Látogatása idején zajlott Budapesten a 6. EU-Ukrajna fórum. Martonyi János külügyminiszter itt arról beszélt, rendkívül fontos lenne az EU-ukrán társulási szerződés aláírása a Keleti Partnerség vilniusi találkozóján idén novemberben. Lát hasonlóra esélyt Grúziát illetően?

Ez nagyon fontos a számunkra, de novemberig biztosan nem tudjuk aláírni, hiszen Ukrajna évekkel előbb kezdte el a folyamatot. Készül a megállapodás szövege, és már befejeztük a tárgyalásokat a Mély és Átfogó Szabadkereskedelmi Megállapodásról (DCFTA), amely a társulási szerződéshez kapcsolható dokumentum. Ezenkívül készen van a vízumrendszer egyszerűsítéséről szóló cselekvési tervezetünk, és a vilniusi találkozóra már életbe is lépnek a jogi módosítások.

Bidzina Ivanisvili pártjának választási győzelme után tehát Grúzia fő célkitűzése továbbra is az euroatlanti integráció. Az Európai Parlament több tagja ugyanakkor márciusban levelet intézett az új kormányfőhöz, jelezve, hogy szerintük Grúzia távolodik a demokratikus sztenderdektől. Érzi a bizalmatlanságot kormányával szemben külföldön járva?

A választást megelőző kampányév nehéz volt számunkra. Szaakasvilit Nyugaton Európa-párti politikusként ismerték, aki sokat tett Grúzia euroatlanti integrációjáért. Így könnyen meg tudott győzni sokakat külföldön arról, hogy az övén kívül minden más politikai erő 180 fokos külpolitikai fordulatot véve Oroszország felé közelítené Grúziát. Szaakasvili tárgalópartnerei könnyen hihették, hogy az Európa-párti elnök hazai ellenzéke egyúttal az euroatlanti integrációt is ellenzi. Az európai politikusok azonban nem láthatták Grúzia valódi politikai térképét: az ellenzék ugyanis nem Szaakasvili külpolitikai törekvéseivel szemben lépett fel, hanem belpolitikai intézkedéseivel szemben.

Az elnök azonban hatásosan keltette azt az érzést Nyugaton, hogy csak ő az európai integráció záloga, ezért aztán nekünk nehéz dolgunk volt a megnyert választások utáni első hetekben-hónapokban. Be kellett bizonyítanunk a külvilágnak, hogy folytatjuk az integrációt, mert ez nem Szaakasvili és kormányának vágya volt, hanem a grúz társadalom is ezt kívánja. És ez Grúzia függetlenné válása óta így van. Fél évvel a kormány megalakulása után már nem csak szavakkal, de tettekkel is igazolhattuk, hogy nincs változás külpolitikánkban. Időbe telt és sok vizittel járt, de most már senki sem kérdőjelezi meg európai törekvéseink őszinteségét.

Az európai politikusok ön által említett megtévesztésével magyarázható az is, hogy Szaakasvili pártjának kampányzáró rendezvényén Orbán Viktor is felszólalt?

Nem volt módom megkérdezni tőle, nem találkoztam vele mostani utamon sem. Magyarország azonban a barátunk, és óriási támogatást kapunk tőle az integrációhoz. Ez az ország jobban megérthet minket, mint sok nyugat-európai állam. Ugyanazt éltük át a kommunista szovjet időkben, ezért is lehetünk biztosak abban, hogy a közép-kelet-európai államok mindig támogatni fognak minket. Lehet, hogy ez a támogatás néha konkrét politikai erők mellett való kiállást jelent, de ez nem számít: a lényeg, hogy Magyarország a barátunk, akire támaszkodhatunk.

Mennyire reális cél az euroatlanti integráció? A 2008 tavaszi bukaresti NATO-csúcson Ukrajna és Grúzia végül nem kapott meghívót, miközben Horvátország és Albánia azóta már a szövetség tagja lett.

Reális cél, de nem sietünk, türelmesek vagyunk. Abban azonban bízunk, hogy a jövő évi NATO-csúcson egyértelmű üzenetet kapunk. Nem tudom, milyen formában, konkrét menetrenddel vagy másképp, de azt hiszem, hogy a bukaresti csúcs után hat évvel ideje világos állásfoglalást kapnunk a NATO-tól.

Grúzia aktívan részt vesz a NATO afganisztáni programjában. A héten épp három katonánkat vesztettük el ott egy öngyilkos merényletben. 1600 katonánk van most ott és jeleztük, hogy készek vagyunk maradni 2014 után is, hogy részt vegyünk a NATO újabb programjának keretében az új afgán hadsereg kiképzésében. Ezzel is azt kívánjuk alátámasztani, hogy Grúzia megbízható partner, amely erejéhez mérten kiveszi a részét a globális biztonság megteremtéséből.

A globális biztonság mellett a lokális is kérdés Grúzia számára, hiszen a 2008 augusztusi grúz-orosz fegyveres konfliktus után Oroszország elismerte a Grúziából kiszakadt Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét.

Ez természetesen a legnehezebb kérdés. Oroszország területünk 20 százalékát tartja megszállás alatt a független államként elismert területek révén. Ám mi továbbra is törekszünk arra, hogy javítsuk a viszonyunkat Oroszországgal, amellyel jelenleg nem tartunk fenn diplomáciai kapcsolatot. Két ponthoz ragaszkodunk: Grúzia területi integritásához és ahhoz a jogunkhoz, hogy magunk döntsünk arról, milyen szövetséghez akarunk csatlakozni, hiszen az EU és a NATO számunkra alapvető célkitűzés.

Ezt szem előtt tartva azonban igyekszünk közvetlen kapcsolatba lépni Oroszországgal: Bidzina Ivanisvili kormányfő ehhez megbízott képviselőt is kinevezett, akinek feladata, hogy orosz partnereivel tárgyalva elősegítse a két ország közötti kereskedelmi, gazdasági, kulturális, humanitárius kapcsolatok fejlesztését. Biztos vagyok abban, hogy ez majd hozzájárul a politikai kapcsolat javításához is. Természetesen nem lehetnek diplomáciai kapcsolataink, amíg Oroszország függetlennek tekinti Abháziát és Dél-Oszétiát, de ez nem jelenti, hogy nem törekedhetünk a kapcsolat normalizálására más területeken.

Nem tudom, miként fog alakulni az orosz politika öt-tíz év múlva, ezt nem befolyásolhatjuk. A mi feladatunk addig is, hogy Grúziából vonzó országot építsünk. Egy valóban demokratikus, gyarapodó államot, ahol mindenki, a kisebbségek is, békében, jogbiztonságban élhetnek. Eközben informális, közvetlen hétköznapi kapcsolat fenntartására van szükség abház és oszét testvéreinkkel is, mert ez is pozitívan befolyásolhatja a politikai helyzetet. De a végleges rendezésre Moszkvával kerül sor, a genfi tárgyalások keretében, az EU, az Egyesült Államok és az ENSZ részvételével. Ez egy grúz-orosz konfliktus.

A Grúziához közel fekvő Szocsi lesz a házigazdája a jövő évi téli olimpiai játékoknak. Felmerült az oroszországi esemény bojkottja?

Elmegyünk Szocsiba és remélem, hogy nyerünk valamit, bár a téli olimpiai játékokban nem vagyunk erősek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság pozitívan fogadta a döntésünket, hogy részt veszünk a játékokon, nem akarjuk összekeverni a sportot a politikával. Reméljük, provokáció nélkül lezajlik a rendezvény.

Lehet-e párhuzamot vonni Dél-Oszétia és Abházia, valamint Koszovó között? Az orosz fél gyakran hivatkozik a volt szerb tartomány függetlenné válására.

Nem hiszem, hogy volna bármilyen közös vonás.

Grúzia földrajzi fekvése révén az egyik kulcseleme lehet az Oroszországon kívüli földgázmezők és Európa összekötésének. Az alternatív tervek egyike az Azerbajdzsánból induló, Grúzián, Románián át haladó AGRI, a másik a Törökországon keresztülfutó Tanap. Mennyi esélye lehet a két projektnek, ha megépül az orosz édekeltségű Déli Áramlat?

Az AGRI is szóba került a tárgyalásom mindkét napján. Rendkívül érdekeltek vagyunk benne, intenzíven dolgozunk rajta a magyar féllel is. Az energetikai szektor az egyik legfontosabb ágazatunk lehet, hiszen hidat képezünk Ázsia és Európa között. Szeretnénk élni a lehetőséggel és jelentős energiaelosztó országgá válni. Emellett a villamosenergia exportját is tervezzük, vízerőművek fejlesztésével. Nemrég az indiai TATA céggel kötötünk építési szerződést. Az erőműből Törökországnak adnánk el villamosenergiát.

Más ország is érdeklődik a szféra iránt, várunk magyar cégeket is. Van hazai és külföldi beruházásokat segítő alapunk, ahonnan kiegészítő forrást tudunk biztosítani a projektek 25-75 százalékáig. De a mezőgazdasági terület is nagy lehetőségeket kínál. Ehhez hoztuk létre a agráralapunkat, egymilliárd dollárból. Ez nem csak közvetlenül mezőgazdasági termelést érintő beruházásokra, de szélesebb körű élelmiszeripari fejlesztésekre is felhasználható.

Milyen szinten állnak a magyar-grúz kereskedelmi kapcsolatok?

50 millió dollár volt a teljes áruforgalom tavaly, ennél nyilván sokkal nagyobb lehetne. De már van példa a gazdasági együttműködésünkre: magyar cégek is részt vettek Kutaisziban a repülőtér felépítésében, és hetente öt járatot tart fenn a Wizzair, közvetlen összeköttetést biztosítva Kijevvel. A Bank of Georgia pedig itt, Budapesten hozta létre közép-kelet-európai központját.

Nemrég a grúz védelmi miniszter járt Hende Csabánál, akivel katonai együttműködésről szóló keretmegállapodást írt alá. Most ön utazott Budapestre. Mitől vált fontossá Magyarország a grúz külpolitikában?

Nos, én is megállapodást írtam alá, a gazdasági és turisztikai együttműködésről. Magyarország nagyon fontos számunkra, hiszen azonos a múltunk. A mi történelmünk ugyan gazdagabb, de összeköt minket a legújabbkori történelemben közösen átélt kommunista múlt. Jártam a Terror Házában, melynek lényege nekem nyilván sokkal érthetőbb, mint egy nyugatinak. Magyarország – ahogyan más közép-kelet-európai országok, amelyekkel szintén nagyszerűek a kapcsolataink – megérti a grúzok vágyait. Szószólónk lehet a NATO-ban és az EU-ban csatlakozásunk mellett. Magyarország bizonyosan mindig Grúzia oldalán fog állni a demokrácia építésében, és segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy az EU más részein is támogatókra leljünk.

Nemrég Tbiliszi nevét vette fel egy budapesti tér. A grúz fővárosban is lesz Budapest tér?

Van már egy Budapest nevű utcánk, még a szovjet időkből. Nem tudok újabb tervről, de ez elsősorban a két város polgármesterének megállapodásán múlik.