Az EU közvetlen részvétel helyett csak a működés elveit kívánja lefektetni. Az ukrán ellenzék az ország elárulásának tekinti, hogy Viktor Janukovics közvetlen hozzáférést biztosítana a vezetékhez az orosz félnek.
Kijev lassan belemegy, hogy Moszkvával közösen tartsa fenn az országon áthaladó gázvezetékrendszert, amely a legfontosabb összekötő kapocs az orosz gázmezők és az európai piac között. Az ukrán vezetés mindeddig attól tartott, hogy a fontos alkupozíciót biztosító vezetékek átadásával elveszíti gazdasági és így politikai függetlenségét Oroszországgal szemben, és ellehetetleníti az euroatlanti integrációs terveket. Ám most már Brüsszel sem ellenzi az orosz térnyerést Ukrajnában, Kijev pedig abban bízik, hogy alternatív források révén csökkentheti az esetleg orosz ellenőrzés alá kerülő csőrendszer nyomasztó jelentőségét.
Minden bizonnyal az EU nélkül jön létre az az orosz-ukrán konzorcium, amely a jövőben kezelni fogja az Ukrajnán átfutó – egyelőre ukrán állami tulajdonban lévő – gázvezetéket. A stratégiai jelentőségű csőrendszertől mindeddig még a – kissé leegyszerűsítve – Moszkva-barátnak mondott Viktor Janukovics államfő is igyekezett távoltartani az oroszokat. Kijev mindezidáig arra törekedett, hogy ha elkerülhetetlen a konzorcium létrehozása, akkor az háromoldalú legyen, az EU valamely energetikai cégének bevonásával.
A napokban lezajlott brüsszeli háromoldalú tárgyalások azonban, úgy tűnik, oda vezettek, hogy Brüsszel nem emel kifogást Oroszország kizárólagos részvétele ellen. A megbeszéléseket Moszkva nem is vette különösebben komolyan, hiszen az EU energetikai biztosa, Günther Oettinger, az ukrán energetikai miniszter, Eduard Sztavickij mellé csupán a belgiumi orosz követség gazdasági szakdiplomatáit küldte a kerekasztalhoz és a Gazprom sem képviseltette magát – jegyezte meg az ukrajnai Szegodnyja portálja.
Oettinger nyilatkozata is úgy volt értelmezhető, hogy az EU megelégszik azzal, ha Moszkva és Kijev olyan megállapodást köt, amelyben érvényesülnek az Energetikai Charta elvei: továbbra sem lehet egy cég kezében a kitermelés és a vezetékek kezelése, valamint, hogy a vezetékhez egyformán hozzáférhet más gázszállító is, a Gazprom nem lehet kizárólagos felhasználója. (Ez Ukrajna számára is kulcspont, hiszen ha öt éven belül a Shell valóban beindítja az országban a palagáz kitermelését, akkor szüksége lesz a szállítókapacitásra.) Igaz, a fenti elveket Moszkva korábban elfogadhatatlannak nevezte.
Moszkva mindvégig ellenezte a háromoldalú konzorcium ötletét, helyette közvetlen orosz-ukrán megállapodást sürgetve a vezeték kézbevételéről. Az orosz fél – az elmúlt években megépített és tervben lévő, Ukrajnát elkerülő vezetékeken túl – ezzel kívánná elkerülni, hogy a 2006-os és 2009-es helyzet megismétlődjön, amikor az orosz-ukrán gázvita miatt rövid időre ellehetetlenült az orosz gáz EU-ba irányuló exportja is.
A már működő, Németországot Oroszországgal a Balti-tengeren át közvetlenül összekötő Északi Áramlat és a Belaruszon áthaladó Jevropa–Jamal vezetékek megléte ellenére az orosz földgázexport 60 százaléka még Ukrajnán keresztül zajlik. Ezen csökkentene jelenősen a Magyarországot is érintő Déli Áramlat, ám a költséges terv gazdasági megalapozottságát sokan Oroszországban is megkérdőjelezik. (Nem véletlen, hogy az építés a tervek ellenére még nem kezdődött el, és lemondtak a Görögországon át Dél-Olaszországba tartó leágazás megépítéséről is.)
Nem kizárt, hogy Moszkva újra átgondolná a Déli Áramlatot, ha az ukrán vezetékek ellenőrzését kézbe vehetné. Ebben az esetben hajlandó lenne garantálni, hogy évente minimum 60 milliárd köbméter gázt engedne a vezetéken keresztül, biztosítva a rendszer üzletileg rentábilis működését. Ez is csupán harmada a maximális kapacitásnak, és harminc százalékkal kevesebb, mint a tavalyi 84 milliárd köbméteres forgalom.
Moszkva egyúttal hajlandó lenne csökkenteni a gáz árát is Ukrajna számára, elkerülendő, hogy az ország alternatív forrásokból fedezze gázigényét. Ez részben már megtörtént: Kijev márciustól Lengyelországon és Magyarországon keresztül jut a német RWE-től – eredendően orosz – földgázhoz, jelenleg mintegy négy százalékkal olcsóbban, mint ha a Gazpromtól szerezné be. Az évi hatmilliárd köbméter mellett – ez az ukrán gázfelhasználás tizede – ugyanennyit szerezne be hasonló módon Szlovákián keresztül is.
Áprilisban az ukrán parlamenti elé került az a törvényjavaslat, amely lehetővé tenné az állami Naftogaz Ukraini privatizációját és a gázvezeték el- vagy bérbeadását. Az ellenzék akkor ezt úgy értelmezte, hogy Janukovics Moszkva kezére játszaná az egyetlen igazi ütőkártyát jelentő rendszert, gazdaságilag végleg Oroszszághoz kötve Ukrajnát, ellehetetlenítve az euroatlanti integrációt.
A törvényjavaslatot követő brüsszeli passzivitás azonban azt jelentheti, hogy a majdani orosz-ukrán konzorcium megszületése nem zárja be az EU kapuit Ukrajna előtt. Az EU és Ukrajna közötti társulási szerződés aláírása ugyanis hosszú idő óta tolódik. Kijev reményei szerint erre végül novemberben sor kerül, bár egyelőre politikai akadályt jelent a hét évre bebörtönzött exkormányfő, Julia Timosenko helyzete, ami az EU szerint Janukovics politikai bosszúja volt ellenfelével szemben.
Brüsszel, illetve a korábban szóba hozott nagyobb európai energetikai cégek számára azért sem tűnik aggasztónak az orosz-ukrán konzorcium, mert az Energetikai Charta elveinek teljesülése esetén úgy férhetnek hozzá az infrastruktúrához, hogy annak feltartására nem kell költeniük. Ukrajna szerint 550 millió euróba kerül az Urengoj-Pomari-Ungvár vezeték felújítása.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank végül nem járult hozzá a hitelhez, arra hivatkozva, hogy nem zajlottak le az EU-konform strukturális reformok az energetika területén. Ezt küszöböli ki az áprilisi törvényjavaslat. Emellett az EU számára vonzó lehet az a törvényjavaslat is, amely a gáztárolók privatizációját teszi lehetővé: Ukrajna a jelenleg sem csekély, 30 milliárd köbméteres – csaknem négy évnyi magyar gázfelhasználással egyenlő – tárolókapacitásán ötvenmilliárdra növelné, és ezek megvételében az EU-s cégek már szívesebben vennének részt.
A megállapodás azonban még korántsincs karnyújtásnyira Ukrajna és Oroszország között, akkor sem, ha az már nincs az EU ellenére: nem csak az Energetikai Chartával kapcsolatos orosz kifogások miatt, de azért sem, mert a Naftogaz értékének felbecslése is hosszas vita tárgya lehet – Ukrajna 30 milliárdra becsüli a céget a vezetékkel és a tárolókkal együtt –, nem is beszélve a földgáz áráról.
Emellett Moszkva mind határozottabban követeli, hogy Ukrajna lépjen be az orosz-belarusz-kazah Vámszövetségbe is. Ettől Kijev egyelőre ódzkodik, különösen miután Brüsszel világossá tette: ebben az esetben Ukrajna bizonyosan búcsút mondhat az EU-val kötendő társulási szerződésnek, így hosszabb távon az euroatlanti integrációnak is.