Az orosz, francia és amerikai elnökválasztások mellett eredetileg Kínában is idén lett volna vezetőváltás az ország élén, de most arról érkeztek hírek, hogy akár öt hónapot is csúszhat a Kínai Kommunista Párt (KKP) XVIII. kongresszusa. A halasztásra lenne elég indok, gondok vannak a belpolitikában, a külpolitikában és a gazdaságban is.
Bevett gyakorlat, hogy a stabilitás és a békés átmenet céljából Kínában előre megkoreografáltan, hónapok, de van, hogy évek alatt zajlik le a teljes hatalomátadás az idősebb és a fiatalabb politikai generációk között. A megszokott menetrend szerint idén ősszel kellene bejelentenie Hu Csin-tao elnöknek és Ven Csia-pao kínai kormányfőnek a visszavonulást, de úgy látszik hiba csúszott a jól olajozott gépezetbe.
A Reutersnek nyilatkozó KKP-s források szerint a XVIII. kongresszus, aminek szeptember és október között kellene lezajlania, eltolódhat akár következő év januárjáig is. Többen is úgy nyilatkoztak, hogy „a XVIII. kongresszus előkészületei még nem fejeződtek be” és politikai elemzők szerint is belpolitikai hatalmi harc bontakozhat ki az elkövetkező hónapokban.
Kína belpolitikai rendszere egyszerre bonyolult és egyszerű. Bonyolult abból a szempontból, hogy az állami szervekkel párhuzamosan működik majd minden szinten a kommunista párt megfelelő szervezete. De egyszerű, mert az adott tisztségviselőnek a pártban betöltött szerepét kell megvizsgálni, mivel az határozza meg a helyét az államigazgatásban.
Kínában a legfőbb döntéshozó szerv a 25 tagú KKP Politikai Bizottság (PB), ezen belül az igazi hatalommal a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának (ÁB) kilenc tagja rendelkezik. Ebbe az elit kilencbe, ahol valószínűleg egyhangú döntéshozatal alapján zajlik a munka, tartozik bele Hu Csin-tao és Ven Csia-pao is.
Mivel a kilenc ÁB tag közül heten elérték a 67 évben meghatározott korhatárt, ezért helyükre új tagokat kell választani. Ez az elit grémium vezeti a világ második legnagyobb gazdaságát, az ENSZ BT egyik állandó tagját, ezért érthető módon komoly harc folyik azért, hogy kit válasszanak be.
A PB tagok kiválasztása elvileg az öt évente összeülő kommunista pártkongresszus több mint 2200 delegáltjának a jogköre, de valójában a pozíciók leosztását előre elrendezett háttéralkuk határozzák meg. A kongresszus csak jóváhagyja a kialakult helyzetet, de ehhez az kell, hogy előre el legyen döntve minden, és meglegyen kellő nyugalom az átalakuláshoz. Idén több váratlan esemény is történt, ezért most úgy látszik, borul az utódlási folyamat menete, ha nem is a végső kimenetele.
A belpolitika terén a legnagyobb felfordulást az egyik állandó bizottsági hely várományosának a hatalomból való kiszorítása jelentette, ami egyben betekintést is engedett a kínai pártpolitika mélyébe. Po Hszi-lajt Csungking város pártfőtitkárát pár héttel ezelőttig tuti befutónak tartották.
Po karizmatikus politikus volt, aki a rá bízott tartományt és az azonos nevű megavárost erélyesen vezette. Aktívan fellépett az elhatalmasodó korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szemben, míg a lakosokat szociális juttatások növelésével, illetve a maoista ideológia korlátozott újraélesztésével állította maga mellé. Nyíltan ambiciózus volt, nem csinált belőle titkot, hogy az Állandó Bizottság tagja akar lenni 2012-től.
Nem tudni Pónak eredetileg mennyi esélye volt az ÁB-kinevezésre, de ma már ott tart, hogy szerencsés lesz, ha megússza a munkatábort. Február elején Po bizalmasa és rendőrfőnöke, Vang Li-csün bemenekült a helyi amerikai konzulátusra, ahol 24 órát töltött, majd távozott egyenesen a rá kint váró kínai biztonságiak karjai közé. Póval szemben ezután vizsgálat indult, ami mára a pártfőtitkár pártból való kizárásához, lemondásához és letartóztatásához vezetett.
Nem tudni, Vang mit mondott el az amerikaiaknak, de állítólag ő fedte fel azt az ügyet, ami azóta bejárta a kínai mikroblogokat és pártsajtót egyaránt. Po felesége, Ku Kaj-laj állítólag megmérgeztetett egy brit befektetőt, Neil Heywoodot, amiről később Po is tudomást szerzett, de nem tett semmit. Vang szintén értesült az ügyről és azért menekült az amerikaiakhoz, nagy diplomáciai presztízsveszteséget okozva Kínának, mert félt, hogy a Po házaspár végez vele.
Po eltávolításának azonban nem a mérgezős-merényletes ügy eltusolása az egyetlen magyarázata. A New York Times felvetette, hogy Pónak azért kellett elbuknia, mert túl törtető volt. Megfigyeltette Hu Csin-tao államfőt és nem volt hajlandó türelmesen várni a politikai előléptetésre. Úgy tűnik, hogy a rejtett lehallgatás, amire korábban csak a botrány párton belüli ismertetéseiben célozgattak, újabb nyomós okot adott a pártvezetők kezébe ahhoz, hogy Po Hszi-laj ellen forduljanak.
Az, ahogy Kína elnökét megfigyelték, mutatja az állam vezetői közti bizalmatlanság mértékét is. A politikusok ezzel a maoista idők legsötétebb korszakait idézték fel a szemlélőkben. Függetlenül attól, hogy Po túlzott erélyessége, nagyravágyása vagy ellenfeleinek félelme vezetett a bukásához, az esemény megakasztotta a békés átmenetet.
Hónapok kellenek, míg rendeződik a pártapparátus működése, megtalálják Po helyettesét és lenyugszanak a kedélyek. Ezek alapján jó jönne a pártkongresszus elhalasztása.
A belpolitika mellett a kínai külpolitikában is akadtak döccenők mostanában. Május 3-4. között tartották Pekingben a közös amerikai-kínai stratégiai és gazdasági párbeszéd éves konzultációit Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és Timothy Geithner pénzügyminiszter részvételével.
Ven Csia-pao kínai miniszterelnök „igen termékenynek” minősítette a megbeszéléseket, de a tárgyalásokra árnyékot vetett Csen Kuang-cseng, egy vak kínai jogvédő kálváriája. Csen négy évet töltött börtönben, majd 2010-tól kezdve gyakorlatilag házi őrizetben tartották, folyamatosan figyelték, családját zaklatták. Csennek eddig tisztázatlan körülmények között sikerült megszöknie őreitől, majd több száz kilométert megtéve eljutnia április 22-én a pekingi amerikai nagykövetségre.
Csen jelenléte nagy feszültséget keltett mind az amerikai, mind a kínai oldalon. A kínaiak a belügyeikbe való beavatkozást emlegettek, míg az amerikaiaknak meg kellett mutatniuk, hogy védik az emberi jogokat. Hat nap „vendégeskedés” után Hillary Clinton érkezése előtt végül Csen önként távozott a nagykövetségről és egy kórházba vitték, az igazi botrány azonban csak ekkor tört ki.
Csen elmondta a sajtónak, hogy azért hagyta el a követséget, mert hírt kapott róla, hogy családját fogva tartják és megfenyegették, hogy bántják őket, ha nem hagyja ott az amerikaiakat. A nagykövetségen azt mondták, Csen erről nem szólt nekik, különben segítettek volna. Csen azt is szóvá tette, hogy ígéretet kapott, hogy amerikai diplomaták fognak rá vigyázni a kórházban is, ahová vitték, de amint elhagyta a követséget, magára hagyták.
Barack Obama elnök szóvivője otthon már magyarázkodásra is kényszerült, mivel az elnök republikánus kihívója, Mitt Romney avval vádolta, hogy feladta Amerika elveit és egyezséget kötött Kínával. Ezzel párhuzamosan kínai párttisztviselők bocsánatkérésre is felszólították Washingtont, mert szerinte az ismét beavatkozott Kína belügyeibe azzal, hogy elfogadta Csen későbbi kérését, hogy az államokban járhasson egyetemre.
Obama elnök és Clinton külügyminiszter valószínűleg nem felejti el egyhamar, hogyan szorultak két tűz közé Pekingnek hála, és nem elképzelhetetlen, hogy az amerikai kormányzat inkább kicsit keményebb lesz Kínával, hogy az elnökválasztási kampányban a republikánusok ne tudjanak politikai tőkét kovácsolni majd az ilyen esetekből.
További akadálya lehet a barátságos amerikai-kínai viszonynak, hogy Peking egyre erőszakosabban lép fel Amerika helyi szövetségesei ellen. Ez nem csak Washingtont zavarja, hanem a távol-keleti térségben más államok biztonságérzetét is csökkenti. Peking most éppen a Fülöp-szigetekkel áll vitában, és kezdenek eldurvulni a dolgok.
A Fülöp-szigetek kormánya vitában áll Kínával tengeri területek, illetve kisebb szigetek (például a Huangjan sziget) hovatartozása miatt. Hajózási incidensek voltak, Peking és Manila az elmúlt hetekben egyre fokozta jelenlétét a térségben, a Fülöp-szigetek Kínába akkreditált legmagasabb rangú diplomatáját pedig háromszor hívatták be a külügyminisztériumba.
Peking szerint Manila saját lakosságát, illetve a külföldön élő filippínókat Kína-ellenes tüntetésekre biztatja. A kínai utazási irodák többsége felfüggesztette a Fülöp-szigetekre irányuló utazásainak szervezését, a hatóságok pedig fokozott a Fülöp-szigetekről érkező gyümölcsök fokozott ellenőrzését rendelték el, ami gyakorlatilag a gazdasági embargó bejelentését jelenti.
Manilát sem kell félteni persze, a védelmi miniszter szerdán úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok ígéretet tett arra, hogy megvédi a Fülöp-szigeteket, ha bármilyen támadás éri az országot a Dél-kínai-tengeren. Hillary Clinton külügyminiszter és Leon Panetta védelmi miniszter közölte, hogy a területi vitában nem foglalnak állást, de tartják magukat az 1951-es kölcsönös védelmi szerződéshez.
Ha az emberi jogok és a nagypolitikai törekvések miatt tényleg romlásnak indul Kína kapcsolata az Egyesült Államokkal és más ázsiai országokkal, akkor ismét lehet úgy érvelni, hogy el kell halasztani a kínai hatalomátadást, hogy kicsit javítsanak a hangulaton a diplomaták, és tiszta lappal indulhasson az új kínai elnök és miniszterelnök.
A külpolitikai vitáktól eltekintve és a belpolitikai harcokon túllépve van még egy téma ami rettegésben tartja a kínai vezetőket. A kínai gazdasági növekedés kezd lassulni és ha nem sikerül újraindítani, akkor veszélybe kerül az egész kommunista párt legitimitása, ami a javuló életkörülményekkel fed el sok visszásságot.
Idénre Ven miniszterelnök szerint csak 7,5 százalékos GDP növekedést tud produkálni Peking. A nyugatiak számára mesebelinek számító arány Kínában lassulást mutat. 2010-ben 10,4 százalékos volt a növekedés, 2011-ben pedig 9,2 százalékos. Elemzői konszenzus szerint 8 százalékos növekedés mellett alszanak nyugodtan az ország vezetői, az alatt viszont már kicsit aggódniuk kell.
A növekedés lassulásának oka, hogy lassabb ütemben növekszik Kína külkereskedelme. Áprilisban az export csak 4,9 százalékkal, az import 0,3 százalékkal nőtt. Alistair Thornton, az IHS Global Insight elemzője szerint Kína gazdasága is nagyon kitett már a világpolitikai folyamatoknak és az EU-s országok gazdaságainak gyengélkedése (ami fő exportpiaca) visszafogja a saját gazdaságát.
Peking próbálja élénkíteni pénzügyi piacait, lazít a bankok szabályozásán, csökkentette a kötelező tartalékrátájukat, de a Bloomberg szerint ez inkább a kezdődő kétségbeesés, mint a piaci reformok iránti elkötelezettség jele. Kína külkereskedelmi többlete csökkenőben van, gazdaságát külföldi befektetésekkel lehetne gyorsan élénkíteni, de nincs honnan pénzt szerezni.
Ha a menetrend szerint ősszel meglenne az utódlás akkor Hu elnök és Ven kormányfő után mostani helyetteseik vennék át fokozatosan az ország irányítását. A pártfőtitkári, majd az elnöki székben a jelenlegi alelnök, a vezetők ötödik generációját képviselő Hszi Csin-ping követné Hut és Li Ko-csiang jelenlegi miniszterelnök-helyettes (aki a napokban látogatott Budapestre) venné át a stafétát a Ven miniszterelnöktől. A kérdés, hogy tényleg így lesz-e?
Hu és Ven kiválasztását még Teng Hsziao-ping, a modern Kína legbefolyásosabb vezetője végezte el halála előtt. Teng a későbbi utódlásra nem hagyott utasításokat, így elvileg minden elképzelhető. Lehet, hogy a Hu-Ven páros úgy dönt, a „fiatalok” még nem értek meg a feladatra. Ha megtartanák a hatalmat, akkor nagyobb tapasztalatuk miatt gördülékenyebben menne az ügyintézés, és nem kellene megakasztani a kínai államgépezetet holmi hatalomátadással, amikor ennyi probléma van kibontakozóban.
A vezetőségi csere elmaradás lehetővé tenné, hogy az Állandó Bizottság ügyeit se bolygassák nagyon. Vannak, akik hétre vinnék le a tagok számát, mások tizenegyre emelnék. Látszólag nem nagy különbség a mostani kilenchez képest, de ez dönti el, hogy csak egy érdekcsoport (Hu Csin-taóé) képviselteti majd magát benne, vagy több is.
A mostani elnök és miniszterelnök megtartásának egy hátránya lenne. Az elmúlt két alkalommal (1993 és 2003) a KKP megmutatta, hogy képes békésen is rendezni a belső ügyeit. Ha viszont most nem sikerül, azt lehetne úgy értelmezni, hogy Hu év Ven túlzottan ambiciózussá váltak és nem hajlandók távozni önként, ami éppen ahhoz a bizonytalan és feszült helyzethez vezetne, amit el kellene kerülni.
A kínai jelentések szerint – amik nyílván ritkán bírálják saját politikusaikat – Hszi Csin-ping készen áll az öröklésre (ezt mutatja az Amerikába tett bemutatkozó körútja is) és diplomáciai érzéke, munka és problémamegoldó képessége miatt alkalmas is elnöknek. Hu Csin-taohoz hasonlóan sikerrel emelkedett a párton belül, s gyakran a problémásabbnak számító tartományok élén bizonyított.
A fentieket figyelembe véve az a legvalószínűbb, hogy ha kis halasztással is, de jövő év elején Hu és Ven nyugdíjazza magát. Hagyják majd, hogy Hszi Csin-ping, Li Ko-csiang és az Állandó Bizottság új tagjai kipróbálják magukat, míg a jó kínai kommunista hagyományokhoz híven a háttérből csendesen figyelnek majd, és közbelépnek, ha kell.
Kínában az elnöki poszt betöltője még három posztot visel. Ő a párt főtitkára, valamint a párt és az állam Központi Katonai Bizottságának elnöke is. Mikor Hu már nem lesz sem elnök, sem főtitkár, még mindig ott lesz számára a katonai bizottság és vele a hadsereg irányítása, és Mao Ce-tung óta tudjuk, hogy „a politikai hatalom a fegyver csövéből ered”.