren többen arra készülnek, hogy a szabályokat némiképp kijátssza kódneveken utalnak majd az állásra: a magyar származású Sarkozyt Magyarországnak, szocialista ellenfelét pedig Hollandiának neveznék.
Sarkozy pénteken elnézést kért azokért a hibákért (például még 2007-es megválasztása után rögtön egy luxusjachtra vonult nyaralni), amiért sokan a gazdagok elnökének nevezték, „nem értette meg rögtön az elnök szerepének szimbolikus jelentőségét", írja a France24. A kérdés aktualitását jól jelzi az Index tudósítójának Párizsban nyilatkozó idegenvezető, Julie véleménye is: „Hollande-ra szavazok, Franciaországnak szüksége van a változásra. Annak ellenére, hogy Sarko változást ígért és például a minimálbér megemelését, nem történt semmi. Csak a pazarlásaitól volt hangos a média. Merkel egyszerűen él, ha kell, maga megy el a közértbe, Sarkozy meg a válság közepén a magánrepülőgépébe jacuzzit építtetett, és ha szállodába megy, akkor csak a legdrágábbak közül válogat.” Ennek ellenére úgy vélte, Sarkozy újabb öt évig hatalmon marad.
A korábban kitűnő kampányolónak bizonyult Sarkozy ugyanakkor most nem tudott olyan pontot találni, amely fordulatot hozhatott volna. A kampányban végül Carla Brunit sem tolták annyira előtérbe, mint várni lehetett volna, kampánystábja pedig kínos bakikat is vétett: az egyik kampányplakátján a francia Riviéra helyett az éppen az államcsőd elkerüléséért küzdő Görögország tengerpartját használták.
A toulouse-i és montaubani merényletek után Sarkozynek sikerült ugyan közelebb kerülnie vetélytársához, és több felmérésben az első forduló győzteseként jelezték – a másodikat ugyanakkor ezek alapján is elvesztette volna –, de az utolsó hétre François Hollande megint visszavette a vezetést. A szocialista jelölt 28 százalékot szerezhet, szemben Sarkozy 26 százalékával, a második fordulóban pedig 56-44 arányban győzhet, ami annak ellenére is jelentős különbség, hogy tévedtek már francia választáson az előrejelzések.
A választás legnagyobb esélyeseként Hollande az V. Köztársaság történetében François Mitterrand után a második szocialista elnök lehet. Hiába hivatkozott Sarkozy a tapasztalatára és a nehéz időkre, a francia választók mégis egy olyan jelöltet emelhetnek helyette az elnöki székbe, akinek semmilyen kormányzati tapasztalata sincs és nemzetközileg is ismeretlen, habár régóta jelen van a francia politikában. Hollande éveken át volt a Szocialista Párt főtitkára és polgármester is, 2007 júniusáig pedig Ségolène Royal, a szocialisták előző elnökjelöltjének élettársa volt, egy hónappal Royal elnökválasztási veresége után jelentették be, hogy szétválnak.
"Hollande bamba, unalmas és szürke. Hiányzik belőle mindennemű sárm" – mondta egy francia PhD hallgató, aki a baloldali jelöltre fog szavazni, de Ségolène Royalt megnyerő öntudatos nőnek tartotta, jobb jelöltet is el tudott volna képzelni Hollande-nál. A sokak szemében nem elég karizmatikus Hollande a „normális elnökség” szlogenjével kampányolt az elmúlt években éppen túlságosan is erélyes vezetési stílusa miatt bírált Sarkozyvel szemben, és ugyan nem tudta túlzottan feltüzelni a szavazókat, a sok protestszavazat miatt nem is szorult rá, hogy kapkodnia kelljen. A színtelen baloldali jelöltet támogatja a középosztály alsó és közép rétege, az egyetemisták, és a két nagy jelölt közül a bevándorlók többsége is inkább őt választaná.
Hollande a kampányban a pénzügyi világot nevezte meg legnagyobb ellenfeleként, egyben jelezte, hogy 75 százalékra emelné a gazdagok adóját, befagyasztaná az üzemanyagárakat, növelné a szociális kiadásokat, emellett pedig kiadáscsökkentés helyett adóreformmal pörgetné fel a gazdaságot. Új francia-német szerződés kidolgozását is szükségesnek tartja.
Szélsőbaloldali meglepetésjelölt, a veterán nacionalista Le Pen legfiatalabb lánya, autógyári munkásból lett politikus és az elmaradhatatlan trockisták – az első körből várhatóan továbbjutó Nicolas Sarkozy és François Hollande mellett nyolcan is indulnak az elnökválasztáson vasárnap.
Jean-Luc Mélenchon az elnökválasztás nagy meglepetése, a 15 százalék körüli eredményre esélyes szélsőbaloldali jelölt folytatta a leginkább dinamikus kampányt az elmúlt hetekben. Nagy verseny lesz a harmadik helyért az apja helyét a szélsőjobboldali Nemzeti Front élén tavaly betöltő Marine Le Pennel, aki szintén hasonló eredményt érhet el első országos választásán. Ötödik helyen futhat be a 2007-ben még meglepetésember François Bayrou 10 százalékkal, a többi jelölt viszont már 3 százalék alatti eredményre számíthat csak. A vasárnap elvérző nyolc indulóról bővebben itt olvashat>>>
Amellett, hogy indulásukkal mozgósítani akarják szavazóikat a június eleji parlamenti választások előtt, a végén a kieső jelöltek lesznek a győzelem kulcsa, az ő szavazóik dönthetik el a második körben az elnökség sorsát. Azonban míg Mélenchon támogatói Hollande-ra szavaznak majd, Sarkozy egyik kis jelölt támogatására sem, és Le Pen szavazóinak is legfeljebb egy részére számíthatna, miközben Bayrou is inkább balra húz a mostani választáson.
Hétfőtől új verseny indul immár csak két szereplővel, de Sarkozynek legalább az első fordulóban az élen kellene végeznie, hogy szimbolikus győzelemmel próbáljon mozgósítani és kitalálni valamit a következő két hétre. Ugyanakkor a mostani állás szerint nem túl jók az esélyei, így aztán könnyen előfordulhat, hogy az V. Köztársaság történetében Valéry Giscard d'Estaing után egy újabb francia államfő bukja el újraválasztását. Sarkozy ráadásul 36 százalékos népszerűségi mutatójával Franciaország legnépszerűtlenebb elnökeként távozna a hatalomból.