Miközben az euró válságától hangosak az EU-s hírek, csendben azért dolgozik máson is a szervezet. Így például a 2008 végén elfogadott nagy zöld célok elérésén. Még akkor is, ha a szabályok kissé lazulnak. E könnyítésekért hatékonyan küzdött a magyar kormány, több javaslata is átment júniusban, nem utolsósorban a brit kormány támogatásának köszönhetően.
17 lesz valójában az a 20 százalék – nagyjából ez a legfontosabb tanulsága az EU új energiahatékonysági irányelvének, aminek részleteiben június közepén állapodott meg a tanács és a parlament. A részletszabályok finomításában a magyarok több témában is sikereket értek el, nem utolsósorban az egész tervezet felvizezésében leginkább érdekelt britek segítségével. De volt kifejezetten kelet-európai résztéma is, amit kifejezetten a magyarok nyomtak át.
Az EU még 2008 decemberében fogadta el hosszas előkészítés után hatalmas klímapolitikai tervét, ami a 20-as szám bűvöletében fogant. Amikor a terv készült, még úgy nézett ki, hogy a 2010-es évek legfontosabb EU-s témája az átállás lesz az alternatív energiaforrásokra. Részben hogy Európa mentse a világ klímáját, részben hogy csökkenjen a kontinens függősége az EU-n kívüli olaj- és gáztermelőktől, részben pedig hogy az új technológiák erőltetésével pörgessék fel a gazdaságot, és teremtsenek új munkahelyeket.
A 2008-as megállapodás arról szólt, hogy 2020-ig az EU 20 százalékkal csökkenti szén-dioxid-kibocsátását, 20 százalékra növeli a megújuló energiák felhasználását, takarékosabb technológiákkal 20 százalékkal csökkenti az energiafelhasználást, továbbá 10 százalékra növeli a közlekedésben a bioüzemanyagok használatát.
Amikorra azonban a megállapodás elkészült, már csődbe ment a Lehman Brothers (2008 szeptember) és elkezdődött a gazdasági válság. Az amerikai hitelválságból azóta euróválság is lett, és az európai csúcsokon már régóta nem arról vitáznak, hogy a német állam mennyi támogatást adhat napelemgyárainak, vagy hogy a lengyelek mennyi szenet égethetnek el naponta. A zöld európai álom témája háttérbe szorult, és a zöldszervezetek mostanában azért tiltakoznak, hogy a 2020-as célok lazulnak, és 2030-ra nincsenek új célkitűzések.
Most júniusban a négy nagy ügyéből az energiahatkényságiról fogadtak el új irányelvet.
Februárban Washingtonban egy érdekes előadást hallgathattam meg az USA külügyminisztériumának szervezésében az energiapolitikáról. Egy republikánusokhoz közel álló intézet munkatársa arról beszélt, hogy a legjobb szabályozás az, ha nincs szabályozás, az államnak nem kell beleszólnia ebbe se. Így elutasította a megújuló energiaforrások állami támogatását, arra hivatkozva, hogy a mesterségesen versenyképessé tett árak megakadályozzák a technológia gyors fejlődését, vagyis senki sincs rákényszerítve, hogy tényleg megérje például szélerőműparkot építeni. Az EU-s klímapolitikáról érezhető iróniával beszélt.
A végén jeleztem, hogy az USA saját forrásaival és sokféle beszállítóival kényelmes helyzetben van, de nem kell-e oda állami szerepvállalás, ahol csak Oroszországból érkezik gáz, nincs több vezeték, az ország pedig túl kicsi ahhoz, hogy piaci alapon épüljenek új vezetékek, viszont sok erőmű és majdnem az összes háztartás gázzal működik (e körülményes leírással Magyarországra gondoltam).
Az előadó végignézett a teremben lévő világtérképen, és visszakérdezett: De hát a lengyelek a szövetségeseik, nem? Zárják el az orosz gázcsapot, és fűtsenek lengyel szénnel. Kénytelen voltam szembesíteni az EU szén-dioxid kibocsátás elleni politikájával (a szén a gáznál is sokkal több szén-dioxidot juttat a levegőbe, ha elégetik).
Az előadó erre gúnyos mosolygott, és közben ezt mondta: „Nos, akkor a kormánya mondja azt, hogy a gyerekek azért fagyoskodnak, mert éppen megmentik az ükunokáikat a klímaváltozás kellemetlen következményeitől, valami brüsszeli szabályozás alapján. Nem kényszerhelyzetben, hanem választási helyzetben vannak önök.”
Az USA demokrata kormánya ugyan a 2008-as kampányban majdnem az európaiakhoz mérhető elkötelezettséget mutatott klímaügyben, ám a helyzet azóta sokat változott. Az USA-ban az áramszükséglet közel felét szén elégetésével biztosítják, és ez az arány legfeljebb néhány százalékot csökkenhet az előrejelzések szerint. Ennél is fontosabb, hogy a gázkitermelés új módszerei beválni látszanak (az úgynevezett palagáz kinyerése által) és most gázforradalom van Amerikában. A hazai palagázzal akár 100 évig is kihúzza az USA áramtermelése egyes számítások szerint, így a fosszilis energiahordozók lecseréléséről szóló nagy lendület ott lényegében elakadt.
Az EU nem mondott le a 2008-as tervről, de a részletszabályoknál kezd engedékeny lenni. Erre már csak azért is rákényszerül, mert a válság miatt adóssághegyeket tologató tagállamok nem is volnának képesek látványos áldozatokra.
Ennek jegyében fogant az új energiahatékonysági irányelv. Az eredeti, 2008-as terv szerint 2020-ra az 1990-es adatokhoz képest 20 százalékkal kellene kevesebb energiát fogyasztani Európában. Ezt leginkább a hatékonyság növelésével képzelték megoldani: a kevesebbet fogyasztó izzók beszerelésétől a panelek szigeteléséig sok kezdeményezés van.
Az új irányelv egyik legfontosabb következménye, hogy a 20 százalékot lényegében levitték 17 százalékra, vagyis körülbelül ennyi spórolást ír csak elő (illetve ennyit kényszerít ki, a hivatalos cél nem változott). Számos európai zöldszervezet szomorkodik hangosan, de a kormányok többsége inkább örül. A magyar kormány támogatott a tanácsban minden lazítást, és egyes esetekben élére állt kezdeményezéseknek.
Nem az irányelv közvetlen puhításával, inkább csak az általános mozgástér bővítésével kapcsolatos az a kifejezetten magyar javaslat, amire végül rábólintott a többi tagállam is. A lényege benne van a fenti alcímben, de azért megpróbáljuk ennél is értelmesebben elmagyarázni.
Ez arról szól, hogy a kvótabizniszbe be lehet vonni bankokat is, és az innen jövő forrásokat önrészként beépíteni az energiahatékonyságról szóló EU-s pályázatokba is. A további részletekkel kapcsolatban ajánljuk a Bruxinfo cikkét. (A kvótával folytatott kereskedelem azt jelenti, hogy az az ország, amelyik kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint amennyihez joga lenne, az eladhatja a kvótáit olyan országnak, amelyik többel szennyez mint szabadna. A rendszert a dán klímaügyi EU-biztos beiktatásakor még nagyon ellenezte, de most éppen a dán EU-elnökség alatt kaphatott magyar kezdeményezésre újabb szerepet az itt mozgó tőke.)
A magyarok által is támogatott puhításnak számít az állami épületek kötelező felújításáról szóló rész enyhítése. Az eredeti terv szerint évente az összes középület három százalékát fel kellett volna újítani energiahatékonysági szempontból (szigetelés, ablakcsere, fűtéskorszerűsítés stb.). Elvben a bérlakásoktól kezdve az önkormányzati intézményekig minden ide tartozott volna. A mostani nagy engedmény az lett, hogy az előírás csak kifejezetten a kormányzati épületekre vonatkozzon. Ezzel nagyot spórolhatnak a kormányok (és jelentős megrendelésektől eshetnek el az építőipari céhek). Az enyhítést a brit kormány is nagyon támogatta.
Magyarország támogatta annak a szabálynak is az enyhítését, ami évente 1,5 százalékban írta volna elő az energia-nagykereskedőknek, hogy csökkentsék a forgalmukat. Magyar javaslatra az egész előírt spórolási rendszert csak 2020-tól és fokozatosan kiépítve vezetnék be, ráadásul kibővítenék az itt elszámolható korszerűsítések körét is.
Az okos mérőórák esetében is volt ügy, amibe keményen beleállt a magyar diplomácia: itt a távhőszolgáltatás esetében járt ki Magyarország kivételt, mert túl drága lett volna ennyi új órát felszerelni. Ezt most már csak egy épület teljes rekonstrukciójakor várja el kötelezően az EU.
A különböző lazítások (most csak a magyar szempontból fontosakat idéztük) éles kritikákat váltottak ki több európai zöldszervezetből is. Ugyanakkor az európai politikusok közül sokan még így is hatalmas eredménynek érzik, hogy a válság idején a téma még egyáltalán aktuális, és a célok elvben változatlanok maradnak.