Paula Broadwell nem ismert tréfát, ha a karrierjéről volt szó. David Petraeus szeretőjét ugyan kirúgták a Harvardról, mert dolgozatát nem találták elég jónak, de ő még ebből is előnyt tudott kovácsolni. A David Petraeus tábornokról szóló dolgozatot könyvként publikálta, így egy csapásra híres lett.

Broadwell az észak-dakotai Bismarckban, egy igazi isten háta mögötti amerikai porfészekben született, de már gimnazistaként arról álmodott, hogy egyszer majd világjáró diplomata lesz. A gimnáziumban ő volt a bálkirálynő, de atlétaként, kosarasként és a zenekar tagjaként is kiemelkedett. „Isten azért adott nekem tehetséget, hogy a lehető legjobban használjam” – írta az iskola évkönyvébe a Washington Post szerint.

A gimnázium után a West Point-i katonai akadémiára ment, 1995-ös diplomázása után öt évig szolgált felderítőtisztként Európában és Dél-Koreában. Több, a Postnak nyilatkozó katonatársa szerint már ekkor feltűnt, hogy a lázadók elleni harc szakértőjeként próbálja eladni magát, miközben harci övezetben egyáltalán nem teljesített szolgálatot. Mások ugyanakkor azt emelték ki, hogy fáradhatatlan volt, és mindig segített a többi nőnek érvényesülni a hadsereg és a külpolitika férfiak dominálta világában.

Broadwell katonai karrierje után nemzetbiztonsági szakértővé kívánta képezni magát, ezért is iratkozott be a Harvard posztgraduális képzésére. És bár a botrány kirobbanása óta is minden újságcikkben megemlítik, hogy harvardos volt, a doktori programból a diplomázás előtt, 2007-ben kirúgták - igaz, később mesterfokozatot szerzett.

Mégpedig azért, mert a David Petraeusról írt dolgozata nem ütötte meg a mércét. Broadwell a dolgozatához 2006-ban kezdte gyűjteni az anyagot, ekkor találkozott az akkor még csak dandártábornok, és még az igazi hírnév előtt álló Petraeusszal. Találkozásuk sorsszerű volt. Petraues ugyan szinte minden ismerőse szerint kimondottan tehetséges katona volt, de egyrészt kimondottan törtető - ahogy egy volt katonája fogalmazott, igazi seggnyaló - és meglehetősen önhitt is. És bár kimondottan szeretett fiatalabb tiszteket mentorálni, még barátai szerint is nevetségesen vágyott mindenféle elismerésre. Ahogy a Post írja, minden medált és kitüntetést meg akart szerezni, legyen szó akár teljesen jelentéktelenekről is.

Hatalmas egójának biztosan jól esett az a fajta rajongás, amit a karrierjéért szintén bármire képes Broadwell mutatott. Így történhetett, hogy nem sokkal megismerkedésük után már együtt futottak a Potomac partján, miközben hosszasan beszélgettek a katonai vezető szerepéről és feladatáról. A Petraeusról szóló, visszadobott egyetemi dolgozatból lett aztán a Petraeusról szóló sikerkönyv.

A könyv sikere után Broadwell szintet akart lépni. 2008-ban már azt terjesztette, hogy az afganisztáni csapatok akkori parancsnoka, Stanley McChrystall tábornok személyesen őt kérte fel egy külsős szakértői csapat, egy ún. vöröscsapat összeállítására, amelynek McChrystal új lázzadóellenes stratégiájának bírálata lett volna a feladata. A vörös csapatot végül nem sikerült összehoznia, mert a felkért szakértők nem hitték el, hogy valóban McChrystal megbízásából keresi őket – ezt maga McChrystal is tagadta. Broadwell viszont még egy 2010-es interjújában is beszélt a felkérésről.

Broadwell szerencséjére Obama elnök 2010-ben leváltotta McChrystalt, aki a Rolling Stone egyik újságírója előtt szapulta az elnököt. Helyére pedig Broadwell régi mentorát, Petraeus tábornokot nevezte ki. Innen már egyenes út vezetett Afganisztánba, ahol aztán a hosszú kabuli séták romantikus kapcsolattá fejlődtek. Broadwell titokban tartotta a kapcsolatot, még 2011-ben is olyan leveleket irogatott haza Afganisztánból, hogy „csak a csodálatos férjem és az anyám miatt vagyok képes túlélni” a sok utazást.

Petraeus révén Broadwell nagyon gyorsan ismert és elismert lett a washingtoni körökben, ami persze sokak irigységét is kiváltotta. „Olyan lehetősége volt, amiről sokan csak álmodnak. A nagyfiúkkal és a nagylányokkal játszhatott” – jellemezte helyzetét Mark R. Jacobson, aki egy időben a NATO legfőbb civil képviselője (SCR) volt Afganisztánban. (Az SCR az első számú polgári vezetője a nemzetközi koalíciónak Afganisztánban, kvázi helytartó.) Jacobson amúgy tisztelettel beszélt Broadwell elhivatottságáról. Ő is egyike volt azoknak, akiket a nő felkért, hogy legyen a vörös csapat tagja. „Washingtonban, ha nevet akarsz szerezni, ilyen trükköket kell meghúznod” – mondta erről a Postnak.

A nagy hazugságok mellett Broadwell kisebbeket is bevetett saját hírneve öregbítésére. Második könyve, amiért már dollárszázezreket kapott, 2012 januárjában jelent meg, nagy hírverés közepette. Szerepelt Jon Stewart népszerű műsorában, a Daily Showban és portrét közölt róla a New York Times és az Inspired Women Magazine is. Ezekben azt állította, hogy a West Point-i katonai akadémián ő volt a legfittebb nő az évfolyamán. A feljegyzések azonban ennek is ellentmondanak, valójában egy évfolyamtársnője nyerte a legfittebbnek járó díjat a West Pointon.

Idén nyáron pedig azzal hencegett egy aspeni fórumon, hogy Petraeus ismerőseként és tartalékos hírszerzőként a legmagasabb biztonsági hozzáférése volt akár a legtitkosabb katonai hírszerzési adatokhoz is, ami zavart is okozott Petraeus főhadiszállásán, mert a tábornok beosztottjai inkább újságíróként tekintettek rá. Ezért sokszor úgy érezte, hogy „magasabb követelményeknek kell megfelelnie, mert elveszítheti a hozzáférését”.