A Külügyminisztérium elkészítette a Tavares-jelentésre adott kormányzati választ, mi pedig végigrágtuk magunkat a szövegeken.
A Külügyminisztérium csütörtökön publikálta a magyar kormányt elmarasztaló Tavares-jelentést kiveséző válaszjelentését (pdf), mely a portugál képviselő átfogó vádcsokrát igyekszik cáfolni. Az apropóul szolgáló dokumentum voltaképpen az Európai Parlament állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságüggyel foglalkozó szakbizottsága (LIBE) elé kerülő tervezet, mely még rettentően messze, néhány száz módosító javaslatnyira van attól, hogy az EP egységes politikai állásfoglalásává váljon.
Rui Tavares portguál EP-képviselő, az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) tagjaként lett az EP jelentéstevője a Magyarországi alkotmányos helyzet témában.
A VII. cikkely foglalkozik a tagállam szavazati jogának felfüggesztésével is, ezzel egy ország elveszti a beleszólását az uniós ügyekbe. A Tavares-jelentés azonban nem ezt, hanem a cikkely alapján egy megfigyelési (monitoring) eljárás elindítását javasolja: ez azzal jár, hogy az EU megállapítja az uniós alapértékek súlyos megsértését, ajánlásokat tesz, majd folyamatosan ellenőrzi, hogy az adott országban megszűnnek-e azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett.
A Tavares-jelentés Magyarországon nagy hullámokat vert. Brüsszeli fideszes forrásaink „remek politikai eszköznek″ minősítették a jelentést, melyet szerintük nagyon profi módon használtak a Fidesz európai ellenfelei, hogy immár másfél éve ezzel is napirenden tartsák a „magyarkérdést″. A jelentéstervezetből különösen az elhíresült hetes cikkely részleges alkalmazásának javaslatát emelte ki a média, és ezt a fideszes politikusok valóban fenyegetőnek érzik. No nem azért, mintha reális esélyt látnának a Magyarországgal szembeni uniós eljárás megindítására – ezt még az MSZP sem támogatja –, hanem azért, mert attól tartanak, hogy ezt „folyamatosan lebegtetni fogják”, és az elkövetkezendő hónapokban is „folyamatos hivatkozási alap lehet majd a magyar kormánnyal szemben”.
A kormány nyilván a nagy hullámok korai elcsitítására tett kísérletet azzal, hogy elébe ment az EP bizottsági- és plenáris vitáinak a saját válaszával.
A Külügyminisztérium által készített vélemény pontról-pontra veszi végig a vádakat, és igyekszik azokat tételesen cáfolni. Itt is feltűnő, mennyire defenzív a kormány, egyetlen pontban sem enged Tavaresnek, még a méltányolható kifogásokat is makacsul igyekszik cáfolni. Nehezen látható be, a dömpingszerű törvényalkotás miatt megszaporodó jogalkotási hibákra miért nem lehetett volna azt mondani, hogy „igen, bocsánat, voltak ilyenek, de már feljavultunk”. Ezzel együtt a szövegből hiányoznak az Unió-kritikus harcias orbániádák, a dokumentum végig roppant udvarias hangnemben íródott.
A Rui Tavares által készített jelentéstervezet közel sem a végleges dokumentum. Miután ugyanis egy jelentéstevő publikálja a szövegét, a képviselők ahhoz módosítókat nyújthatnak be, egy-egy alapjogi témában pedig nem ritka, hogy 200-300 módosító is beérkezzen. Ilyenkor az árnyékjelentéstevők – a készülő jelentésnek ugyanis minden EP-frakcióból van egy kijelölt felelőse – összeülnek és az azonos vagy hasonló tartalmú módosítókat megkísérlik összevonni, a jelentéstevő pedig, miután átnézte a beérkezett javaslatokat, megpróbál valamilyen kompromisszumos megoldással előállni.
Az akár több száz módosítóról először a szakbizottságban szavaznak, majd az így előálló szövegről a plenáris is vitát tart, melyet a szavazás követi, és így áll elő a végleges határozatszöveg. A jelentésről való vitának a parlamenti szakaszában is lehetőség van további módosítók benyújtására, ott azonban ezeknek már sokkal nagyobb a politikai súlya.
„A Néppárt és a konzervatívok emberi jogi témákban sosem tudnak nyerni, ha a négy másik összeáll, és a végén mindig összeállnak, akkor egyszerűen leszavaznak minket″ – mondja brüsszeli fideszes forrásunk, aki szerint nehezen elképzelhető, hogy a Magyarországról szóló jelentés esetében a frakciók meg tudjanak egyezni egy kompromisszumos szövegben.
A kormányzat a tisztán jogi alapú kifogásokra rendszerint valami olyasmit válaszol, hogy minden országnak megvannak a politikai sajátosságai, és minden egyes magyar közjogi változásra elő lehet kapni egy nemzetközi példát is. Mivel egy uniós közegből megfogalmazott kritikára adott válaszról van szó, ezért a kormányzat azt is hangsúlyozza, hogy a Tavares-jelentés túlmutat az Európai Parlament, sőt, az Európai Unió hatáskörén, azaz belegázol a magyar nemzeti szuverenitásba.
Ezt alátámasztandó érvel úgy a kormány, hogy Tavares egyenlőtlenül kezeli az uniós alapelveket is, mert az Uniós Alapszerződés második cikkelyében található deklarált alapértékeket – a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot – többre tartja, mint a negyedik cikkelyben szereplő, a nemzeti identitás-, valamint az identitással összefüggő sajátos politikai és alkotmányos berendezkedés tiszteletét.
Ez az érvelés azonban több sebből vérzik, hiszen a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság értékeit az Alaptörvény is a legmagasabb polcra helyezi, ezen kívül a szuverenitás „tiszteletben tartása” nem feltétlenül ugyanolyan erős kitétel, mint egy alapelv leszögezése. A szuverenitáson alapuló védekezés eszköze az is, hogy a kormány szerint a Tavares-jelentés implicite előírja, milyen alkotmányos elemeknek kell szerepelniük egy adott ország közjogi berendezkedésében. Ez – ahogy a kormány betű szerint helyesen érvel – azonban nem szerepel egyetlen uniós alapdokumentumban sem, ezért jogtalan.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő, aki a készülő jelentést a kormánypárti EP-delegációból folyamatosan nyomon kísérte, azt is kifogásolja, hogy a zöldpárti jelentéstevő rengeteg helyen szinte szóról-szóra átveszi a Velencei Bizottság megállapításait. „Eddig azt hallottunk, hogy a Velencei Bizottság egy szakmai fórum, ajánlásokat fogalmaz meg, most viszont mind az Európai Bizottság, mind Tavares jelentéstevő úgy hozza be az ajánlásaikat, hogy itt feltétellé, kötelező erejűvé váljanak" – mondja Gál, aki szerint eddig erre nem volt példa és kizárólag Magyarország esetében veszik be uniós hivatalos jelentésbe a Velencei Bizottság ajánlásait, gyakorlatilag Magyarországon tesztelve ezt a módszert.
Schiffer András, az LMP társelnöke ezzel szemben úgy véli, a Velencei Bizottságnak pontosan ez a funkciója, és a Fidesznek korábban nem volt baja a testülettel. „A Velencei Bizottság kvázi tanácsadó szerve az európai intézményeknek. Magyarországról Trócsányi, Paczolay voltak például delegáltak, akiket finoman szólva nehéz a balliberális oldalhoz sorolni. Nem tudom hova tenni a kormányzat arroganciáját a Bizottsággal kapcsolatban. Teljesen rendben van, hogy az EP és az Európai Bizottság komolyan veszi az ajánlásaikat″ – tette hozzá.
Schiffer szerint ideje lenne a fideszes politikusoknak szembesülniük azzal, hogy az EU-n belül az alkotmányos jogállam lenullázásában senki nem merészkedett el idáig: „Én azt mondtam a Velencei Bizottságnak is, amikor itt voltak, hogy nem egy-egy törvény önmagában az, ami katasztrófa, hanem a nagykép riasztó. Hogy napi gyakorlat, amikor a következő kormány mozgásterét szűkíti be a kétharmados alkotmányos többség, illetve amikor az alkotmányellenes intézkedéseket alkotmányba emelik. Az előző években nem nagyon foglalkoztak európai politikusok azzal, hogy ha az emberek nem is kérnek majd Orbán Viktorból, akkor is nagyon nehéz lesz az ő intézkedéseit megváltoztatni.″
A kormány jogászkodós megközelítését – egyébként a Tavares-jelentéshez hasonlóan – nagy retorikai buborékok lazítják fel. Így például a kormány belekapaszkodik abba, hogy a demokrácia veszélyeztetése Tavares szerint egy „általános trend”, ami pedig képtelenség, hiszen a kifogásolt változások már 2011/12-ben lezajlottak. Ez jól hangzik, ámde egy kategoriális hiba, hiszen egy intézményt nem az azt megalapozó jogszabályok minősítik, hanem a megalapozó jogszabályok által kijelölt pályája. Az Egyesült Államokban például a fékek és ellensúlyok rendszerének kialakítása sem pontban az alkotmány 1787-es elfogadásakor, hanem az utána következő 225 év során fejtette ki áldásos hatását.
Persze van olyan, mikor Tavares rettentő pongyola, vagy tárgyi tévedést tartalmazó kifogást fogalmaz meg, az ilyen pontokat a kormány éles szemmel vette észre, és néha ezeket kiemelve igyekszik érvényteleníteni a dokumentum általános igazságtartalmát is. Így például azt az önmagában valóban értelmezhetetlen kritikai pontot, miszerint a fontos törvényeket főleg egyéni képviselői indítvány formájában terjesztették be, azzal söpri le, hogy hát ki lehetne egyértelműben elszámoltatható, mint maga a választói előtt felelős képviselő?
Tavares-jelentés fejezetekre osztva mutatja be az Orbán-kormánnyal demokráciát veszélyeztető lépéseit, és ezt a beosztást követi a kormány is. A közjogi változások lebonyolításával kapcsolatban Tavares kritikája az volt, hogy a kormány rendkívül rövid idő alatt hajtotta végre a közjogi rendszer teljes átalakítását, ezt a kormányzat azzal a közepesen helytálló érvvel utasítja vissza, hogy a jogalkotás minden esetben megfelelt a törvényi előírásoknak.
Elviekben felmerülhetne, hogy a zöldpárti Tavares véleményét a magyarországi zöld tagpárttal, az LMP-vel konzultálva alakította ki, ez azonban nincs így. Schiffer András külön furcsálja is, hogy az európai zöldeket képviselő Tavares az LMP-t egyáltalán nem kereste. Az LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért Pártot vezető Jávor Benedek az Indexnek szintén arról számolt be, hogy a jelentéstevő őket sem kérdezte.
Vannak, akik az Orbán Viktorral korábban rendszeresen keménykedő zöldpárti Daniel Cohn-Benditet sejtik Tavaresnek a vártnál durvább megfogalmazásai mögött. Schiffer azonban úgy véli, a zöldek fenegyereke nem volt komoly ráhatással a folyamatra, csupán a magyar jobboldali média démonizálta őt és nagyította fel a szerepét, és egyébként is már egy jó ideje azt hallani, hogy Cohn-Bendit hamarosan ki fog szállni az európai politikából.
A jogalkotási módszerek kritikája Tavares-jelentésben főleg az alkotmányozásra vonatkozik, a kormány ezt „politikai zsurnalizmus”-nak minősíti, mert a portugál képviselő szerintük azt sugallja, hogy az Alaptörvényt államcsínyszerűen fogadták el. Ezzel szemben – érvel a kormány – egy évig zajlottak az egyeztetések és a parlamenti viták, és nem az ő hibájuk, hogy az MSZP és az LMP kivonult ezekről. Ez formailag igaz, de mértékadó vélemények szerint a kérdőívek, valamint a díszbaloldali Szili Katalinnal felálló alkotmányozó konzultációs testület az igazán forró kérdésekben nem igazán számítanak valódi egyeztetésnek.
A válaszdokumentum értékét jelentősen csökkenti, hogy sok kifogásra az Unióra való mutogatással reagál. Az adatvédelmi biztos elmozdításával kapcsolatban a Bizottság vizsgálatára hivatkozva kerüli meg a konkrét válaszadást, de ugyanígy tesz az Országos Bírósági Hivatal elnökének ügyáthelyezési jogkörével, illetve a bírák korai nyugdíjazásával kapcsolatban is.
Ráadásul itt a kormány kihasználja azt, hogy egy ügy általában egyszerre több uniós intézményt is meg szokott járni, így azután mindenre lehet azt mondani, hogy „épp folyamatban van, várjuk ki a végét”. A bírák nyugdíjazásánál például a kormány a Bizottságra hivatkozva simán elhallgatja azt, hogy az Európai Bíróság az ügyben már elmarasztalta a kormányt.
A nagy botrányt kiváltott negyedik alkotmánykiegészítéssel kapcsolatban is megy a mismásolás, mivel arra a kifogásra, hogy a miért írták bele nagyhirtelen azokat a rendelkezéseket, melyeket az AB által korábban elutasított, szűkszavúan csak annyit mond a dokumentum: még a Velencei Bizottság sem állítja, hogy az alkotmányba nem kerülhet bele olyan elem, amiről korábban az alkotmánybíróság is határozott.
Már ez is elég gyenge állításnak tűnt, de a Baka András idő előtti menesztésével kapcsolatos magyarázat azért már tényleg csak kívülről karcolja a Győri Enikő uniós államtitkár által nagyon fontosnak tartott tényszerűséget. A kormány érvelése ugyanis az, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét azért kellett elbocsátani, mert az elnök adminisztrációs és fellebbviteli ítélkező feladatait kettéválasztották. Ez még akkor is gyenge érv lenne, ha a Kúria honlapja URL-címében nem jelezné a jogfolytonosságot.
Az igazán kényes, Tavares által három oldalon keresztül taglalt médiaszabályzási problémákkal a kormány csak három bekezdésben foglalkozik. Lényegében annyi a mondanivalója a közmédia központosításának és kiegyensúlyozatlanságának vádjára, hogy „erre Tavares nem mond példát”. A választási hirdetések közmédiára való korlátozásával kapcsolatban pedig az a bombaérv, hogy azért irreleváns a kritika, mert nem csak a tévében lehetnek hirdetések.
A kisebbségi jogok és a romapolitika Tavares által megfogalmazott kritikájával kapcsolatban azt írja a kormány, hogy ez tipikus példája a „szelektív politikai narratívának” – és ebben igaza is van. Hiszen akármit is gondoljunk a Fidesz szélsőjobboldallal kapcsolatos stratégiájáról, az biztos, hogy a jelentés tényleg nem tesz arról említést, hogy a romagyilkosságok nem a mostani kormány ideje alatt történtek, és az Orbán-kabinet több intézkedést hozott a gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus és a romaellenesség ellen. Tavares olyan, konkrét adatokkal alá sem támasztott kijelentései, mint például „a roma- és zsidóellenes megnyilvánulások újra erősödőben vannak”, igazi magas labdát jelentenek a kormány számára, mely nem is habozik ezt lecsapni.
A Tavares-jelentés a vallásszabadság kritizálásával is mély ingoványba tolatott bele, a kormány persze erre is lecsap, mert itt az anglikán államegyháztól a skandináv evangélikusokig lehet sorolni, mennyire nem egységes az egyházjogi szabályzás az Unióban.
Brüsszeli fideszes forrásaink szerint az, hogy az európai szocialistáknak mi lesz a végső álláspontja a Tavares-jelentésről, nagy mértékben Göncz Kingán, a LIBE-bizottság alelnökén múlik. Göncz ezzel kapcsolatban az Indexnek azt mondta, a jelentés szocialista árnyékjelentéstevői feladatait Juan Fernando López Aguilar, a LIBE-szakbizottság elnöke vállalta, ami szerinte azt is jelzi, hogy a téma milyen fontos a szocialista frakciónak az EP-ben. „Én a LIBE-bizottság alelnökeként és a magyar állampolgárok európai parlamenti képviselőjeként – a hozzám érkező állampolgári véleményeknek a becsatornázásával –járulok hozzá a munkához″ – tette hozzá.
„Nem azért indult be az egész dolog, mert mindenkit, az összes baloldalit ennyire érdekelné Magyaroszág, hanem mert folyamatosan jönnek a levelek, megy a lobbizás Magyarországról″ – mondta brüsszeli fideszes forrásunk. A „nyomulásra″ példaként hozta fel, hogy a Magyarországról szóló április plenáris vita végén az egyik magyar szocialista képviselő, Gurmai Zita egy paksaméta dokumentumot adott át Viviane Redingnek, melyben – forrásunk úgy tudja – a Fidesz-közeli sajtóban megjelent, Redinggel szemben ellenséges hangvételű cikkek szerepeltek.
Mesterházy Attila azonban a nyilvánosság előtt arról beszélt többször, hogy pártja nem szavazna meg semmilyen EU-s szankciót Magyarországgal szemben. Az MSZP sem a hetes cikkely alkalmazását, sem a kohéziós vagy más források befagyasztását nem támogatja, valamint azt szeretné, hogy az ország kerüljön ki a túlzottdeficit-eljárás alól.
A kormány szerint a Tavares-jelentés számára megfogalmazott ajánlásai a magyar szuverenitást sértik. Az ajánlások és felszólítások valóban a költségvetési tanácstól a kétharmados törvények köréig sok nemzetállami kompetenciába tartozó kérdésre kiterjednek, és ezt a túlbuzgóságot valóban jogosan utasíthatja vissza a kormány. De a kormány az általánosabb ajánásokat is kifogásolja, szerinte ugyanis ezek egyfelől túl részletesek, másfelől azonban nem fogalmaznak meg konkrétumot, csak irányt. Ezen kívül szintén jogosan említi meg, hogy több javasolt intézkedés, például az uniós alapértékek betartását ellenőrző „háromoldalú párbeszéd” nem létező uniós intézmények meglétét feltételezi.
A kormány jól érzett rá arra, hogy a Tavares-jelentés egy politikai kondér, melybe a jelentéstevő minden Magyarországgal kapcsolatos problémát belehajigált. A jelentéstervezet jelenleg nélkülözi azt a koherenciát, ami egy politikai határozathoz szükséges lenne. De a Bizottság előtt is fekvő kiemelkedő ügyekben a kormány továbbra is túlságosan merev álláspontot képvisel, és nem látszanak azok a pontok, melyekben képes lenne kompromisszumokat kötni.