A közép- és kelet-európai térég vezetőinek nem kellene figyelmen kívül hagyniuk az EU-tagság növekvő árát – írta a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai üzleti napilap európai kiadásának hétfői számában megjelent véleménycikkében Marian L. Tupy, a szabadelvű szemléletű, washingtoni székhelyű Cato Intézet politikai elemzője.

Megállapította, hogy a térség vezetői „Magyarország kötözködő miniszterelnöke kivételével” nem nagyon beszélnek a nemzeti érdekekről az európai uniós projekttel összefüggésben.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a globális vámcsökkentések fényében egyre csökken az Európán belüli szabadkereskedelem jelentősége, miközben Patrick Messerlin francia közgazdász szerint a nem-EU országokkal szembeni kereskedelmi protekcionizmus az évi GDP 5-7 százalékába kerül Európának.

A szerző szerint az EU mezőgazdasági támogatási politikája kezdettől fogva költséges és pazarló, továbbá hátrányos a közép- és kelet-európai gazdákra. A különböző területek uniós szabályozása - tette hozzá - az Európai Bizottság számításai szerint is évi 600 milliárd eurós költséget jelent. Példaként erre azt hozta fel, hogy az alacsony jövedelmű Bulgáriának 2020-ig a többi taggal együtt 16 százalékra kell emelnie a költséges megújuló energiaforrások részarányát a villamosenergia-felhasználáson belül.

A WSJ cikke szerint ha levonjuk a tagállamok befizetéseit a juttatásokból – utóbbiba beleértve a kohéziós alapokat és a mezőgazdasági támogatást –, akkor a nettó nyereség évente, egy főre vetítve 2004 és 2010 között Szlovákia esetében 77 euró, Lengyelországban 102 euró, Magyarországon 115 euró volt.

Az EU nem olyan sikeres és áldásos, mint ahogy azt a brüsszeli politikai elit állítja – írta a Cato Intézet elemzője. Szerinte a közép- és kelet-európai térség vezetőinek engedniük kellene az idealizmusukból.