Két hónapon belül harmadszor járulnak a szavazóhelyiségekbe a franciák, akik az elnökválasztás két fordulója után eldöntik, a parlamentben is megkapja-e az elképzelései megvalósításához szükséges többséget François Hollande szocialista köztársasági elnök. A háttérbe vonult Nicolas Sarkozy pártját belső harcok gyötrik, Marine Le Pen Nemzeti Frontja viszont hosszú idő után újra berobbanna a nemzetgyűlésbe.
Komoly tétje van a vasárnap és egy héttel később tartott francia parlamenti választásoknak, hiszen az egy hónappal korábban Nicolas Sarkozyt legyőző François Hollande köztársasági elnök csak akkor tudja hatékonyan megvalósítani választási ígéreteit, ha a parlamentben is meglesz a baloldal többsége. Politikai patthelyzetet is eredményezhetne, amennyiben a szocialisták támogatottsága visszaesne az elnökválasztáshoz képest.
A közvélemény-kutatások szerint a szocialisták nem aratnak földcsuszamlás-szerű győzelmet, de úgy néz ki, hogy valamennyire mindenki jól járhat: Hollande-éknak baloldali szövetségeseikkel együtt meglehet az abszolút többségük a nemzetgyűlésben, a konzervatívok nem szenvednek megrendítő vereséget, Marine Le Pen pártja pedig több mint húsz év után újra frakciót alakíthat.
A francia nemzetgyűlési választás sajátosságai nagyban meghatározzák a várható esélyeket. A szavazás kétfordulós, az elsőt most vasárnap, a másodikat egy héttel később, június 17-én tartják majd. A választók egyéni jelöltekre szavaznak, közülük az első körben az nyerhet, aki 50 százalék +1 szavazatot kap, és legalább a regisztrált választók negyedének támogatását élvezi. Máskülönben második fordulóban dől el a képviselői hely sorsa az elsőben a regisztrált választók között legalább 12,5 százalékot szerző jelöltek között.
Éppen ezért nagy szerepe van a választási együttműködéseknek, és a két forduló között kemény alkudozások is előfordulhatnak egyes körzetekben a visszalépésekről. A rendszer jellege egyben azt is jelenti, hogy egy párt még akkor is könnyen képviselő nélkül maradhat, ha egyébként országosan akár több mint tíz százaléknyi szavazatot kapott. 2002-ben Le Pen Nemzeti Frontja 11 százalékot szerzett, mégis a csak 5 százalékon végzett kommunisták alakíthattak húszfősnél is nagyobb frakciót a nemzetgyűlésben.
A francia parlament felsőházában, a szenátusban már most is baloldali többség van, a választásokon most a közvetlenül választott, 577 fős nemzetgyűlés összetételéről döntenek a szavazók. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a Szocialista Párt szövetségeseivel együtt 36, míg a Nicolas Sarkozy nevével fémjelzett UMP 32 százalékot érhet el az első körben. A Nemzeti Front a szavazatok 15, a radikálisabb pártokat is összesítő Baloldali Front 9 százalékára számíthat. Az Ipsos felmérése szerint önmagában is meglehet a szocialisták 289 fős többsége, miközben leginkább a Nemzeti Front esetében kérdéses, hogy mennyi képviselői helyre tudják váltani százalékos eredményüket.
François Hollande az előző hónapban 51,6 százalékkal nyert az elnökválasztás második fordulójában a 48,4 százalékot szerző Nicolas Sarkozyvel szemben (Hollande útja az elnökségig képekben a Nagy Képen>>>). Azóta ugyan már átmeneti baloldali kormány irányítja az országot, azonban a parlamenti többség még nem áll az új köztársasági elnök és kabinetje mögött, így választási ígéreteinek megvalósításához sem tudott még érdemben hozzákezdeni.
A kiugró munkanélküliséggel és az eurozóna válságával is szembenéző Hollande többek között azt ígérte, hogy 2017-re egyensúlyba hozza majd az államháztartást, ezt pedig nem elsősorban megszorításokkal, hanem például a gazdagokat sújtó adóemelésekkel érné el. A François Mitterand óta az első szocialista köztársasági elnök a héten már jelezte, hogy bizonyos feltételek esetén visszaállítja 60 évre a nyugdíjkorhatárt, ez pedig már 2013-ban 110 ezer embert érinthet, írja a BBC.
A parlamenti választás egyben egy nagy teszt is a szocialistáknak: egyrészt az elnökválasztás részben Nicolas Sarkozy elleni protestszavazás volt, a volt köztársasági elnök pedig már kikerült a képből, másrészt a szavazatok ezúttal jobban megoszolhatnak a baloldali pártok között. A szocialisták utoljára 1997 és 2002 között voltak kormányon, de akkor csak a zöldekkel és a kommunistákkal együtt tudtak életképes többséget alkotni.
A párt politikusai előrelátóan most sem tettek olyan kijelentéseket a kampányban, amelyekkel teljesen elfordíthatták volna maguktól a többi baloldali mozgalmat, amelyek együttműködésére megint szükségük lehet. A zöldek választási megállapodást írtak alá a szocialistákkal, és van két miniszterük az Hollande által május közepén kinevezett átmeneti kormányban is. A Baloldali Front részéről az elnökválasztáson jól szereplő Jean-Luc Mélenchon azonban már jelezte, hogy nem vállalna szerepet egy kormánykoalícióban.
Úgy tűnik azonban, hogy Hollande-nak nem kell szembenéznie a „cohabitation” időszakával, mivel az UMP az összes felmérés szerint tíz év után elbukja a kormányzást, így nem a köztársasági elnök közvetlen politikai riválisai lesznek többségben a parlament alsóházában. Korábban Francois Mitterand-nak és Jacques Chiracnak is szembe kellett már néznie a politikai együttélés által jelentett kompromisszumokkal és nehézségekkel.
Az elveszített elnökválasztás terhével induló UMP ugyan elveszítheti abszolút többségét, de várhatóan megússza a komolyabb bukást, és erős ellenzék maradhat. Ez ugyanakkor nagyban függ a választások utáni időszaktól: habár kifelé próbálták eljelentékteleníteni, de a pártban már felszínre kerültek a törésvonalak, és az elnökválasztási vereség után háttérbe húzódó Nicolas Sarkozy után még nem tudtak egy egyértelmű utódot kiállítani. A France 24 szerint a belső megosztottság komolyan kikezdheti a több mozgalom összevonásával induló pártot.
Éppen az UMP meggyengülésére is játszott, és abból húzna hasznot a szélsőjobboldali táborát egyre inkább kiszélesítő Nemzeti Front, amely ennek megfelelően kizárt bármilyen együttműködést a konzervatív párttal. A Nemzeti Front sokat profitálhat abból, hogy a párt élén apját váltó Marine Le Pen 18 százalékos eredményével harmadik helyen végzett az elnökválasztás első fordulójában, és ezzel Jean-Marie Le Pen összes korábbi indulását felülmúlta. Marine Le Pen szerint a nemzetgyűlési választáson elért eredményüktől függetlenül újrarendeződik a francia politika, de az UMP szétrobbantásával a fő ellenzéki erő szerepét akarják betölteni.
Az egyik legérdekesebb verseny lehet Marine Le Pen körzetében, a Nemzeti Front vezetője ugyanis a radikális baloldal népszerű arcaként feltűnt Jean-Luc Mélenchonnal néz szembe az Henin-Beaumont régióban. Az előrejelzések szerint az első fordulóban Le Pen végezhet az élen, de a harmadik helyre jósolt szocialista jelölt még befolyásolhatja a végeredményt a két nagy között a második körben. A Le Pen család harmadik generációja is megméreti magát a mostani választáson: Marine Le Pen jó eséllyel bekerülő unokahúga, Marion Maréchal Le Pen 22 évesen a legfiatalabb képviselő lehetne a nemzetgyűlésben, írja a Telegraph.
A parlamenti erőviszonyokat nagyban befolyásolhatja majd a Nemzeti Front szereplése, miközben a részvételi arány is megkeverheti valamelyest az esélyeket, ugyanakkor minden jel szerint Hollande-nak nem kell majd Sarkozy UMP pártjára szorulnia a következő öt évben. Ha azonban nem lesz meg a szocialistáknak egyedül az abszolút többsége, akkor számíthat még kisebb-nagyobb súrlódásokra leendő partnereivel. A kannabisz esetleges legalizálása körül például máris vita volt a zöldek vezetője, Cécile Duflot és Jean-Marc Ayrault szocialista miniszterelnök között. A görögországi előrehozott parlamenti választások árnyékában Franciaországban is figyelni kell a jövő vasárnapi második fordulóra.