A szombati genfi konferencián a nagyhatalmak megpróbálják elfogadtatni az érintett felekkel Kofi Annan hatpontos béketervezetét, aminek első és legfontosabb eleme a tűzszünet. A terv további pontjaiban azonban a nagyhatalmak eddig nem tudtak megegyezni. Oroszország mindenképpen a hatalom közelében akarja tudni Aszad elnököt, azonban a szír ellenzék bízik a végső győzelemben. Arra azonban még a nyugati államoknak sincs terve, hogy Aszadot ki követhetné a hatalomban.
Genfben készülnek megvitatni a világhatalmak, pontosan hogyan lehetne véget vetni a Szíriában tomboló erőszaknak. A közel-keleti országban 16 hónapja zajlanak a harcok az ellenzéki és a kormányerők között. A polgárháborús helyzetben több ezer civil meghalt, sokan elvesztették otthonukat. A térséget az ENSZ-megfigyelőknek is el kellett hagyniuk. Abban a nagyhatalmak kivétel nélkül egyetértenek, hogy a konfliktust minél előbb be kell fejezni, de ennek módjában nincs köztük egyetértés. A genfi találkozó célja az, hogy megpróbálják újra érvénybe léptetni Kofi Annan egykori ENSZ-főtitkár hat pontból álló tervét, aminek első pontja éppen a tűzszünet lenne – írta friss elemzésében a BBC.
Kofi Annan nyilatkozatai alapján optimistán áll a konferencia előtt, noha a nagyhatalmak még abban sem értettek egyet, hogy pontosan mely országoknak kell megjelenniük Genfben. Annan, Oroszország és Kína azt javasolta, hogy Irán is legyen jelen a tárgyalóasztalnál, mint Szíria szomszédja, és mint potenciális hatalmi tényező a régióban. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ezzel nem értett egyet, mivel szerintük Irán érdemben eddig sem szólt bele a konfliktusba. Irán végül lekerült a meghívott országok listájáról, Oroszország és Kína pedig elfogadta a döntést – elemzők szerint ez pozitív fejleménynek tekinthető.
Jelenleg a legfontosabb kérdés az, hogy a nagyhatalmak hogyan fognak reagálni az Annan által létrehozott hatpontos tervre. A dokumentumban Annan felvázolta, hogy a hatalmat Szíriában egy egységkormánynak kell átvennie, amit majd többpárti választások követhetnek az országban. Az egységkormány összetételének kérdésében azonban nincs egyetértés. Az Annan-terv állítólag azt sugallja, hogy az átmeneti kormány tagjai között ugyan ott lehetnek a jelenlegi kormányzat tagjai, de kizárja azokat, akiknek a folyamatos jelenléte és részvétele a politikai életben „aláásná az átmenet hitelességét és veszélyeztetné a stabilitást és a békét”.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia úgy véli, ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy Basszár el-Aszad elnök nem lehet majd tagja az új kormánynak. Aszad kizárását azonban Oroszország szinte biztos nem fogja elfogadni. Oroszország aggályainak a hátterében elsősorban az húzódhat meg, hogy az erős központi hatalom megszűnése kaotikus állapotokat eredményezhet az országban. Moszkvának jelenleg komoly pénzügyi érdekei kötődnek Szíriához, noha korábban Moszkva elengedte Szíria 13,4 milliárd dolláros államadósságának háromnegyedét, 9,6 milliárdot. Az orosz haditengerészet ezért az összegért cserébe kibővíthette a tartusi bázisát, ami jelenleg Oroszország egyetlen földközi-tengeri állomáshelye.
A volt kormánytagok kizárása azonban nem csak ezért aggályos Oroszország számára. Az Annan-terv elfogadása precedens értékű döntés lenne a polgárháborús szituációban új kormányt alakító országok számára, amire hivatkozhatnának az Oroszországi Föderáció tagköztársaságai, így Dagesztán és Ingusföld is. Ezekben az országokban a militáns iszlám csoportok a kilencvenes évek óta küzdenek a függetlenségért.
Oroszország a konfliktus áprilisi elmélyülése óta ellenzi a nyugati beavatkozást a szír polgárháborúba. Kínával karöltve megvétózták az ENSZ Biztonsági Tanácsainak beavatkozási szándékait, és folytatták a még korábban megkezdett fegyverszállítmányok eljuttatását a szír kormányerőknek.
Az egységkormány létrehozása és Aszad elnök kizárása azonban olyan kérdéseket vet fel, amikre az azt támogató hatalmak sem tudnak válaszolni. Kérdéses, hogy pontosan ki venné át a hatalmat Szíriában, hiszen az ellenzék megosztott és nem rendelkezik az egységkormány létrehozásához szükséges egységgel. A választások lebonyolításának módja sem világos. Az sem eldöntött kérdés, hogy szükséges lesz-e ENSZ-békefenntartókra az országban. Ha szükség lenne rájuk, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok valószínűleg nem szívesen venne részt egy ilyen misszióban az afganisztáni és iraki elkötelezettségeik miatt.
Az Annan-tervnek azonban valószínűleg maguk a harcoló felek a legnagyobb ellenzői, hiszen mind a felkelők, mind az Aszad-rezsim hisz az elérhető végső és teljes győzelemben. Az ellenzék kitart álláspontja mellett, mely szerint a jelenlegi kormány egyetlen tagja sem vehet részt az új hatalom kiépítésében, míg Aszad elnök éppen pénteken jelentette be, hogy minden terroristát el fognak pusztítani az országban, egyúttal a külföldről érkező segítséget is elutasította.
A harcok eközben egyre súlyosabbak. A szír hadsereg tábornokai közül többen is Törökországba emigráltak az elmúlt hetekben. Közülük az egyik arról számolt be, hogy a kormányerők „mentálisan és fizikailag is megsemmisültek” a gyakorlatban. Az összecsapások már Damaszkusz körül tombolnak, noha a város korábban az Aszad-rezsim központjának számított.
A múlt pénteken lelőtt török F-4-es vadászgép által kiváltott politikai konfliktus sem kedvez a kormányerőknek. Bár Törökország tagadja, hogy katonai konfliktusra készülne, mindkét ország csapatokat vezényelt a közös határvidékekre.