Az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb hurrikánja, Sandy közelít az ország keleti partjai felé. New Yorkban a metrók este 7-kor leálltak, de az utasok már kora délutánra hazaszállingóztak. Hétfőn zárva maradnak az iskolák, és a munkahelyek többségé sem nyit ki, a tőzsdén is csak online kereskedés lesz. A kijelölt mélyen, illetve vízparton fekvő területeket kötelező elhagyni, de a rendőrök nem tartóztatják le az ellenszegülőket, és más módon sem köteleznek senkit távozásra, így sokan inkább otthonukban maradnak.
Vasárnap este a városban nyugalom volt. Néhány boltban hosszabb sorok alakultak ki, de a készletek bőségesnek tűntek. Egyelőre eső se volt, szél is csak egy pici. Budapesten már éjfél volt, New Yorkban viszont még csak vasárnap este 7, mikor elkezdett leállni a tömegközlekedés. Ez gyakorlatilag a metrót jelenti, mert villamos egyáltalán nincs, és buszok is csak ritkásan vannak a városban. Ezek egyébként csak két órával később, este 9-kor álltak ki a forgalomból. A Lexington Avenue alatt futó 4-es, 5-ös és 6-os metróra hétköznap reggelente felszállni is alig lehet a tömegtől, de ma az utolsó metróval, ami a Grand Centralt fél nyolc körül hagyta el, rajtam kívül csak néhány hajléktalan és egy spanyol család utazott.
A város legtöbb részén egész nap a leálló tömegközlekedést hirdető feliratok voltak Sandy közeledtének egyedüli jelei. Az ég borús és békés volt, eső is csak elszórtan kezdett csepegni. Még a boltokban volt érezhető a közelgő hurrikán, néhány ábécében 20-30 perces sorok voltak. Aki azonban nem szeretett volna sorban állni, könnyen kikerülhette a hurrikánfélelmet, a kisebb éjjel-nappalikban egyáltalán semmilyen tömeg nem volt.
Mind az 5 nagy városrészben (Bronx, Manhattan, Brooklyn, Queens, Staten Island) van kiürítendő terület.
A polgármester a várost három zónára osztotta. A térképen pirossal jelölt „A” zónába tartozó részeket kötelező elhagyni, mert azok nagy eséllyel víz alá kerülhetnek, viszont a narancs- és citromsárgával jelölt B és C zónákat csak akkor kell kiüríteni, ha a vihar tovább erősödik. A pirossal jelölt területek nagy része a New Yorkban megszokottnál sokkal ritkábban lakott. A legnagyobb összefüggő folt, a térkép délkeleti részén fekvő hosszúkás sziget (Rockaway Park) főleg zöldterület, és a lakott részen is csak apróbb, egyszintes családi házak vannak (igaz, ezekből egész sok). A szintén a kiürítendő részbe sorolt Coney Island már sűrűbben lakott, de itt sem jellemzőek azok az épületek, amiket a New Yorkban játszódó filmekben látni szoktunk. A legtöbb piros folt ezen kívül Staten Islandre jutott. New York nyolcmilliós lakosságából 400 ezren laknak itt.
Egyike a kevés igazán városias kiürítendő területnek Manhattan déli csücske. A zónába beleesik a Wall Street egy része is, és a terület felhőkarcolókkal és toronyházakkal tűzdelt. Lakóépületek viszont itt sincsenek. Vasárnap délután a rendőrök körbejártak a környéken, és az éttermeket, boltokat és irodákat arra szólították fel, 7 óráig zárjanak be. A parkolókban is feliratok hirdetik, hogy a 7 óra után itt hagyott autókat elszállítják. Közben a fenntartó vállalat munkatársai elkezdték kiengedni gőzt a csatornákból. Ha az óceánvíz beömlene a nyomás alatt lévő rendszerbe, akár robbanás is történhetne.
A metrót azért kell leállítani, mert a hurrikán keltette árvíz elöntheti az alagutakat. Ettől is itt tartanak a legjobban. Az 1-es járat egyik partmenti lejáratát deszkákkal és homokzsákokkal próbálják beteríteni, és a felszínre nyíló szellőzőket is ugyanezzel a módszerrel próbálják védeni.
Fél nyolc körül a környék már egészen elhagyatott volt, csak néhány biztonsági ember állt a toronyházak körül. Legtöbben még nem tudták, hétfőn be kell-e jönniük dolgozni, legkésőbb késő estére ígérték a döntést mindenhol. A régóta itt dolgozók azonban nem hisznek az áradásban: a kompállomás egyik biztonsági őre, aki már Irene idején is itt dolgozott, úgy emlékszik, akkor hasonló volt a készültség, az ígért áradás viszont egyáltalán nem történt meg. “Remélem, ez alkalommal izgalmasabb lesz” – tette hozzá.
A brooklyni Red Hook lakóövezetben, mely a térképen szintén a kiürítésre jelölt 1-es zónába tartozik, a kötelező kiürítésre megadott határidő előtt másfél órával még kellemes vasárnap délutáni nyugalom honolt. Egy maga előtt babakocsit toló anyuka, mikor azt kérdeztem, hallott-e a kiürítésről, azt válaszolta, hogy az interneten már olvasott róla, rendőrök azonban még nem keresték meg. “Elvileg ez a terület is a piros zónába tartozik, de nézze csak, az utca másik oldala már csak narancssárga. Azt hiszem, nyugodtan itthon maradhatok” – mondta.
A New York Times azonban azt írja, a kijjebb fekvő, elővárosi területeken a kiürítést komolyabban veszik, ezt azonban már nem tudtam megnézni. Fél hét körül már aggódtam, nehogy lekéssem az átszállásnál az utolsó metrót.
A ki nem ürítendő területeken a legnagyobb veszélyt az jelentheti, hogy a viharban órákra áram és víz nélkül maradhatunk. Az óriási városban megbomolhat a rend, és nehéz elhinni, hogy a rendőröknek lenne idejük az apró bűncselekményekkel foglalkozni. Az áramszünet esetén liftben ragadó embereket sokáig senki nem fogja majd tudni kimenteni, ha pedig elmegy az internet, frusztrált diákok milliói készítik ki majd előbb a mobilhálózatokat, majd közvetlen környezetüket.
A legtöbb toronyházban az üzemeltetők saját vészforgatókönyvet készítenek, a kollégiumokban pedig elővigyázatosságból arra kérik a lakókat, hogy áramszünet esetén gyűljenek össze egy közös helységben. Vasárnap délután mindenki több napra bevásárolt, az internetet pedig már most a szokásos sebesség tizedével működik: senki nem akar néznivaló nélkül maradni a nagy hálózati kimaradás után sem.
Úgy tűnik, a hatóságok célja egyelőre a nyugalom fenntartása. A hivatalos plakátok és bemondások nyelvét vasárnap a “rendezett”, “biztonságos” és “ellenőrzött” szavak uralták. Hétfőn, a hurrikán érkezésének napján pedig a terv szerint mindenki otthon, vagy a kitelepülőket fogadó szükségszállásokon várja majd a hurrikánt. Az iskolák egész nap zárva maradnak, a legtöbb munkahelyre szintén nem kell bemenni, a hivatalos változat szerint mindenki otthonról dolgozik majd. A metróhálózaton üzemeltető MTA felel még néhány hídért és alagútért is, és már jelezték, hogy nagy vihar esetén az utóbbiakat is lezárják, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné téve a közlekedést. A New York-i lakosokat tehát minden arra ösztönzi, hogy a vihar alatt ne mászkáljanak. Bár Irene egy éve végül nem okozott nagy károkat, Sandy még okozhat meglepetést.