Sem az Európai Néppárt keddi frakcióülésén, sem az Európai Parlament (EPP) szerdai, Magyarországgal foglalkozó plenáris ülésén nem sok jele volt, hogy a magyar jogállamiság helyzete miatt a Fideszt a kizárás fenyegetné a konzervatív pártcsaládból. Az Index információi szerint az EPP megosztott ugyan Magyarország kérdésében, de az ügyet Viviane Reding fújhatta fel, hogy javítsa esélyeit José Manuel Barroso jövőre megüresedő posztjára.
Április 12-én jelent meg a kolozsvári Új Magyar Szó honlapján a Fidesznek az Európai Néppártból (EPP) való esetleges kizárásáról szóló írás, melynek bombasztikusnak tűnő állításait hamar szinte a teljes magyar sajtó idézte. A cikk szerint amennyiben a Fidesz egy héten belül nem enged az Európai Bizottságnak és Viviane Redingnek a negyedik alkotmánymódosatás ügyében, úgy a pártot „kitessékelik” az Európai Néppártból. Mindezt pedig állítólag Joseph Daul, a néppárti EP-frakció elnöke és Viviane Reding igazságügyi biztos döntötték el a frakcióülést követően csütörtök este, a dubrovniki Revelin erődben tartott vacsorán. Az Index brüsszeli és strasbourgi források segítségével próbált utánajárni az ügynek.
Az Új Magyar Szó oldalán megjelent írás „az igazságügyi biztos közvetlen környezetébe tartozó eurokratára” hivatkozott forrásként. Az Index néppárti körökből úgy értesült, a dubrovniki vacsorán Redingnek egyetlen munkatársa volt jelen: az igazságügyi biztos jobbkezének számító Martin Selmayr kabinetfőnök. Strasbourgi néppárti forrásaink szerint egyértelmű, hogy csakis ő lehet a cikkben hivatkozott eurokrata, aki az időközben a pártcsalád által hivatalosan cáfolt állításokat sugalmazta.
Másnap, április 13-án szombaton ugyanis hivatalos közleményt adott ki az Európai Néppárt és frakciója, melyben tagadták, hogy Daul és Reding, valamint Antonio López-Istúriz White főtitkár vacsoráján szóba került a Fidesz esetleges kizárása. Néppárti forrásaink szerint a pénteken megjelent első cikk és állításai komoly belső felhördülést váltottak ki és többekben komoly ellenérzéseket keltettek Reding biztossal szemben.
Abban az igen valószínűtlen esetben, ha Reding kabinetfőnöke – vagy bármelyik másik munkatársa – önálló akciójáról lett volna szó, Redingnek a negatív visszhangról egészen biztosan értesülnie kellett legkésőbb szombaton. Ha így történt volna, és a cikkben megjelent állítások nyilvánosságra kerülését maga Reding is ellenzi, vagy a kiszivárogtatással nem ért egyet, akkor egészen biztosan rendet vág beosztottjai között, illetve legalább röviden, de reagál a sajtóban megjelentekre. Egyik sem történt meg.
Pedig a környezetéből történő kiszivárogtatás rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta az Orbán-kormány vitatott intézkedései miatt eleve komoly belső megosztottságtól terhelt Néppártot és annak több politikusát, akiknek másra sem volt szükségünk, mint hogy ismét az Orbánhoz való viszonyukon csámcsogjon a média.
Hétfő reggel, április 15-én a romániai magyar honlapon újabb írást publikáltak, szintén egy, Reding közvetlen munkatársai közé tartozó informátort citálva. Ez a cikk nem kevesebbet állít, mint hogy Daul és Reding már az esti vacsora előtt négyszemközt tárgyaltak a Fidesz esetleges kizárásáról, mégpedig Daul kezdeményezésére, akihez olyan hírek jutottak el, miszerint a Fidesz „tapogatózó tárgyalásokat” folytat a néppárti padsorokból az ECR-be (Európai Konzervatívok és Reformerek) való átülésről.
Joseph Daul még aznap, hétfő este egy levelet küldött a kolozsvári lapnak, kérve annak teljes terjedelemben való közlését. Hogy a magyar nyelvű sajtóban egyébként teljesen marginálisnak számító orgánumban megjelentekre már a második esetben reagál 24 órán belül Európa legnagyobb pártcsaládja, mégpedig a legmagasabb szinten, egyértelműen jelzi: a Néppártban teljes mértékben tisztában vannak vele, honnan származnak, és milyen céllal jelentek meg az említett információk. Daul levelében a két cikket tendenciózusnak és teljesen alaptalannak nevezte, valamint kijelentette, az ominózus vacsorán hét személy volt jelen és bármelyikük tanúsíthatja, beszélgetésük fő témája Horvátország, nem pedig Magyarország volt.
Még érdekesebb, hogy levele végén Daul gyakorlatilag felszólítja Redinget a színvallásra. A következőt írja: „Amennyiben Reding asszonynak vagy tanácsadóinak bármi mondanivalójuk van Magyarországgal kapcsolatban, azt ők is írásban tegyék meg.” Viviane Reding azonban sem az első, sem a második, a környezetéből származó értesülésekre hivatkozó írás napvilágra kerülése után, de még Daul felszólítását követően sem érezte úgy, hogy meg kellene nyilvánulnia.
Forrásaink abban egyetértenek – és ezt a híresztelést a magyar sajtóban is számos helyen megírták –, hogy Viviane Reding kinézte magának az Európai Bizottság elnöki posztját, és ez lépéseinek fő mozgatórúgója. Ahhoz azonban, hogy a célját elérje, mind a Néppártot, mind a szocialistákat maga mögé kell állítania, ám egyik sem könnyű feladat.
Noha állítólag a luxemburgi Reding Németországban komoly támogatókkal bír, a francia jobboldalt például egészen biztosan az ellenségévé tette. “Une France de la justice – enfin!" (kb: az igazság végre visszatért Franciaországba!) – így üdvözölte a Twitteren Reding 2012-ben Nicholas Sarkozy bukását, és Hollande győzelmét, amivel információink szerint teljesen elvágta magát a Néppártban egyébként különösen erős pozíciókkal rendelkező francia UMP-sek előtt. Reding öröme a jobboldali francia elnök bukása felett természetesen emberileg érthető, hiszen még 2010-ben komoly konfliktusba keveredett romaügyben Sarkozyvel.
Redingnek hiába volt ez a sokadik olyan húzása, mellyel támogatókat vesztett saját pártjában, közben komoly gesztust tett a szocialisták felé, akikre ambíciója valóra váltása érdekében szintén rá van utalva. Az Orbán Viktor-vezette Fidesz-kormánnyal szembeni harcias fellépést – a valódi elvi elkötelezettség mellett – szintén részben ezzel magyarázzák a Néppártban.
Ebből a szempontból is tanulságos volt a szerdai strasbourgi vita, ahol a szocialisták frakcióvezetője, Hannes Swoboda egyenesen a néppárti Reding védelmére kelt, amiért gyűlöletkampányt folytatnak ellene Magyarországon, sőt őt állította követendő példaként a jobboldali frakció elé.
Reding azonban az elnökség megszerzése érdekében nem csupán a szocialisták felé tesz gesztust: az esetleges baloldali támogatottság hiányánál közvetlenebb veszély, ha saját pártjának többségét nem tudja maga mögé állítani. Márpedig a franciákat sem kiengesztelni, sem negligálni nem fogja tudni, így a többi pártbeli ellenfelével kell valamit kezdenie.
Néppárti forrásaink szerint úgy számol, esélyeire a vele régóta ellenséges viszonyban lévő Fidesz jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést, ezért amennyiben bizottsági elnök szeretne lenni, taktikai érdeke a Fidesz elszigetelése, szélsőséges esetben pedig kigolyózása – mielőtt esetleg Orbán Viktor pártja fúrja meg őt. Az igazságügyi biztosnak pedig alapvetően ez nem is egy lehetetlen feladat, hiszen a Magyarországról érkező hírek havi szinten vágják ki a biztosítékot még a Néppárt egy komoly részében is.
Az Új Magyar Szóban elindított híresztelések célja egyértelműen a magyar néppártiakkal szemben amúgy is meglévő bizalmatlanság, növekvő elégedetlenség szítása, tehát a Fidesz pozícióinak gyengítése. Az Európai Parlametben dolgozó fideszesek elbeszélése szerint pedig ennek részben már érezhetőek is a hatásai: strasbourgi folyosói beszélgetések során elő-előkerült a téma, ahogy azzal a kérdéssel is több magyart megállítottak külföldi kollégáik, hogy igaz-e az ECR-be való átigazolásról szóló pletyka.
Hogy Reding vélelmezett akciója egyáltalán nem hatástalan, az is jól mutatja, hogy Orbán Viktor kedden este, miután Strasbourgban négyszemközti megbeszélést folytatott Joseph Daullal, több kellemetlen kérdést is kapott a néppárti frakcióülésen. Beszámolók szerint volt olyan képviselő, aki egyenesen megkérdezte a magyar miniszterelnöktől, valóban tervezi-e az ECR-be való átülést. Orbán erre állítólag azt válaszolta, nem tud semmilyen jobb helyet a Néppártnál, és felszólította a kérdezőt, hogy amennyiben ő tudna, tegyen esetleg javaslatot.
Az Index által megkérdezettek ugyanakkor nem értettek egyet abban, hogy vajon a Fidesznek a Néppártból való kizárásáról szóló hírek terjesztése pontosan milyen közvetlen célt is szolgál. Az időzítést nyilvánvalóan a szerdai vita befolyásolta – a pártcsaládot is megosztó Orbán Viktor gyakorlatilag egy rendkívül negatív, botrányokkal teli politikai légkörben állt a frakció elé, amikor ismét kiélesedett Magyarország és a Bizottság konfliktusa. Ennek lehetett egy újabb, immár párton belüli élt adni annak az elültetésével, hogy vagy a Néppárt akarja kizárni rövid határidőn belül a Fideszt, vagy a Fidesz állna át kvázi árulóként a brit és lengyel jobboldal csapatához.
Azt egyik forrásunk sem tagadta, hogy maga Reding egy-egy befolyásos néppárti vezetővel vagy csoporttal folytathatott ilyen irányú beszélgetéseket. Az ellenben teljesen kizárt, hogy a témában bármilyen belső megegyezés akár csak körvonalazódna. Hiába generál ugyanis súlyos belső vitákat Orbán Viktor Magyarországa, akárcsak az Unió egésze, úgy egy uniós pártcsalád esetében is hosszadalmas és bonyolult feladat a különböző érdekek összeegyeztetése, hát még maga a cselekvés.
Viviane Reding viszont mindenképpen fel akarja gyorsítani a folyamatokat, mivel a Fidesszel való konfliktusának elhúzódása rontja bizottsági elnöki esélyeit. Az európai parlamenti választásokra 2014 májusában kerül sor, ami azt jelenti, hogy Redingnek őszre le kell zárnia valahogy ezt a konfliktust és addigra már el kell kezdenie pozitív üzenetekkel építenie magát. A vélemények abban térnek el, hogy az igazságügyi biztos vajon komolyan gondolta-e, hogy már rögtön szakításra tudja vinni a dolgot, vagy csak a Néppárton belüli erőviszonyokat akarta felmérni a mostani afférral.
Az ellentétek túl korai kiélezése azonban visszaütött, Reding nem jól keverte a lapokat: a magyar kérdés úgy került most kedden az EPP-frakció elé, hogy az semmiféle döntési helyzetben nem volt. A magyar alkotmányosságról szóló Tavares-jelentés nyárra készül el, legkorábban akkor kell majd a néppártiaknak színt vallaniuk arról, hogy a pártcsaládon belüli politikai lojalitásuk-e az erősebb, vagy a magyar kormány intézkedései és hozzáállása felett érzett felháborodásuk.
Több általunk megkérdezett néppárti is úgy vélekedett, Reding túllőt a célon; „túltolta a szekeret”, ahogy egyikük fogalmazott. Mivel a Néppárt nem is tehetett mást, mint hogy elkezdi tagadni a Fidesznek az EPP-ből való kiebrudálásáról megjelenteket, Reding a párt vezetőit gyakorlatilag betolta a Fidesz mellé, lépésével így ellenkező hatást ért el. „Daul, Martens és López is nagyon ki vannak akadva” – tette hozzá forrásunk.
A sokszor túlságosan forrófejűnek, konfliktuskeresőnek leírt igazságügyi biztos taktikai hibája pedig közvetve, de hozzájárult a magyar kormányfő keddi, a néppárti frakció előtti meggyőző szerepléséhez, ahol Viviane Reding egyébként jelen sem volt. Távolléte ráadásul még inkább megkönnyítette, hogy a magyar miniszterelnök a szocialistákkal barátkozó, saját pártjában viszályt szítónak lefestett igazságügyi biztossal szemben úgy pozicionálja magát, mint aki a Néppárthoz a végsőkig lojális. Ezzel pedig Orbán Viktor rövid időre sikeresen elterelte a figyelmet arról, hogy az ő politikája is milyen mélyen megosztja a pártcsaládot.