A II. világháborús nürnbergi per óta először mond ítéletet egy volt államfő felett egy nemzetközi törvényszék. Csütörtökön a kézlevágásokról elhíresült Charles Taylor korábbi libériai elnököt a Sierra Leone-i polgárháború során elkövetett szörnyűségek miatt vonják felelősségre.
Taylort többek között gyilkossággal, civilek zaklatásával, nemi erőszakkal, szexuális rabszolgaságra kényszerítéssel, valamint gyermekkatonák toborzásával és bevetésével vádolják a Sierra Leone-i háborús bűnöket tárgyaló különleges hágai törvényszék előtt, amelyben vegyesen dolgoznak Sierra Leone-i és nemzetközi jogászok.
A volt libériai elnök az ügyészek szerint fegyverekkel, lőszerrel és egyéb hadianyagokkal látta el a szomszédos Sierra Leone-ban tevékenykedő, kegyetlen módszereikről – többek között áldozataik végtagjainak, orrának és ajkainak levágásáról – hírhedtté vált RUF (Forradalmi Egyesült Front) felkelőit, amelyért cserébe kényszermunkával bányásztatott, úgynevezett véres gyémántokat kapott fizetségként.
A 64 éves Taylort az ügyészek kegyetlen vezetőnek állították be a tárgyalás során, míg a védelem felelős államférfinak és regionális béketeremtőnek próbálta lefesteni a férfit. A per legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó eseménye volt, hogy a véres gyémántok ügyében Naomi Campbell szupermodell és Mia Farrow színésznő is tanúskodott. Campbell elismerte, hogy 1997-ben „piszkosnak látszó köveket” kapott ajándékba egy Taylor társaságában elköltött vacsora után, de azt állította, nem tudta, hogy gyémántok voltak a zacskóban, sem azt, hogy Taylor küldte neki azokat.
1991 és 2002 között több mint 50 ezren vesztették életüket Sierra Leonéban, a lakosság fele – mintegy 2 millió ember – kényszerült elhagyni otthonát és ezreket csonkítottak meg a lázadók. A túlélők között széleskörű konszenzus van, hogy Taylor a leginkább felelős az erőszakért.
„Soha se lenne szabad, hogy ugyanazt a szabad levegőt lélegezze be, mint mi. Egyszer azt mondta a Sierra Leoneiaknak, hogy megfogjuk ízlelni a háború keserűségét. Most ideje, hogy Charles Taylor ízlelje meg a törvény keserűségét” – mondta Edward Conteh, akinek bal karját egy baltával vágták le az RUF emberei, a Guardiannak.
Az ítélet nemcsak az áldozatoknak, de a nemzetközi jog fejlődésének is fontos. „A különleges törvényszék ítélete a Taylor-ügyben annak tartalmától függetlenül vízválasztó pillanat lesz” Elise Keppler, a Human Rights Watch civilszervezet munkatársa szerint. Az ügy üzenete, hogy „a legsúlyosabb bűnökben érintettek még akkor is felelősségre vonhatók, ha a hatalom legmagasabb fokán állnak”.
Legutóbb a II. világháború utáni nürnbergi perben ítéltek el volt államfőt, Karl Dönitz német admirálist, aki Adolf Hitler öngyilkossága után vette át a náci Németország vezetését egy rövid időre.
A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények ügyében Slobodan Milosevic egykori jugoszláv elnököt fogták perbe, ő azonban az ítélethirdetés előtt elhunyt; Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart korábbi elnöke perének megkezdésére vár; Omar el-Basír hivatalban levő szudáni elnök pedig nem hajlandó megjelenni a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) előtt.
A különleges hágai törvényszéket természetesen sok kritika érte az ügy kezelése kapcsán. Az ügymenet, mint a nemzetközi büntetőpereknél általában, rendkívül lassú volt. Taylor mellett 12 másik embert fogtak perbe, de a két legismertebb vádlott közül Johnny Paul Koroma még bújkál, míg Foday Sankoh már az ítélethozatal előtt elhunyt.
Sok háborús bűnös, akik ténylegesen követtek el kínzásokat és gyilkosságokat egyáltalán nem került bíróság elé. A Hágába kerüléshez nem viseltek kellően magas pozíciót, Sierra Leonéban viszont nem volt elég a bírósági kapacitás az ügyük kivizsgálásához.
Taylor esetében az is vitát váltott ki, hogy pontosan miért is kellene perbe fogni. Taylor és családja természetesen ártatlannak vallja magát, de ha a Sierra Leone-i polgárháborútól eltekintünk, még mindig ott vannak a Libériában elkövetett tettei, amiért máig nem vonták felelősségre.
A libériai exelnök az Egyesült Államokban ült sikkasztásért és onnan szökött haza, ahol 1989-ben líbiai támogatással felkelőcsoportot alapított. 1997-ben az ország elnöki székét is megszerezte, de folyamatosan hadban állt más felkelő csoportokkal.
Libériában hasonló véres események zajlottak le, mint Sierra Leonéban, de a harcok lezárulta után ott megbékélési bizottságok alakultak a különleges büntetőbíróságok helyett. 2003-ban adtak ki Hágában vádiratot Taylor ellen emberiség ellenes bűntettek elkövetése miatt, aki az államfői posztból távozva nigériai száműzetésbe menekült. Ott fogták el és adták ki 2006-ban.