AZ ENSZ Közgyűlése kedden elfogadta a világ első olyan szerződését, amely a kézifegyverektől a harckocsikon át a hadihajókig szabályozza a hagyományos fegyverekkel való globális kereskedelmet.
A 193 tagú testületben a szerződés, amely a hagyományos fegyverek évi 70 milliárd dolláros forgalmú piacának a szabályozását célozza, 154 támogató és 3 elutasító szavazatot kapott, 23 ország pedig tartózkodott.
A közgyűlés az után döntött a szavazás megtartása mellett, hogy Irán, Szíria és Észak-Korea a múlt csütörtökön megakadályozta, hogy a szerződést, amelynek szövegét két hétig tartó egyeztetés során véglegesítették, konszenzussal fogadják el. Ez a három ország a közgyűlésben nemmel szavazott. A legjelentősebb fegyverexportőrök közé tartozó Oroszország és Kína tartózkodott a voksolásnál.
A szerződés nem szabályozza, hogy az ENSZ tagállamai területükön mire használhatják a fegyvereket, ugyanakkor a dokumentumot ratifikáló országoknak saját jogszabályt kell elfogadniuk a hagyományos fegyverek, illetve azok alkatrészeinek és tartozékainak szállításáról, valamint a fegyverkereskedők működéséről.
A megállapodás kiterjed a harckocsik, a páncélozott harcjárművek, a nagy kaliberű tüzérségi rendszerek, a harci repülőgépek, a harci helikopterek, a hadihajók, a rakéták és rakétavetők, valamint a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek kereskedelmére.
A szerződés megtiltja az azt ratifikáló tagállamok számára a hagyományos fegyverek szállítását, ha azzal embargót sértenének, népirtást, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekményt segítenének elő. Tilos a hagyományos fegyverek eladása olyan esetben is, ha azokat a polgári lakosság, vagy olyan civil épületek ellen vetnék be, mint amilyenek az iskolák és a kórházak.
Az eladások jóváhagyásakor az érintett országoknak mérlegelniük kell, hogy a fegyvert nem használhatják-e fel az emberi jogok vagy a humanitárius szempontok megsértésére, s hogy az nem kerül-e terroristák, szervezett bűnözők birtokába. Tisztázniuk kell, hogy vajon a fegyverszállítás megerősíti-e, avagy aláássa a békét és a biztonságot.
A szerződés megköveteli részvevőitől, hogy fellépjenek a fegyverek feketepiaci értékesítése ellen. A megállapodás csak annyiban terjed ki a lőszer-kereskedelemre, hogy annak szabályozását a tagállamok hatáskörébe utalja.
Sokan bírálták a tárgyalt fegyverek körét – a drónok és gránátok például kimaradtak a tervezetből. Az egyezmény nem tárgyalja továbbá a belföldi fegyverszállításokat, az egyes államokban érvényes fegyverviselési jogokat, és egyetlen fegyvertípus exportját sem tiltja meg automatikusan. A nem hagyományos fegyvereket, például az atomfegyvereket, a vegyi- és biológiai fegyvereket más, különálló egyezmények szabályozzák, ezért ezeket nem érinti a mostani tervezet.
A legnagyobb vitát viszont az váltotta ki, hogyan kezelje az egyezmény a lőszereket. Évente közel 12 milliárd lőszert adnak el, a négymilliárd dollárt is meghaladó bevételek legnagyobb része pedig amerikai cégekhez jut, így nem meglepő, hogy az Egyesült Államok mereven ellenezte a kérdés felvetését. Előző héten hatvankilenc, főként afrikai és latin-amerikai ország viszont közös nyilatkozatban követelte, hogy az egyezménybe foglalják bele a lőszerek kereskedelmét is. Végül annyi került a tervezetbe, hogy az aláíró országoknak saját hatáskörben szabályozniuk kell a lőszerek szállítását is.
Ratifikálni kell
Utána ugyanakkor még az egyes országoknak – legalább ötvennek – is ratifikálnia kell a szerződést, ez pedig okozhat még problémákat. Az amerikai fegyverexportőrök keményen ellenzik a tervezetet, a National Rifle Association (NRA) fegyverlobbi már jelezte, hogy mindent megtesz majd a kongresszusi ratifikálás megakadályozásáért. Többek között arra hivatkoznak, hogy az egyezmény ellentmond az amerikai alkotmányban is szereplő fegyverviselési jognak, az American Bar Association, egy ügyészekből álló lobbicsoport viszont nem értett egyet ezzel az érveléssel.