Igazán erős jelöltek nélkül vágnak neki Iránban a leköszönő Mahmúd Ahmadinezsád utódjáról döntő elnökválasztásnak, amit külföldön is nagy figyelem övez. Az első fordulót pénteken tartják, de várhatóan csak egy héttel később, a két legerősebb jelölt között dől el a választás. Nehéz helyzetben, szankciók mellett lép hivatalba az új elnök, de a valódi hatalmat nem ő, hanem a vallási vezetés gyakorolja.

Sokan jelentkeztek, de kevesen maradtak

Legutóbb, 2009-ben Ahmadinezsád újraválasztása után a reformer irányzatok támogatói csalást kiáltottak, és utcai tiltakozások törtek ki, amiket azonban erővel fojtottak el. Ali Hamenei, Irán legfőbb vezetője akkor kiállt Ahmadinezsád mellett, de a második ciklusa alatt megromlott az ajatollah és az elnök viszonya. Akármennyire is feszegette a reformokat bevezető – például a támogatási rendszert alapvetően átalakító – Ahmadinezsád a poszt határait, a hatalom az elnök személyétől függetlenül a vallási vezetők és Hamenei ajatollah kezében van.

A konzervatív csoportok belharcaiban többször az is felmerült, hogy a parlament előtt kezdeményezzék Ahmadinezsád elszámoltatását, de a június 4-én, Khomeini ajatollah halálának emléknapján tartott megemlékezésen jelzésértékűnek vették, hogy a leköszönő elnök nem ült messze Hameneitől. A legfőbb vezető ugyan nem említette Ahmadinezsádot, de a kormánynak megköszönte a munkáját.

A nyolc évvel ezelőtti megválasztásakor a nyugati médiában elsőre még nehezen kimondható nevével feltűnő Ahmadinezsád lehetséges két ciklusának végeztével búcsúzik. Az utódjának készülő jelölteknek több rostán kell átesniük, de végül a Hamenei és a parlament által kinevezett, tizenkét tagú Őrök Tanácsa dönt arról, kik kerülhetnek fel egyáltalán a szavazólapra. Ezúttal közel hétszázan próbálkoztak, de csak nyolcan jutottak át a szigorú szelektáláson, és közülük is csak hatan lesznek ott a pénteki első fordulóban, ketten ugyanis visszaléptek.

Ha egyik jelölt sem szerez 50 százalék, plusz egy szavazatot az első körben, akkor jövő hét pénteken második fordulóban dől el, ki lesz Ahmadinezsád utódja. A legfőbb vezető aztán augusztus 3-án ratifikálja az eredményt, mielőtt az új elnök letenné az esküjét a parlament előtt. Ez is jelzi, hogy az elnök mindenben alárendelt a legfőbb vezetőnek.

Rafszandzsáni csak támogatni tud

Több erősnek tűnő potenciális jelölt is elvérzett már a szelektálás alatt, vagy meg sem próbálkozott az indulással. Ahmadinezsád már többször is próbálta felvezetni utódjaként támogatottját, Eszfandiar Rahim Másait, de a leköszönő elnök köréhez tartozó indulók nem jutottak túl az Őrök Tanácsán. Sokan ennek ellenére úgy vélik, hogy Másai 4 vagy 8 év után akár esélyes elnökjelölt is lehet majd.

Az Ahmadinezsádhoz közeli politikusok mellett a keményvonalas reformerek indulását is megakadályozták. A 2009-es választás két reformer jelöltje, a második fordulóban Ahmadinezsáddal megmérkőző Mir Hoszein Múszavi és Mehdi Karubi lényegében négy éve házi őrizetben van, a Zöld Mozgalom több vezetőjét pedig erősen figyelik. A Hamenei riválisának tartott Ali Akbar Hasemi Rafszandzsáni volt elnök sem indulhatott, ezúttal csak támogatásának bejelentésével tud beleszólni a versengésbe.

Hatan maradtak

„Nincs igazán fajsúlyos jelölt a mezőnyben” – mondta N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet koordinációs igazgatója, Közel-Kelet-szakértő a végül megmaradt indulókról. Szerinte politikai súlyukat tekintve közepes, illetve gyenge jelöltekről van szó, ezért is nagy a valószínűsége, hogy második fordulót kell majd tartani.

„Minden jelölt a rendszer keretein belül értelmezhető reformernek vagy konzervatívnak” – hangsúlyozta. A hat induló közül egyedül Haszan Rohanit lehet óvatos reformernek nevezni, miután Mohamed Reza Aref volt alelnök visszalépett – feltehetően éppen azért, hogy ne ossza meg a rájuk érkező szavazatokat. A mezőny egyetlen turbános, vagyis vallási vezetéshez tartozó tagjaként Rohani korábban volt már nukleárisügyi főtárgyaló, és feltehetően Nyugaton leginkább az ő megválasztásának örülnének. Az Ahmadinezsád előtti elnök, Hátami, az utolsó napokban pedig Rafszandzsáni is nyíltan kiállt mellette, és támogatásáról biztosította.

Az ultrakonzervatív oldalon feltehetően szintén a szavazatmaximalizálás céljából lépett ki hétfőn a versenyből Golam-Ali Haddád-Ádel volt házelnök, így a Hameneihez közel álló belső körből Ali Akbar Velajati és Mohamed-Bakir Kalibaf maradt állva. Velajati volt külügyminiszterként a legfőbb vezető egyik külpolitikai főtanácsadója, eredeti szakmáját tekintve pedig gyerekorvos. A veterán politikust pragmatikusnak tartják, aki a szankciók bevezetése előtti időkből szerzett tárgyalási tapasztalatot külföldi diplomatákkal.

A korábban rendőrkapitány Kalibafot a többség Teherán energikus, menedzserszemléletű főpolgármestereként ismerte meg. Vezetése alatt a város rohamosan fejlődik, a belső részekbe vezető autópályák épülnek, lakásokat adták át a szegényeknek. Ugyanakkor állítólag a rohamtempójú városfejlesztés miatt milliárdos tartozásokat halmozott fel, ráadásul nem igazán tudni, mennyire népszerű a vidéki területeken.

A még mindig mérvadó támogatásra számító indulók között van Szaid Dzsalíli, a nemzetbiztonsági tanács főtitkára és Irán mostani nukleáris főtárgyalója, aki azonban ennek ellenére nem feltétlenül elég ismert, ráadásul többen túlságosan szakmainak tartják. Az elnökjelöltek között három témában – gazdaság, kultúra, külpolitika – rendezett viták közül az utolsón elég keményen támadták a többiek az atomprogram körüli helyzet miatt. Várhatóan nem kerül be a második fordulóba Mohszen Rezái, a Forradalmi Gárda volt parancsnoka, valamint a kevéssé ismert Mohamed Gharazi volt olajügyi miniszter sem.

A részvételre figyelni kell

N. Rózsa Erzsébet élénk politikai vitát tapasztalt Teheránban, ahol minden tele van választási plakátokkal. A legfőbb vezető azonban 2009-től eltérően most nem állt ki egyik jelölt mellett sem, szerinte mindegyik megfelelő a posztra. A június 4-i Khomeini megemlékezésen sokan sokatmondónak várták, hogy melyik jelölt ülhet legközelebb Hameneihez, de végül egyikük sem volt a legfőbb vezető közelében. Ez persze nem jelenti azt, hogy az esetleges második forduló előtt ne nevezné meg majd az egyik jelöltet.

A tévében is mennek felhívások, de ezekben elsősorban mindenki arra buzdít, hogy menjenek el szavazni az emberek. Elemzők szerint a több mint 50 millió szavazásra jogosult iráni több mint 60 százaléka mehet majd el, de egyes vélemények szerint a hivatalos adatokban így is, úgy is kihozzák a legalább 67 százalékos részvételt.

A BBC elemzői szerint az esetleges alacsony részvételi arány a rezsimet is aggaszthatja, legalábbis részben ennek tudják be, hogy a helyhatósági választásokkal egy időben tartják végül az elnökválasztást is. Ugyanakkor általános bojkottfelhívás nem hangzott el a reformer oldalról, Rafszandzsáni pedig kifejezetten a bojkott ellen szólalt fel. Van, aki azt mondta, üres cédulát fog leadni, mert a rendszert támogatja, ezért elmegy szavazni, de nem tud jó szívvel választani a megmaradt jelöltek közül.

Ráfeküdnek a gazdaságra

A jelöltek szinte kivétel nélkül azt ígérték, hogy segítenek beindítani a gazdaságot, enyhítik az inflációt és munkahelyeket teremtenek – ezek a választókat leginkább érdeklő kérdések. A vitatott atomprogram miatt évek óta egyre súlyosabb szankciókkal sújtják az országot, ahol második egymást követő évben csökken a GDP, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint 2013-ban 1,3 százalékkal. Az infláció 18 éve nem volt ilyen magas: hivatalosan 32,3 százalék, de független szakértők szerint valójában akár 40 százaléknál is több lehet. A riál értéke kevesebb, mint felére esett vissza egy év alatt, de N. Rózsa szerint ennél is nagyobb problémát jelent, hogy az árfolyam erősen fluktuál.

Mindent kapni, de meg kell fizetni az árát, mondta N. Rózsa Erzsébet. Az alapvető élelmiszerek több mint tízszer kerülnek többe, mint néhány éve, de például a gyógyszerek beszerzése is sokkal nehezebb lett. A leggazdagabbakat még nem, de már a középosztályt is keményen érintik a változások, a legszegényebbek pedig tragikus helyzetbe kerültek.

Az Egyesült Államok és nyugati országok szankcióit maga után vonó atomprogramhoz minden elnökjelölt ragaszkodik, de ez alatt hivatalosan csak civil nukleáris fejlődést értenek, hiszen Iránban fatva is érvényben van az atomfegyverek ellen. Közvetve azonban előkerült a nukleáris kérdés a kampányban, azzal a felütéssel, hogy vajon jól kezelték-e az elmúlt időszakban az ügyet.

Azt nehéz megmondani, hogy mennyiben változtathat majd az eddigieken az új elnök, ez attól is függ, melyikük jut majd a második fordulóba. Az első forduló eredménye már szombatra meglehet, addigra tisztul a kép.