Seattle-ben minden vállalkozókedvű kipróbálhatja, hogy milyen is lehet hajléktalannak lenni, méghozzá mindössze 2000 dollárért. A fantasztikus akció állítólag meg is találta a célcsoportját: tényleg vannak olyan jómódú polgárok, akik hajlandóak ennyit fizetni egy három napos utcai megmerítkezésért. Az ötletgazda egy seattlei vállalkozó, aki részletes programcsomagot állított össze azoknak, akiknek egyébként nem sok fogalmuk lenne arról, hogy telnek a mindennapok a társadalom másik végén.
Az ‘Applied Homelessness’ („alkalmazott hajléktalanság”) nevű városi kalandtúra komplex élményt ígér. Az egész program a külső átalakításával indul, majd a résztvevők kapnak egy becenevet és egy személyre szabott alternatív élettörténetet. Az első napon a csoport felkeresi a nyugati parti város viaduktja alatti rosszhírű területet és a helyi hajléktalan-társadalom más fontosabb helyszíneit, majd egy éjjeli menedéken alszanak. Másnap kiülnek egy parkba, ahol a pénzükért megpróbálhatnak egy padon aludni, délután pedig beülhetnek melegedni egy közkönyvtárba, hasonlóan sok igazi hajléktalanhoz.
A program azért nem olyan megterhelő. Az meg érthető, hogy az utolsó nap egy klasszikus munkásosztályi kocsmában italozhatnak. De az azért mégiscsak komoly túlzásnak tűnik, hogy egy elsőosztályú étteremben is megvacsoráztatják őket, azzal az indokkal, hogy itt egy szociális program keretében a séfek amúgy is főzni tanítják a fedél nélkülieket.
Bár a program szervezője azzal kecsegtet, hogy a résztvevők belülről ismerhetik meg a hajléktalanságot, az inkább kalandtúrának, mint érzékenyítő tréningnek tűnő csomag értelmét nyilván nem nehéz megkérdőjelezni. A túra résztvevői végig tudják, hogy minden csoda három napig tart, azután pedig visszatérhetnek a valódi életükbe.
A csoportos részvétel miatt azt sem tapasztalhatják meg, hogy a hajléktalanság alapvetően magányos sport, a bandába verődések, haveri kapcsolatok ellenére is. Nem beszélva a valódi hajléktalanokat ellátó intézmények üzleti kihasználásáról, ami ellen az egyik, a programban beígért szálló már tiltakozott is.
Az Index riporterei ehhez képest nagyon kedvező üzleti kondíciókkal részesülhettek hasonló élményben, amikor Budapesten próbálták ki 24 óráig, hogy tudnak túlélni az utcán. Ugyanezt akár ajánlhatjuk is minden valódi érdeklődőnek, a társadalmilag érzékeny pedagógusoknak pedig, hogy hívjanak el valódi hajléktalanokat egy rendkívüli osztályfőnöki órára, ahol a gyerekek többek között társasjátékban szembesülhetnek azokkal a helyzetekkel, amiket egy hajléktalannak nap mint nap meg kell oldania.