1971-ben Düsseldorfban halt meg Heinz Lammerding, a város megbecsült és sikeres polgára. Az 1945-tel beköszöntött békeidőszakban a nyugalmát semmi sem háborította, pedig SS-parancsnokként sokak szerint ő volt a fő felelőse az 1944. június 10-i oradour-sur-glane-i tömegmészárlásnak, ahol egy falu csaknem összes lakóját, 642 embert végeztek ki. Németország most újabb, még élő felelősök neveire bukkant a Stasi aktáiban. Nem akarnak úgy járni, mint Lammerdinggel.
Oradour-sur-Glane Franciaország mélyén, valamivel közelebb az Atlanti-óceánhoz, mint a Földközi-tengerhez, elsőre olyan, mint bármelyik más falucska a környéken. A főtéren ott a de La Glane hotel és vendéglő, mellette posta, gyógyszertár. A sarkon kiskocsma, előtte néhány asztal. Látszólag minden a helyén van, de ami a meglepő: a valamivel több mint kétezres város egyemeletes házacskái alig néhány évtizedesek, szemben az összes többi környékbeli településsel. Hol vannak ezek Saint-Victurnien, Colibufo vagy akár Les Bordes több évszázados terméskövekből épült házaihoz képest?
View Oradour-sur-Glane in a larger map
Elég kiautóznunk északnak Oradour központjából, a körforgalomnál jobbra kanyarodnunk, és ráfordulni a La Cite Martyre-ra, hogy egy egészen másik faluba érjünk. Abba a faluba, amit ugyanúgy Oradour-sur-Glane-nek hívtak, mint ezt az újat, és amelyik a második világháború vége óta lakatlan.
A házak homlokzatai már leomlóban, üszkös romok mindenütt. Egy falra akasztott bicikli, egy garázsban és az utcán szétszórtan háború előtti Citroenek és más francia gyártmányok maradványai, még a típus is kivehető. Az utcákon sín kanyarog mindenfelé, még a felsővezeték is megvan, mert hiába volt kisváros ez mindig a történelemben, saját villamosvonala volt, és régi képeslapok tanúsága szerint erre büszkék is voltak a helyiek. Az udvarokban varrógép, szerszámok, néhol katonás rendben. A mai turistákat lépten-nyomon tábla figyelmezteti arra, nem szokványos helyen járnak: Csendet!
A szövetségesek már négy napra partra szálltak Normandiában, Oradour élte a mindennapjait. Az eldugott kis faluban addig nemigen láttak még német katonát sem. A német Das Reich páncélos hadosztály délről haladt északnak, a szövetségesek partraszállása miatt nem éppen ideális lelkiállapotban. Útjukat szabotázsakciók kísérték, és éppen mire a jelentéktelen kis Oradourba értek, elegük lett.
Túszokat követeltek, hogy megvédjék magukat az ellenállóktól, a polgármester ezt megtagadta. A németek válaszul a nőket és gyerekeket a falu templomába zárták, a férfiakat több csoportra osztva tartották fogva. Az egyikük később úgy mesélte el a történteket, hogy valaki a falubeliek közül, aki kicsit tudott németül azt mondta: Mindannyiukat meg fogják ölni. "Ugyan már" – legyintettek, és tovább beszélgettek, a túlélő szerint a hétvégi focimeccsről, amikor felcsattant a sortűz. A férfiakat lelőtték, a testeket elégették, sokakat élve, mert direkt lábra céloztak. A templomot pedig rágyújtották a nőkre és a gyerekekre. A város 642 polgára halt meg a második világháború egyik legnagyobb, civilek elleni mészárlásában. A tragédiát hatan élték túl.
Németországban újra elkezdték vizsgálni az oradouri mészárlás körülményeit. A Stasi aktáiban ugyanis megtalálták annak a hat, még ma is élő, akkoriban 18-19 éves SS katonának az adatait, akiket a Német Demokratikus Köztársaság nem adott ki Franciaországnak az 1953-as bordeaux-i tárgyalásra.
Ezen a tárgyaláson a vérengzésben részt vett több mint kétszáz SS katona közül 21-en álltak csupán a bíróság előtt. A NDK eleve nem adott ki senkit, de az is tisztázatlan, hogy Heinz Lammerding, az egység parancsnoka hogy úszhatta meg. A háború után a britek elfogták, de a franciák hiába kérték, nem adták ki, sőt, szabadon engedték. Háboríthatatlanul élhetett és építhette sikeres vállalkozását Düsseldorfban, az angol megszállási övezetben, míg 1971-ben, 66 éves korában jobblétre nem szenderült.
Az esküdtek az 1953-as tárgyalás után 32 óra alatt hozták meg ítéletüket: két embert ítéltek halálra, a többieket kényszermunkára vagy börtönbe küldték. A francia nemzetgyűlés a halálos ítéleteket életfogytiglanra módosította, 13 kényszermunkára ítéltet pedig amnesztiában részesített. Ők valamennyien kényszersorozott elzásziak voltak, elzászi németet beszéltek. (Franciaországban ismeretlen fogalom a nemzeti kisebbség.) A háború után nyolc évvel a németekkel való megbékélésen munkálkodó Franciaország nem akart súlyos büntetéseket. Néhány év múlva már senki sem volt börtönben.
Az enyhe ítéletekre válaszul az oradouriak visszaküldték a Becsületrendet, nemkívánatosakká minősítették az állam embereit, és egy nagy szégyentáblára kitették azoknak a nemzetgyűlési képviselőknek a neveit, akik megszavazták az amnesztiát.
Azok után, hogy az NDK 1953-ban még elzárkózott a gyanúsítottak kiadatásától, némileg meglepő volt, hogy 1983-ban egy kelet-német bíróság életfogytiglanra ítélte Heinz Barthot. Akit amúgy 30 évvel korábban Bordeaux-ban – távollétében – már halálra ítéltek. Huszonöt évesen hamis névvel tért haza a háborúból, és 1981-ig háborítatlanul élt, amikor azonosították (vagy inkább valamilyen oknál fogva azonosítani akarták) a hatóságok.
A már 12 évesen a Hitlerjugendbe felvett Barth története a későbbiekben is érdekesen alakult. 1997-ban megrendült egészségi állapota miatt, valamint azért, mert nagyon megbánta a tömegmészárlást, szabadon engedték. Sőt, mivel a háborúból fél lábbal tért haza, 800 márka hadirokkantnyugdíjat is kaphatott. Egy potsdami bíróság ezt a juttatást három év után elvette, mert Barch csakugyan rokkant volt, de mégiscsak háborús bűnös. 2007-ben, 86 évesen halt meg rákban.
A Stasi aktáiban talált keletnémetek ügyében most német nyomozók utaztak Oradourba, hátha találnak valami kézzel foghatót. Korábban házkutatást tartottak a hat egykori SS katonánál, de bizonyítékot nem találtak. Sőt, az akkori 18-19, ma 87-88 éves emberek kihallgatható állapotban sem igen voltak.
A nyomozást vezető német ügyész ennek ellenére reméli, hogy a törvényes eljárás mihamarabb elkezdődhet Németországban. Elődei bűnét, akik nem háborították düsseldorfi nyugalmában Heinz Lammerding SS parancsnokot, már nem tudja meg nem történtté tenni. Ahogy Serge Klarsfeld, az ismert nácivadász korábban fogalmazott: "Az oradouri szörnyű bűncselekmény felelőse, kitervelője Heinz Lammerding a Német Szövetségi Köztársaságban élt, és büntetlenül halt meg."