Plenáris ülésen tárgyalt Magyarországról az EP. Reding felszólalásából világossá vált, hogy a Bizottság nem akar uniós eljárást indítani Magyarország ellen, és valami új eszközben gondolkodik.
Szerdai Strasbourg-i ülésén tárgyalta a magyar demokrácia ügyét az Európai Parlament. Az ülést megelőző napokban a Barroso bizottsági elnök által belengetett kötelezettségszegési eljárás még komoly fenyegetésnek tűnt, de miután Orbán konszolidálta viszonyát a Fideszt is tagjai közt tudó Európai Néppárttal, illetve egy gyors törvénymódosítással két területen is engedett a bizottsági nyomásnak, már karba tett kézzel várhatta a vitát – melyen személyesen nem is vett részt.
Ráadásul bármennyire is úgy tűnik, hogy egész Európa velünk foglalkozik, valójában még az EP-ben is a ciprusi kérdés volt a fő napirendi pont, Magyarországra össze-vissza 40 percet szánt a plénum. Ez alatt az idő alatt a Bizottság álláspontját Viviane Reding, a Tanácsét pedig az uniós elnökséget betöltő Írország európa-ügyi minisztere, Lucinda Creighton ismertette.
Az uniós sokszínűségét neonhatású ruhájával is megjelenítő Reding lényegében a korábban már elhangzó bizottsági véleményeket foglalta össze. Eszerint mind a Bizottság, mind a Tanács azt szeretné látni, hogy Magyarország jobban tiszteletben tartja a demokratikus alapértékeket és alapvető jogokat. A biztos felhozta a negyedik alkotmánykiegészítést is, mellyel a kormány az Alkotmánybíróságot kikerülve tulajdonképpen a fékek és egyensúlyok rendszerét gyengíti. Reding azt is felrótta a magyar kormánynak, hogy a mai napig nem kezdte meg a korábban nyugdíjazott bírók posztjaikra való visszahelyezését.
Reding szavaira az EP-frakciók vezérszónokai reagáltak. A házszabály a képviselőcsoportok erősorrendje alapján osztja ela rendelkezésre álló időkeretet, így a legnagyobb Európai Néppárt vezérszónoka, Frank Engel például 4 percet beszélhetett, de a Konzervatívok és Reformerek nevében szóló Bokros Lajos már csak két percet.
A luxemburgi Frank Engel nagyon diplomatikusan fogalmazott, érződött, hogy a Néppárt nem akar szembemenni sem a vezető döntéshozó szervekkel – Barroso ugye az ő jelöltjükként került a főbiztosi posztra –, sem pedig legnagyobb tagpártjukkal, a Fidesszel. Ezért csak olyan vélemények hangoztak el, mint hogy „A Bizottság feladata, hogy elvégezze munkáját, a magyar hatóságok pedig várják ennek eredményét.”, vagy pedig hogy „Júliusra készül el a Bizottság jelentése. Minden megy a maga útján.” Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjaként felszólaló képviselő óvott attól, hogy pártérdekeket szolgálva beavatkozzanak a magyar belügyekbe, mert azzal az Unió az euroszkepticizmus erősödését kockáztatja.
Hannes Swoboda, a szocialista szónok azt sérelmezte, hogy a kormánypárti sajtó „Az Európai Unió pitbulljának” állítja be Redinget, ami azzal a szépséghibával igaz is volt, hogy a Heti Válasz metaforájában nem pitbull, hanem bulldog szerepelt. Az osztrák politikus az Orbán-kormányt tette felelőssé a növekvő antiszemitizmusért is.
Ekkor apró közjáték következett, mert a néppárti frakcióban ülő Szájer József nekiszegezte a hazai ellenzéktől már unalomig ismert érveket soroló Swobodának a kérdést: vajon tudja e, hogy Magyarországon betiltották az Adj gázt! szélsőjobboldali menetet, amit az első Orbán-kormány által bevezetett holokauszt-emléknapon akartak tartani?
Szájer közbevetése után azonban az eredeti napirend alapján ment tovább az ülés. Az Orbán-kormánnyal szinte napi rendszerességgel foglalkozó Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető – a „maga ordibálós stílusában”, ahogy az eseményt végigtwittelő Deutsch Tamás meg is jegyezte – követelte a parlament egységét a magyar üggyel kapcsolatban. A belga politikus nagy lendülettel sorolta a botrányos ügyeket: az Alaptörvény családfelfogását, a diákok mobilitásának korlátozását és az AB jogkörének leszűkítését.
Verhofstadt – több korábbi nyilatkozatához és írásához hasonlóan – azt követelte, hogy a Bizottság ne csak arról tájékoztasson, "Magyarország hogyan nem teljesíti a kéréseket”, hanem alkalmazza az Uniós Alapszerződés hetes cikkelyét, ami lehetővé teszi az eljárást az Unió alapvető értékeit megsértő tagállamok ellen.
A zöldpárti Rebecca Harms viszont óvott ettől a lépéstől, amit ő – talán egyébként távolról sem végletes jellegére utalva – atombombához hasonlított. A kisebb frakciók több magyar szónokot is csatasorba állítottak, a Konzervatívok és Reformerek nevű jobbközép formáció például Bokros Lajost, aki szerint a Fidesz visszatért a kommunista alkotmányfelfogáshoz. A független képviselők közül pedig a kalocsai mintában pompázó Morvai Krisztina kifogásolta, hogy Reding véleményt nyilvánít jogi kérdésekben, miközben ő egy... egy... egy bölcsész! A megsemmisítő vádat követően a jobbikos képviselőasszony rögtön jelét is adta kimagasló szellemi fölényének, kijelentve, hogy a jogszerűség az önkény ellentéte, ellenben a Magyarország ellen „már két éve folyó háború”-val, mert az bizony maga az önkény.
Úgy tűnt, az Egyesült Baloldalt képviselő Marie-Christine Vergiat megszívlelte Morvai figyelmeztetését, és maradt a kaptafánál, ami az ő frakciója esetében természetesen a szociális vonalat jelenti. A francia politikus felidézte, hogy Magyarországot gazdasági válság sújtja, hogy 37 százaléka szegénységben él, hogy 600 ezer ember hullott ki a szociális ellátásból, hogy rengeteg a hajléktalan és még több a szélsőjobboldali.
Az ülés végén újra Viviane Reding kapott szót, aki elvetette az általa is atombombának tartott hetes cikkely bevetését, ellenben kifejezte annak szükségességét, hogy az Unió kidolgozzon egy kevésbé radikális eszközt. Arról azonban nem szólt, hogy konkrétan milyen jogi mechanizmuson alapuló, és milyen hatással bíró eszközt is képzelt el, és ugyan hogyan fogja ötletét keresztülverni a hírhedten bonyolult uniós döntéshozatali labirintuson.