Az olasz kormányalakítással megbízott Enrico Letta, a balközép Demokrata Párt (PD) politikusa szombaton megerősítette az államfőnek, hogy elfogadja a kormányfői megbízást. Letta a sajtónak felolvasta a miniszterek névsorát is. Angelino Alfano, a jobbközép Szabadság Népe (PdL) főtitkára lett a kormányfőhelyettes és a belügyminiszter, Fabrizio Saccomanni, az olasz jegybank vezérigazgatója pénzügyminiszterként fog dolgozni, a külügyminiszter pedig Emma Bonino EU-biztos lesz.
Az uniós ügyek az eddigi szakértő-miniszter, Enzo Moavero Milanesi kezében maradtak, a belügyminisztériumot is a Monti-kormányban dolgozó Anna Maria Cancellieri vezeti tovább. A munkaügyi miniszter Enrico Giovannini, a statisztikai hivatal elnöke lett, aki a kormányalakítást előkészítő bölcsek egyike volt. A társadalmi integrációért felelős miniszternek az afrikai származású Cecile Kyenget választották; ő az első színes bőrű olasz miniszter. Sport- és esélyegyenlőségi miniszternek Josefa Idem olimpiai bajnok kajakozót választották.
Giorgio Napolitano államfő az újságíróknak elmondta, hogy politikai kormányról van szó, amely a pártok együttműködési erőfeszítésének eredménye. Az államfő úgy fogalmazott: ez volt az egyetlen lehetséges kormány. A beiktatáshoz Napolitano a parlament bizalmát kérte. Letta és kormánya vasárnap teszi le esküjét, s hétfőn kér bizalmat a parlamentben.
A 21 fős kormányban nyolc, tárca nélküli miniszter van; tagjaik a választásokon győztes PD, a PdL és a Mario Monti vezette centrum politikusai, valamint szakértők közül kerültek ki. A politikusok között kilenc a PD, öt a PdL, három a centrum, egy a Radikális Párt tagja. A kormánynak hét női minisztere van.
Letta szerdán fenntartással fogadta el Napolitanótól a kormányalakítási megbízatást. Azóta szünet nélkül egyeztetett a pártokkal: találkozott Silvio Berlusconi PdL-elnökkel, aki sajtóértesülések szerint feltételként az ingatlanadó eltörlését kérte és egyes PD-politikusok kizárását a kormányból. Letta nem zárkózott el az adó felülvizsgálásától, és kormányában egyik párt régi politikusai sem kaptak helyet.
Berlusconi elégedetten nyilatkozott a Letta-kormányról. A volt miniszterelnök hangoztatta, hogy a PdL nem diktált feltételeket. Friss és stabil kormányról beszélt Pierluigi Bersani, a PD lemondott főtitkára, aki egységes támogatását ígérte a kormánynak, de a párt egyes tagjai máris jelezték, hogy ellenzik a Berlusconival való megállapodást.
Roberto Maroni, az ellenzékbe vonult Északi Liga elnöke „ilyen-olyan” kormánynak nevezte Letta csapatát. A szintén ellenzéki Beppe Grillo, az 5 Csillag Mozgalom (M5S) vezére az olasz „köztársaság éjszakájáról” írt blogjában.
A februári parlamenti választások után több mint hatvan nappal megalakult kormányban először lépett koalícióra a húsz év óta egymással versengő, Berlusconi vezette jobbközép és a balközép. Ehhez hasonló együttműködésre egyedül a második világháború után, 1947-ben volt precedens; akkor a III. De Gasperi-kormány a Kereszténydemokratákkal (DC) és az Olasz Kommunista Párttal (PCI) szövetkezett. Az ő kormányzásuk 119 napig tartott.