Miután tavaly az ENSZ Biztonsági Tanácsa elutasította Palesztina teljes jogú tagságra vonatkozó kérelmét, Mahmúd Abbász a mai ENSZ közgyűlésen várhatóan az ország „nem tag megfigyelő állam” státuszáról kezdeményez szavazást. Az elfogadáshoz elegendő az abszolút többség, ami szinte biztosra vehető, hiszen már tavaly ősszel is 122 ország ismerte el hivatalosan az önálló palesztin államot.
Magyarország tartózkodik a szavazáson, ami azt hivatott eldönteni, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság megkapja-e ezt a státuszt – jelentette be Martonyi János külügyminiszter csütörtökön Brüsszelben. Martonyi kifejtette, hogy a kormány a két független államhoz vezető megoldás híve a közel-keleti rendezésben, és úgy véli, hogy nem ez a célszerű és hatékony módja a békefolyamat előmozdításának – közölte az MTI.
A Külügyminisztérium közleményében azt írta, Magyarország mindvégig azt szorgalmazta, hogy az EU alakítson ki egységes álláspontot a kérdésben. Magyarország minden kezdeményezést – így a jelenlegi palesztin javaslatot is – abból a szempontból vizsgál, hogy az segíti, vagy kedvezőtlenül befolyásolja a közel-keleti békefolyamat újraindítását. Hozzátették, Magyarország aggodalommal tekint a határozat elfogadásának lehetséges következményeire, ugyanakkor a palesztin államiság kérdésében elfoglalt elvi álláspontja a nem szavazatot is kizárja.
A megfigyelő állam pontos jogállását az ENSZ Alapokmánya nem rögzíti, ezért az kizárólag a szokásjogon alapul. Az általános gyakorlat szerint a megfigyelői státusszal rendelkező országok és nemzetközi szervezetek felszólalhatnak az ENSZ Közgyűlésben, részt vehetnek az eljárási szavazásokban, a határozatokra azonban nem szavazhatnak.
A megfigyelői státusz sok állam számára a teljes jogú tagság előszobáját jelentette, azonban kétségkívül Svájc időzött el legtöbbet ebben a stádiumban, egészen pontosan 56 évet. 1946-tól kezdve egészen 2002-ig megfigyelő államként vett részt az ENSZ munkájában. A svájciak aggodalmai többnyire azzal álltak összefüggésben, hogy az ország csatlakozása esetén elveszítené féltve őrzött semlegességét. Habár a politikai elit többször kezdeményezte a csatlakozást, a népszavazások számában élenjáró ország lakosai ezt az 1986-os referendumon 75,7 százalékos arányban elutasították. A végül pozitív eredményre vezető 2002. márciusi népszavazás előkészítése tíz éves program volt, ennyi idő alatt sikerült elérni, hogy a svájciak 54,6 százaléka a csatlakozásra szavazzon.
A svájciak megfigyelő státusza már csak azért is felemás helyzetet teremtett évtizedeken keresztül, mert Genfben található az ENSZ egyik székhelye, az állam a világszervezet szinte minden szakosított szervezetének a munkájában részt vett, illetve anyagilag is jelentősen hozzájárult az ENSZ működéséhez. A csatlakozás kapcsán Joseph Deiss akkori külügyminiszter kijelentette, hogy az ország semlegessége érintetlen marad az ENSZ-tagsággal, és nem kényszeríti Svájcot arra, hogy örökké tartózkodjon a szavazástól: egy semleges ország katonai konfliktusban nem vehet részt, de az emberi jogokat érő sérelmeket kötelessége ostorozni és a biztonság kérdéseiben is kötelessége állást foglalni. Svájc a békére, a biztonságra és a fejlődésre való törekvés jegyében csatlakozott az ENSZ-hez.
A mostanra teljes jogú taggá vált Svájc mellett hagyományosan megfigyelői státusszal vesz részt az ENSZ munkájában a Vatikán, valamint Tajvan. Előbbi 1964 óta a világszervezet állandó megfigyelője. Státuszát sokáig íratlan szabályok rögzítették, 2004-ben azonban a Közgyűlés határozatban rögzítette a Vatikán jogállását. A határozat azzal a tétellel egészítette ki az egyházi állam korábbi jogköreit, hogy dokumentumait közvetlenül, hivatalos anyagként terjesztheti a Közgyűlésben, felszólalási joga korábban is volt.
Míg Svájc és a Vatikán önként választották a megfigyelői státuszt, Tajvan sokkal inkább külső kényszer hatására került ebbe a helyzetbe. A második világháború után egészen 1971-ig a kis szigetország képviselte Kínát a világszervezetben, ekkor azonban fordult a kocka, és az ENSZ határozata értelmében a Kínai Népköztársaság jutott kizárólagos képviselethez. Évtizedekig azon ment a vita a két fél között, hogy ki képviselje Kínát az ENSZ-ben, míg végül 2007-ben a kisállam behódolt, és Kínai Köztársaság helyett Tajvanként kérte teljes jogú felvételét a szervezetbe, amit az ENSZ a kínai vétóval leszavazott. Tajvan eddig több mint tizenöt alkalommal kérte a felvételét, 2008-ban népszavazást is tartottak róla, azonban törekvései nemigen érhetnek célt, amíg a Kínai Népköztáraság nem ismeri el önálló államként.
Amennyiben Abbász a mai közgyűlésen valóban beterjeszti az állami megfigyelői státusz iránti kérelmét, az az első lépést jelentheti a palesztin államiság felé vezető úton. A kérelmet az országok többsége biztosan támogatná, az Egyesült Államok, Kanada, Mexikó és Ausztrália előre bejelentették, hogy nemmel szavaznának, Izrael pedig a két állam közötti szerződések felmondásával, a vámok kifizetésének befagyasztásával fenyeget.
Sok múlhat a véglegesen elfogadott dokumentum pontos tartalmán, mivel több támogató arra kérte a palesztin elnököt, ne éljen azzal, hogy az új státusz a hágai Nemzetközi Bíróság jogalanyává teheti. Ez a kitétel kizárná, hogy a palesztinok feljelentést tegyenek Izrael ellen a nemzetközi bíróságon.