Véget ért a Fukusima utáni trauma, derült ki a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és az orosz Roszatom konzorcium közös rendezvényén Szentpéterváron. A négyévente megtartott nagyszabású fórum, amelyre a múlt héten 89 ország küldte el delegációját, az atomenergia globális térhódításától volt hangos, miközben a felszólalók mind hangsúlyozták: a 2011-es fukusimai baleset tanulságát mindenki levonta. A biztonság volt a vezérszava a NAÜ főigazgatójának is. „Nem akarom csökkenteni a Fukusimában történtek súlyát, de nem volt halálos áldozat” – mondta Jukio Amano, aki szerint az atomenergia fejlesztésére szükség van, ezt bizonyítja az is, hogy a jelenleg működő 430 reaktor mellett 69 építése van folyamatban világszerte.
Az épülő erőművek kétharmada Ázsiában, főként Kínában van, de hamarosan erőművek lépnek működésbe Törökországban, Vietnamban, Bangladesben és az Egyesült Arab Emirátusokban, valamint hosszabb szünet után új erőmű épül az Egyesült Államokban is.
Ugyanakkor a nukleáris energia iránti társadalmi bizalom erősítésére is szükség van. „Ehhez mindenekelőtt az átláthatóságot és a biztonságot kell garantálni” – mondta a NAÜ japán vezetője, hozzátéve, hogy a közeljövőben már úgynevezett „3 plusz” biztonsági minősítésű erőműveknek kell épülniük.
Ebben egyetértett vele a Roszatom irányítója is, megjegyezve, hogy Oroszország erre már most képes. „Az atomerőművek nemcsak energiatermelést jelentenek, hanem komplex innovációs szférát. A jövő ebben van” – mondta Szergej Kirijenko.
Oroszország jelenleg kilenc reaktort épít a saját területén most működő harminchárom mellé – kettő Szentpétervár közelében épül, ahol további négy van még tervben –, miközben már az erőművek negyedik generációja is közeleg. A folyékony fémmel vagy gázzal hűthető atomerőműveknem csak hatékonyabbak, de fűtőanyaguk is kevésbé lesz veszélyes, mint a harmadik generációs erőműveké. 2020-ra elkészül az első ólomhűtésű reaktor, de Belojarszkijben már működik gyorsneutronos BN-600 típusú reaktor, és már tervben van a 800 MW teljesítményű építése is.
A szakértők szerint megindul az az átmenet, amelynek során a világ a termikus, lassú reaktortípusról a gyorsneutronos, az üzemanyagot szaporító technológiákra áll át. „Ez a korlátozott tórium, urán és plutónium készleteknek a két-háromezer évre elegendő felhasználási lehetőségét fogja megteremteni” – mondta erről a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára, Kovács Pál, aki a magyar delegáció vezetőjeként érkezett a fórumra.
Az úgynevezett 4. generációs erőműtípus belépése már nem a távoli jövő része: Oroszországban már katonai alkalmazásokban működött ez korábban, és mostanra megteremtették az ipari felhasználás lehetőségét is. A nátriumhűtésű 600-800 MW-os típus Oroszországban működik, a technológiát Kínával is megosztották, hamarosan ott is megépül, miközben India a saját 500 MW-os 4. generációs erőművét is üzembe helyezi jövőre.
„Igény most még az 1000-1500 MW-os nyomottvizes reaktorok iránt van, de a jövőben a kis- és közepes teljesítményű reaktorok iránti érdeklődés növekedésére számítunk. Ebben már lesz negyedik generációs is” – mondta a Roszatom külföldi beruházásait kezelő Rusatom Overseas elnökhelyettese. Ivan Dibov szerint azonban érthető, hogy az optimista kilátások ellenére a megrendelések még nem erre érkeznek. „Mindenki már kipróbált, évtizedes referenciával rendelkező konstrukciót akar, nem pedig egy kísérleti stádiumon frissen átesett rendszert. Mi csak olyat kínálunk, amiről tapasztalatból tudjuk, hogy működik” – mondta Dibov, jelezve, hogy egyelőre Magyarországon nem épül ilyen erőmű akkor sem, ha a paksi erőmű bővítésére várhatóan év végéig kiírandó tendert az orosz cég nyerné el.
A szakember megjegyezte, hogy a kiégett fűtőanyag Oroszországba való szállítása is megoldható: a törvény ugyanis csak azoknak a kiégett elemeknek a beengedésté tiltja, amelyek nem Oroszországból származnak. Ám ha onnan vásárol Magyarország fűtőanyagot, akkor nem kell feltétlenül a kiégett fűtőanyag végleges tárolásában gondolkodnia. A tervek szerint ilyen objektum a Mecsek nyugati részében valósulna meg, ha a vizsgálatok alkalmasnak találják rá a területet. (Ennek előnye, hogy így Magyarország nem kényszerül rá, hogy feltétlenül Oroszországból vásároljon fűtőanyagot, márpedig a források diverzifikációja hangoztatott cél. Egy nukleáris tároló megépítése azonban nyilván sok társadalmi vitát fog kiváltani.)
„Sok ország potenciális fűtőanyagként tekint a kiégett elemekre” – adta meg a magyarázatot Dibov, hogy miért nem igyekszik mindenki megszabadulni a nukleáris hulladéktól.
Hogy a gazdag Egyesült Arab Emirátusok, sőt, Szaúd-Arábia is atomerőmű építésében gondolkozik, olajkészleteik révén elsőre meglepőnek tűnik, ám kézenfekvő, hogy saját, rohamosan növekvő energiafelhasználásukat a jövőben nem kizárólag a kőolajból kívánják fedezni, hiszen ez csak gyorsítaná a gazdaság alapját adó olajkészletek apadását. Az sem kétséges, hogy ezek az országok saját erőforrásból képesek egy ilyen objektum finanszírozására.
Kilóg a sorból Banglades, amely legfeljebb hatalmas népességével áll azon országok élén, amelyek csatlakoznának az atomenergiát használó országok klubjához. A Magyarországnál másfélszer nagyobb, ám 150 milliós lakossággal rendelkező Bangladesben 60 millió embernek nincsen megbízható áramellátása.
A gondon enyhítheti az atomerőmű, amelynek építéséről a szentpétervári fórumon szándéknyilatkozatot írt alá az ázsiai ország delegációja a Roszatomhoz tartozó Atomsztrojexporttal. „Egyelőre nem tudjuk, mennyibe fog kerülni, mert az számos környezeti tényezőtől is függ, aszerint, hogy pontosan hol épülne fel az erőmű. Tárgyalások folynak arról is, hogy milyen feltételek meleltt kapnánk hitelt” – közölte a fórumon a bangladesi delegáció vezetője, jelezve, hogy a megvalósítás előtt még számos alapvető kérdést kell rendezni.
Az energiaellátás, valamint az erőművek működtetésének biztonsága mellett a felszólalások visszatérő eleme volt az atomfegyver terjedésének megakadályozása is. A kijelentések közvetett célpontja Irán volt, amely a nyugati és részben orosz aggodalmak szerint polgári atomprogram leple alatt atomfegyver előállításán dolgozik.
A NAÜ elnöke bízik abban, hogy a mérsékeltnek tekintett új iráni elnök, Haszan Rohani megválasztásával könnyebb lesz megtalálni a közös hangot, és tárgyalásos úton rendezni a vitát. (Igaz, a főhatalom továbbra sem az államfő, hanem Ali Hamenei legfelsőbb vallási vezető kezében van.) „Nem folytathatjuk azonban a párbeszédet a végtelenségig” – mondta ugyanakkor Jukijo Amano a fórum megnyitóján. A NAÜ elnöke szerint a szervezetnek meg kell bizonyosodnia arról, hogy Irán programja kizárólag békés célokat szolgál.
Saját felszólalásában ezt erősítette meg az iráni atomenergetikáért felelős szervezet vezetője is. Igaz, Ferejdun Abbaszi-Davani szavai nem jelentenek változást Teherán korábbi állásfoglalásához képest: az iráni vezetés eddig is a békés célokat hangsúlyozta, fenntartva a jogot az urániumdúsításra is, amelynek mértéke az iráni diplomata szerint nem éri el az atomfegyver előállításához szükséges szintet.
„Irán azon dolgozik, hogy önállóan is képes legyen atomerőmű építésére” – jelentette ki Abbaszi-Davani, megjegyezve, hogy a 77 milliós ország ezzel párhuzamosan külföldi cégekkel együttműködve fejleszti békés atomprogramját. „Bízunk abban, hogy a későbbiekben más országok is hasznosíthatják Irán tapasztalatait” – mondta Abbaszi-Davani, jelezve, hogy reményei szerint a jövőben újabb szereplő jelenik az atomerőmű-építés kevés szereplővel működtetett globális piacán.