Már nem csak a sajtón keresztül kommunikál a világgal a szökevénnyé vált milliomos informatikus, John McAfee. Az egyre látványosabban a megőrülés jeleit mutató, gyilkossággal kapcsolatban körözött 67 éves McAfee, aki a róla elnevezett vírusirtó sikere nyomán gazdagodott meg, hétfőn blogot indított, melyben forgatókönyvekbe illő bujkálásáról, nőügyeiről és belize-i állam korruptságáról termeli igen gyors tempóban a bejegyzéseket.
Mint ahogy arról korábban az Index is beszámolt, McAfeet a közép-amerikai Belize rendőrsége körözi, mert ki akarják hallgatni amerikai szomszédjának meggyilkolása ügyében. Az angliai születésű, de Amerikában élő milliomos még 2008-ban költözött a miniállam egyik szigetére és a kezdetek óta viharos volt a viszonya a most meggyilkolt szomszédjával. McAfee szerint azonban már régóta összeesküvés zajlik ellene az országban, ezért nem hajlandó együttműködni a hatóságokkal. Ehelyett elkezdte barkácseszközökkel megváltoztatni a külsejét, majd pedig saját nyomozásba fogott, melynek részleteiről immár blogjában is beszámol.
A különféle dizájnerdrogokért, köztük a különösen veszélyesnek tartott MDPV-ért közismerten rajongó McAfee kálváriája Belize hatóságaival idén májusban kezdődött, amikor kommandósok rohanták le a házát, illegális droglabor után kutatva. Első posztjai egyikében ezt az éjszakát, majd az azt követő 24 órát meséli el, hogyan kellett étlen-szomjan, megbilincselve végignéznie, ahogy a rendőrség speciális egysége feltúrja otthonát. Az eljárás akkor nem zárult vádemeléssel, McAfee pedig a miniszterelnöknek írt levelet, melyben nyilvános bocsánatkérésre szólította fel. Ez azonban elmaradt, szerinte pedig innentől szaporodtak meg a problémák közte és Belize kormánya között.
Egy héten belül a kormány már tiltott fegyverviseléssel, majd biztonsági szolgálat engedély nélküli szerződtetésévével vádolta a milliomost. Ilyen vádról McAfee szerint egy általa megkérdezett helyi ügyvéd sem hallott még korábban. Ezek a vizsgálatok végül mind vádemelés nélkül záródtak, de McAfee érezte, hogy rászálltak. Az igazi fordulópont azonban akkor következett be, amikor meggyilkolták kertszomszédját, a szintén amerikai állampolgár Gregory Faullt. A gyilkosság ügyében a rendőrség szerette volna kikérdezni, ő azonban inkább a menekülés mellett döntött. Szerinte a belize-i hatóságok az életére törnek, ezért nem hajlandó magát alávetni semmilyen hivatalos vizsgálatnak.
McAfee beszámol blogjában arról is, hogy hogyan változtatta meg a külsejét. Nem tudni, hogy ez mennyire bölcs taktika egy országos körözés idején, mindenesetre részletesen ecseteli, hogyan barnította a bőrét cipőfényező krémmel, hogyan puffasztotta fel az arcát úgy, hogy rágógumit tapasztott az oldalsó fogaira és hogyan torzította el az orrát egy mélyen feldugott tamponnal. A Hunter S. Thompson fénykorát idéző beszámolóból kiderül az is, hogy McAfee közterületen maszkírozta már magát túlméretezett Hawaii-ingben hőbörgő részeg német turistának is.
Mindezek a beöltözések nem csak a bujkálást szolgálták, McAfee ugyanis többször visszatért az otthonába, hogy ott saját nyomozásba kezdjen. Szerinte a rendőrség nem a gyilkos elfogásával van elfoglalva, hanem kifejezetten őt üldözik, hazalopózásai során pedig sok részlet erősítette meg ezt a gyanúját. Megtudta, hogy a meggyilkolt szomszédja több kétes ingatlanpiaci üzletbe is belebonyolódott, emellett kikérdezve a környéken élőket, több hazugságon is rajtakapta a rendőrséget, valamint rejtekhelyéről végignézte, ahogy a rendőrök kiásták halott kutyáit a kertből, a testekről lefűrészelték a fejeket, majd pedig fej nélkül visszatemették őket. Ezt a lépésüket például egyáltalán nem értette, hiszen egy harmadik világbeli országnak nyilvánvalóan nincsenek meg szerinte az eszközei egy ennyivel a halál beállta után végzett boncoláshoz. „Miről szól ez az egész?” – tette fel a kérdést ezen a ponton.
McAfee a sajtót is hibásnak tartja, amiért most menekülő gyilkosként tekint rá a világ. Utólag például úgy látja, hiba volt igent mondania az amerikai Wired magazin riporterének kérésére, amikor a róla szóló portréhoz félmeztelenül, egy vadászpuskával a kezében kívánták fényképezni.
McAfee-t azonban főleg nem a szökevényélet mindennapjait összefoglaló írásai teszik egy megelevenedett Bret Easton Ellis-regény karakterévé, hanem azok a bejegyzései, melyekben a csajozásról és a sziget éjszakai életéről közöl hosszabb elemzéseket. Miután a kommentelők leginkább azzal foglalkoztak, hogy beszámolói szerint 67 évesen 17 éves helyi lányok társaságát kereste, McAfee szükségesnek érezte, hogy kultúrantropológiai dimenzióból tárja fel a helyi nők életpályáját. Legfrissebb bejegyzése a „Megérteni a kultúrát – 1. rész” címet viseli, és fényképekkel tarkítva meséli el benne, milyen sors vár a szegény családba születő lányokra Belizén. Egy másik helyen nyíltan ír arról, hogy ő is tudja, hogy a pénzéért vannak vele ezek a lányok. De ő nem is vár el tőlük szerelmet, csupán azt az őszinteséget és gyengédséget, melyet ő is megad nekik.
A két nap alatt tizenkét bejegyzést összehozó McAfee egyik posztjában megnyugtatta olvasóit, ha esetleg el is kapnák, egy évre elég anyagot írt már össze, a blog biztosan nem fog leállni. Ezért jó eséllyel remélhetjük, hogy számos szórakoztató részlet fog még kiderülni a paranoid milliomos és a közép-amerikai miniállam küzdelméről. Egyik legfrissebb bejegyzésében McAfee például egykori alkalmazottainak szabadon engedését követelő levelek megírására kéri olvasóit, melyeket a belize-i külügyminisztérium yahoo-s e-mailcímére kell elküldeniük.