Az EP-vita alatt Szíjjártó Péter memorandumot nyújtott át Martin Schulznak, tartalmát kivonatban közöljük. A 9 oldalas angol nyelvű szövegben a kormány magyarázza a bizonyítványt, sajátos érveléssel: ahol a jelentés konkrét kifogásokat emel, ott politikai támadásról beszél, ahol elvekre hivatkozik, ott a konkrét kifogásokat hiányolja. Egyszerre próbálja azt a látszatot kelteni, hogy a kormány végig együttműködő volt az Unió különböző szerveivel, valamint vádolja politikai nyomásgyakorlással és hatalommal való visszaéléssel azokat.
A lényeget az összefoglalásban maguk a szerzők emelik ki röviden: „A jelentés megalapozatlan eredményekre alapul és politikailag elfogult következtetéseket vetít előre. Egyrészt nyilvánvaló tényeket vesz semmibe, másrészt más tagországokban elfogadt gyakorlatokat Magyarországon a jog uralma elleni támadásaként mutat be. A jelentés így instabil tárgyi háttérből von le aránytalan következtetéseket. Ajánlásai homályosak, teljesíthetetlenek, és köszönőviszonyban sincsenek az ország intézményi, jogi, és politikai körülményeivel. Összességében a jelentés, mely nyíltan kettős mércét használ, felér az Európai Parlament hatalmával való visszaéléssel, ami mély igazságtalanság Magyarországgal és a magyar nemzettel szemben. Ennek következtében a magyar kormány teljes mértékben elutasítja a jelentést.″
A magyar kormány álláspontja szerint „a jelentés megközelítése, tartalma és következtetései megkérdőjelezik az Európai Unió alapértékeit, a tagállamok és az uniós intézmények közötti egyensúlyt, és az EU különböző szervei közötti kapcsolatot, ezért hatása nemcsak Magyarországgal kapcsolatban jelentős.” A kormány szerint a jelentés elfogadása ahhoz vezethet, hogy az Európai Parlament önkényesen gyámságba vehetne bármely tagországot, anélkül, hogy erre bármilyen felhatalmazása lenne.
A memorandum születését a következőképpen indokolják a szerzők: „A [Tavares-] jelentés egyik legfontosabb következtetése, hogy a Magyarországon az elmúlt három évben elfogadott törvények szembemennek európai alapelvekkel, mint az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, demokrácia, a jog uralma és a kisebbségek védelme. Magyarország továbbá megsérti az Unión belüli lojális együttműködés elvét.
Ennek ellenére a jelentés egyetlen meghatározható példát sem említ meg, melyben Magyarország valóban megsértette volna az európai értékeket vagy az európai uniós jogot. Ehelyett tendenciákra utal, felnagyítja a téves meglátásokat, és a tényekhez képest aránytalan konklúziókat von le.”
A memorandum szerint „a magyar kormány mindig teljes mértékben együttműködött az EU-s és nemzetközi intézményekkel”, majd ezt alátámasztandó a következő példákat hozza fel:
A memorandum szerint Magyarország a Tavares-jelentésben leírtakkal szemben nem rasszista, antiszemita és nem kriminalizálja a hajléktalanságot. A jegyzék szerint ezzel szemben a jelenlegi kormány:
„Nagyon elszomorító, hogy a jelentés nem említi meg, hogy Magyarország vezetői bármilyen rasszista nyilvános kijelentést vagy incidenst zéró toleranciával elítéltek, és a jövőben is ezt fogják tenni. Szelektív és elfogult módon kevés sajnálatos, de elszigetelt eseményt emel ki, melyeknek semmi köze a kormányhoz, és így durván káros képet közvetít Magyarországról.”
A magyar kormány elutasítja azt a következtetést, hogy Magyarországon „alkotmányos diktatúra” alakult volna ki. A kormány szerint a jelentés „alkotmányos puccsnak” próbálja beállítani az új alkotmány elkészítését és elfogadását, majd sarkalatos törvényekkel betonozta be saját hatalmát, veszélyeztetve a jog uralmát. A kormány ezzel szemben úgy látja: teljesen anakronisztikus volt, hogy a rendszerváltás alatt és azt követően csak módosították az 1949-es alkotmányt, így csak régi adósságot törlesztett az alkotmányozással a jelenlegi kormány.
A kormány szerint az sem igaz, hogy nem előzte meg elég társadalmi vita az alkotmányozást: a nemzeti konzultáción több mint egymillióan vettek részt, és az előkészítésben több más fórumon is beleszólhattak az emberek a folyamatba. A kormány szerint a 2011 tavaszának összes ülését a kérdésnek szentelték, és „mivel az alkotmány elfogadásához mindig is a szavazatok kétharmada kellett, a folyamat és az elfogadott szöveg legitimitását nem befolyásolta az, hogy két ellenzéki párt kivonult az előkészítési folyamatból.”
A negyedik alkotmánymódosításról a memorandum leszögezi: félrevezető azt állítani, hogy a módosítás korábban alkotmányellenesnek talált passzusokat írt volna bele az alkotmányba. „A negyedik módosítás egyetlen célt szolgált: hogy tisztázza a helyzetet az alkotmánybíróság átmeneti rendelkezésekkel kapcsolatos döntése után.”
A memorandum szerint „kiemelendő, hogy a magyar alkotmányos rendszer átfogó reformja véget ért. Ami ma folyik, az csupán az új alkotmányos rendszer finomhangolása. Az elmúlt két év megmutatta, hogy az Alaptörvény és az új sarkalatos törvények megfelelő keretet biztosítanak Magyarország modern és sikeres országgá alakításához.”
Az alkotmánybíróságról kiderül, hogy az actio popularist azért szüntették meg, hogy megkíméljék a kezelhetetlen mennyiségű ügytől az alkotmánybíróságot. A memorandum szerint a magyar alkotmánybíróság „az egyik legerősebb ilyen típusú intézmény a világon”, és a jelentésben állítólag tévesen olvasható, hogy ne utalhatnának vissza az alkotmánybírók a korábbi döntésekre. A memorandum szerint az alkotmánybíróság soha nem vizsgálhatta az alkotmánymódosítások tartalmát, így ha ezzel a hatalommal ruháznák fel, „ez megfosztaná a képviseleti demokráciát minden jelentésétől, mivel az alkotmánybíróságot olyan politikai testületté emelné, melynek tevékenysége a nép által választott képviselők ellenőrzésén kívül állna.”
A memorandum szerint a jelentés a bíróságok függetlenségéről szóló része is megalapozatlan: a Kúria létrejöttét a kormány szerint a Legfelsőbb Bíróság alá tartozó egymástól független feladatok szétválása indokolta, a bírósági ügyek áthelyezését illetően pedig a kormány már megegyezett az Európai Bizottsággal.
A memorandum az új választási rendszerrel kapcsolatban is leszögezi: nem illegitim csak azért, mert az ellenzék nem támogatta. A kormány szerint az ellenzék több javaslatát belefoglalták a törvénybe, és a választási bizottság összetétele a memorandum szerint igazságosabb a korábbinál. A kormány megemlíti az arányos képviseletre vonatkozó kritikát, de érdemben csak a választási bizottsággal kapcsolatos kritikákra reagál.
A médiatörvénnyel kapcsolatban a memorandum leszögezi: a kormány figyelembe vette az Európai Bizottság, az Európa Tanács és az EBESZ kritikáit. A politikai hirdetésekre vonatkozó szabályokkal kapcsolatban a kormány arra hivatkozik, hogy más tagállamokban is léteznek ezzel kapcsolatos korlátozó szabályok.
Az egyházakra vonatkozó szabályokról a memorandum azt írja, hogy miután februárban az alkotmánybíróság megsemmisítette a törvényt, áprilisban „átfogóan újragondolt” új törvényjavaslattal rendezte a kormány a kérdést, mely mindenkinek biztosítja a szabad vallásgyakorlást és egyházalapítást.
Rui Tavares javaslatait a kormány egyértelműen alaptalannak és politikailag elfogultnak tartja, egyben kifejezi aggodalmát, hogy a felvetések „az Európai Unió jelenlegi felépítésének teljes átalakítását vonják maguk után, mely eddig az alapszerződések szigorú interpretációján alapult.” A kormány szerint a jelentés messze a jogkörén felül álló reakcióra szólítja fel a Bizottságot, és az alapszerződésekben nem foglalt módokon szeretné felügyelni Magyarországon, hogy „nagyszámú konkrét lépés” történjen, „felborítva az egymás alkotmányos hagyományai és identitása iránti kölcsönös tiszteletet”, az Unió működési rendjét és az alapszerződésekben foglaltakat.