Úgy tűnik, végre pont kerülhet a bostoni fojtogató ügyének végére: a sorozatgyilkos 11 nőt gyilkolt meg a hatvanas évek elején, néhányukat saját nejlonharisnyájukkal ölt meg. Az eseteket ötven évig rejtély övezte: egy rab ugyan vallomást tett, De Salvo bevallotta ugyan, hogy 1962 és 64 között tizenegy, 19 és 85 év közötti életkorú nőt erőszakolt és ölt meg, ám vallomását később visszavonta, és a bűncselekmények közül egyet sem sikerült rábizonyítani.

A massachusettsi hatóságok csütörtökön saját nyomozásukra és új, fejlettebb DNS-tesztekre hivatkozva azt közöltés, hogy sikerült a gyilkos utolsó áldozatához egyértelmű kapcsolatot találniuk. Ezért kihantolják a feltételezett tettes, Albert De Salvo holttestét. A bostoni rendőrség csaknem fél évszázadon keresztül megőrizte a Sullivan-gyilkosság tárgyi bizonyítékait, arra várva, hogy a tudomány fejlődése valamikor lehetővé tegye a tettes leleplezését.

Exhumálását azután rendelték el, hogy a rendőrségi szakértők családi egyezést állapítottak meg az 1964 januárjában a saját lakásában megerőszakolt és meggyilkolt Mary Sullivan holttestén és takaróján talált ondónyomok és De Salvo egy unokatestvérének egy vizes palackon hagyott DNS-nyomai között. Az Y kromoszómák egyezése 99,9 százalékos valószínűséggel kizár minden más lehetséges gyanúsítottat, de a teljes bizonyossághoz a feltételezett elkövető holttestéből kell mintát venni.

De Salvo 1973-ban halt meg a walpole-i börtönben, ahol a bostoni fojtogató sorozatgyilkosságával nem összefüggő bűncselekmények miatt töltötte életfogytiglani büntetését. A férfit leszúrták.
Az illetékes bíróság csütörtökön engedélyezte De Salvo maradványainak kihantolását, ami valószínűleg még a héten meg is történik.

De Salvo fizikai munkás, veterán és családos ember volt. Valószínűleg ismerte áldozatait, mert a gyilkosságok helyszínén nem találták nyomát erőszakos behatolásnak. A sorozatgyilkosról 1968-ban film készült, Tony Curtis főszereplésével.